Az öreg messzi-messzi galaxis rengeteg játékban és platformon megfordult már az évek alatt, de egy tisztességes körökre osztott stratégiát - azon belül is az XCOM-alapokat használót - idáig senkinek nem sikerült kipréselnie magából. Legalábbis tudomásom szerint, googlizni meg lusta vagyok, és egyébként is, így hangulatosabb a felvezetőm. Bárhogy is legyen az igazság, a Firaxis egykori veteránjaiból verbuválódott Bit Reactor csapata most összerakta az eddigi legjobb star warsos XCOM-klónt, aminek mi pedig „nagy örömmel követjük majd a pályafutását”.

A sztori az előzményfilmek második és harmadik epizódja környékén, a klónháború idején játszódik, ahol a Köztársaság és a Szeparatisták napi szinten ugranak egymás torkának a galaxis legkülönbözőbb bolygóin. Külsőleg személyre szabható protagonistánk, Hawks, egykori köztársasági tiszt, aki egy kudarcba fulladt küldetés és jó pár bajtárs elvesztésének a PTSD-jét cipeli a hátán. Ha ez önmagában nem lenne elég, tekintélyes adósságot halmozott fel egy huttnál, amiből szedett-vedett zsoldos csapatának apró megbízásaiból aligha fog tudni kikászálódni. Még szerencse, hogy kopogtat az ajtón egy szemrevaló summával, egy szemrevaló bárónő, aki egy titokzatos szekta után való nyomozás fejében zsebből kifizeti a tartozást. Az már más kérdés, hogy az Infinite Coil névre hallgató fanatikus gyülekezet végül jóval nagyobb fejfájást okoz, mint Jabba 2.0 bármikor is tudott volna.

A történetmesélést ezúttal nem a cselekmény főíve fogja eladni, hanem az abban szereplő szereplők és a velük való kapcsolatépítés, amolyan Mass Effect 2-módra. A személyes szálak megoldása nem csak extra küldetésekhez vezet, hanem fontos játékmeneti elem is lesz. Ez utóbbi egyébként a random generált, felbérelhető karakterekre is érvényes lesz, de persze nekik nem lesznek saját történetszálaik. Ettől függetlenül ők is szinkronizálva lesznek, Hawksszal együtt, aki egyébként olyan jól sikerült mind külsőleg, mind belsőleg, hogy az előbbinél én nem is nyúltam bele nagyon - néhány tetoválást és sebet leszámítva. A kiemelt mellékkarakterek pedig, ha nincsenek is az említett BioWare klasszikusával egy szinten, a dinamikájuk mindig elég érdekes marad, hogy két küldetés között, a bázisunkon végighallgassuk a mondanivalójukat.

Az összecsapások között ugyanis egy TPS-nézetben bejárható főhadiszálláson cseveghetünk a csapattal, megvizsgálgatjuk a galaxis-térképet, de itt fejleszthetjük az embereinket, a hátországot és az eszközöket is. A térképre tekintve egyébként nem csak harcokat indíthatunk el, de egy pár választáson alapuló, időlimites megbízást is, amik egy külön Operations nevü fülön kaptak helyet. Miután mindent elrendeztünk az adott ciklusban, persze jöhet a játék sava-borsa a körökre osztott harc, ami általában azonnal az akció közepébe is dob minket, és a viszonylag kevés végfeladat egyikét kell megoldani a továbbjutáshoz, mint például a győzz le mindenkit, tartsd az adott pontot, ments ki egy NPC-t, stb. Sajnos a változatosság kiapad körülbelül az első öt óra után - még ha nem is annyira repetitív, mint mondjuk a Gears Tacticsben -, ahol megmutatkozik, hogy a stúdió jelentős anyagi problémákkal küzdött a fejlesztés alatt.

A problémás büdzsé egy-egy kiemelt sztori-küldetések TPS-szakaszánál is megmutatkozik, amik kvázi lineáris folyosók, gyönyörű körítéssel, de ennél azért több felfedezés is lehetett volna bennük. Az Unreal Engine 5 által biztosított látvány is bár elképesztően néz ki a műfajon belül, sajnos emellé már megszokottan gyenge optimalizáció és kisebb-nagyobb technikai malőrök társulnak. A kamerakezelés sincs a toppon, hiába használunk egér/billentyű kombót, vagy esetleg kontrollert, kizoomolni nem igazán lehet, a szintkülönbségeknél a mellé kattintás pedig nem egyszer a karaktereim életébe került. Az utóbbinál alapértelmezett a permadeath (egyébként kikapcsolható ez a funkció), amivel még hangosabbak voltak a káromkodások, amikor ez előfordult.

A sötét oldal minden apróságát szerencsére túlragyogja a Zero Company oroszlánrésze, tehát a körökre osztott taktikai harc, ami tagadhatatlanul egy Star Warsba fecskendezett XCOM. Akciópontokból gazdálkodó, rácshálón fedezékek között lavírozó hajkitépés, amikor mellémegy egy 90%-os találat. A fejlesztők pontosan tudták, mit csinálnak, hiszen az utóbbira még dedikált achievement/trophy is született, ahogy a 10 magaslati pont utáni gyilokra is. A lassan már két évtizede bejáratott XCOM-formulát nyolc választható kaszttal próbálja a Bit Reactor üdvöskéje felrázni, ami csapattagok mellett szerencsére Hawksra is vonatkozik, illetve bármikor szabadon módosítható.

Sajnos a bevetésekre mindössze négy operátort vihetünk, ami taktikai szempontból elég szűkös, ahogy az elérhető fegyverfelhozatal is. A kiegészitő eszközök, mint a gránátok, drogok gyógyító injekciók mellé el tudtunk volna képzelni még pár pisztoly variánst, sörétes-szerű lézervetőt (?), de legalább a viszonylag limitált felhozatalt különböző mértékig modolhatjuk. Valamint azért rakétavető, lángszóró és hasonló nyalánkságok legalább a limitált, képesség formában bevethető verzióban helyet kaptak. Mindennél fontosabb lesz a sikerhez, hogy a már említett karakterdinamikára gyúrjunk, amivel hőseink passzívan és/vagy aktívan fogják egymás lövéseit és megmozdulásait asszisztálni. A rendszert szorgalmazóan külön tapasztalati pontot nem is kapnak szereplőink, aminek köszönhetően végigdarálhatjuk a küldetéseket az álomkvartetünkkel is (már ha nem sérülnek le a harcok alatt), vagy bármikor helyettesíthetünk valaki(ke)t a kispadról behívva.

Summázva elmondhatjuk, hogy az Erő a Star Wars: Zero Companyval van, ugyanis a hangulat a remek zenékkel a helyén van és én vagyok az élő példa rá, hogy nem kell kőkemény Star Wars-fannak lenni, akkor is tetszeni fog a zsáner miatt a játék, de megmerem kockáztatni, hogy ez vica versa is igaz. Az 50 eurós nyomott árcédula ezért a tartalomért - no meg a 70 eurós játékok korában - pedig kifejezetten hívogató. A technikai bakikat remélhetőleg a következő hetekben/hónapokban javítani fogják, hogy a fejlesztők elkönyvelhessenek egy újabb szerencsés landolást. Illetve, hogy mémet-mémre halmozva zárjam a cikket; a játék fogadtatását elnézve remélhetőleg mint a sithek, a Zero Company is kettesével (de legalább DLC-vel együtt) járnak majd.

A Star Wars: Zero Company PC-re, PlayStation 5-re és Xbox Series X/S-re jelent meg. Mi a PC-s verziót teszteltük.