A ’80-as évek elején valósággal elárasztották a mozik a slasherek, ahol a recept egyszerű, mint a rakott krumplié: adott egy maszkos gyilkos, aki változatos módszerekkel legyilkolja a tinédzsereket, vagy mindenkit, aki az útjába kerül. Még a Péntek 13-filmek előtt, az 1978-as Halloween volt az első, ami népszerűvé tette a műfajt, és iszonyú gyorsasággal születtek hasonló próbálkozások a következő években. Olyan kultikus IP-k vetették meg a lábukat, mint a Mánikus zsaru, a Silent Night, Deadly Night, a Rémálom az Elm utcában és így tovább. A játékipar a 2010-es évek második felében rájött arra, hogy leginkább egy 4v1-es aszimmetrikus multiplayer címként lehet feldolgozni ezeket a címeket, nem véletlen, hogy a stílus uralkodója, a Dead by Daylight a mai napig tízezrek szórakozását adja.
Az Illfonic az elmúlt évtizedben semmi mást nem csinált, csak finomra polírozta a 4v1-es felállásra épülő zsánert, messziről figyelve a király térnyerését, miközben legendás IP-k licencét szerezte meg. Kezdve a Friday the 13th-val, majd jött a Predator: Hunting Grounds, a Ghostbusters: Spirits Unleashed és a Killer Klowns From Outer Space. A fejlődésük íve jól megfigyelhető, és habár bele is kényelmesedhettek volna a helyzetbe, tudván azt, hogy van egy jól működő mechanika, amire bármilyen jól csengő nevet ráhúzhatnak, máris borítékolható a siker. A coloradói csapat azonban nem érte be ennyivel: folyamatosan új ötleteket hoztak be, és az alapanyag jellegzetességét szem előtt tartva igyekeztek csavarni egyet a dolgokon. Nyilván nem tudtak felnőni a Behaviour Interactive mellé, mindig csak másodhegedűs szerep jut nekik, de az igyekezetük megsüvegelendő. Ezúttal igazi nagyhal akadt a horgukra, hiszen Michael Myers maga a megtestesült gonosz kék overallban, akit nem kell bemutatni a darabolós filmek kedvelőinek.
Ismerős recept, egy apró, de fontos csavarral
Az alapfelállás mit sem változott: adva van a néma gyilkos, Myers, akit egy játékos irányít, és van négy másik ember, akik a potenciális áldozatok szerepét öltik magukra a meccsek során. Ők nyilván minden eszközzel megpróbálják élve megúszni a találkozásokat. Michael eközben természetfeletti képességeket használva igyekszik levadászni az áldozatait, de nem csak harccal, hanem a végletekig feszítve a húrt, percekig zaklatva, követve a célpontjait. A Halloween: The Game egy markáns újdonságot is behoz: egy meccsen rengeteg NPC van, néhányuk ismerős lehet a filmekből, mások teljesen új arcok, ami nagyon jót tett a játéknak, egy plusz réteget ad, új szabályokat állít fel. De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen végre kapunk egy single player kampányt is!
A sztorimódban az első film eseményeit meséli el újra! Mit meséli? Kibővíti azt, plusz jeleneteket ad hozzá, vagy az ikonikus pillanatokat új megvilágításba helyezi. Az egy prológusból és hat fejezetből álló kampányt Michael Myers szemszögéből élhetjük át, vele kell megszöknünk az elmegyógyintézetből egy viharos éjszakán, ellopakodva vagy egyenként megfojtva az zseblámpával járőröző őröket. Még Dr. Loomis is feltűnik (akinek az arcát természetesen a megboldogult Donald Pleasence-ről mintázták), az ő autóját lovasítja meg Myers. Meg sem áll egy útszéli csehóig, ahol motorosokkal számol le, majd lenyúlja egy autószerelő munkaruháját, és Halloween éjszakájára végre Haddonfieldbe érkezik. Megszerezhetjük az ikonikus maszkot a partikellékeket árusító boltból, és persze az elmaradhatatlan konyhakéssel is felszerelhetjük magunkat és máris indulhat a vadászat.
A kampány lényegében a gyilkos oktatómódjaként fogható fel, de a film rajongóit jó pár ismerős jelenet kápráztatja el, és bizony nagyon elégedett voltam, amikor egy visszaemlékezés formájában a saját nővérünket gyilkoljuk le gyerekként az otthonunkban. Ugyanúgy belső nézetben, mint a film ikonikus jelentében. A fan service tehát csak úgy ömlik a fejünkre, mi pedig úgy fürdőzünk benne, mintha az ártatlanok véréről lenne szó. A későbbi fejezetekben Haddonfield egy-egy kerülete szabadon bejárható játszótér lesz, ahol egy csomó ikont láthatunk a közvetlen környezetünkben, rendszerint megölhető lakosokat vagy nevesített áldozatokat, akikhez átvezető-jelenet is párosul. A cél az, hogy a lehető legváltozatosabb eszközökkel likvidáljuk őket, az ablakon leskelődve megfigyelve a szokásaikat. Ha egy szereplőt egy adott ideig bámulunk, potenciális hullajelöltté válik, a HUD-on mindvégig látható lesz a körvonala.
Ez után csak rajtunk áll, hogyan végzünk vele. Elsőnek becserkészhetjük az áldozatot, megtöltve a stalk-mérőnket, ami csak úgy lehetséges, ha rejtőzve maradunk és figyeljünk a zsákmányunkat. Ha ezt elég hosszú ideig fenn tudjuk tartani, egyre vérszomjasabbak leszünk, ami után a kivégzések is brutálisabbak lesznek – szóval van okunk nyugton maradni! Ha a szerencsétlen a saját házában van, akkor kiiktathatjuk a fényforrásokat az elektromos kapcsolószekrény hazavágásával, elvághatjuk a telefon zsinórt, hogy ne tudja értesíteni a rendőrséget – ez már a szabotázs szakasza. Mikor a delikvenst végre megragadhatjuk, rajtunk áll, hogy puszta kézzel öljünk meg, netán a kezünkben lévő fegyverrel, de ami a legjobb, a a közvetlen környezet adottságait is kihasználhatjuk. A közeli kövekkel szétverhetjük a fejét, telefonkábellel megfojthatjuk, beleállíthatjuk a fejét a tévébe vagy a hűtőbe, netán körfűrésszel kettémetszhetjük és így tovább – a kreatív gyilkolást még több XP-vel díjazza a program, így a pálya végi összesítőben is több csillagot kapunk. Nem hiszitek el, mennyire kielégítő az egész! A hullát illik elrejteni utána, ehhez szemeteskukák vagy parkoló autók a leghasznosabbak. Majd jöhet a következő egyén!
Szó se róla, az Illfonic srácai eléggé sok képességgel látták el Myerst, ellensúlyozva lassú cammogását. A Shape Ship lehetővé teszi, hogy valódi árnyékká váljon, szellemként áthaladjon az ajtókon, falakon és kerítésen, vagy gyorsan átszelje a pályát, hogy a legváratlanabb helyen bukkanjon fel. De vigyázz, mert a nyílt fényforrások zavaróak lehetnek! A Detection Pulse-t is sűrűn használjuk, lévén felfedi a közeli célpontokat, míg a Blackout skill egyből tönkreteszi az elektromos berendezéseket anélkül, hogy a biztosítószekrénnyel kelljen babrálnunk. Minél tovább elnyújtott becserkészés, és a változatos gyilkosságok miatt soha nem válik unalmassá a játék, eszköztárunk széles. Pláne, hogy érdemes újrajátszani a fejezeteket, hiszen számos kihívást teljesíthetünk, amiért különféle kozmetikai cuccok és öltözékek ütik a markunkat a multiplayerben. Sajnos a single eléggé rövid, alapjáraton két óra alatt végig lehet szaladni rajta. Jobban örültem volna, ha az áldozatok is hasonló gondoskodásban részesülnek, mint Myers – milyen jó lett volna, ha a final girl, azaz Laurie Strode szemszögéből is újraélhettük volna az ominózus éjszakát, de ezt a ziccert kihagyták. Ami maradt, az előételként ideális, hiszen csak ezután jön a főfogás!
Az online csatákban teljesedik ki a borzongás
A multiplayer ugyanis elképesztő lett. Az NPC-k bevezetése egészen új távlatokat nyit a menekülők számára, végre nem kell amiatt aggódni, hogy ha a körök elején elveszítünk pár embert, Myers nyeri a meccset. A győzelem kritériumai eléggé változatosak: megjavíthatunk és megtankolhatunk egy parkoló autót, ha megtaláltuk hozzá a slusszkulcsot. Ha hidegvágó találunk az egyik szekrényben, az hatalmas aduász, hiszen olyan pincék lakatját pattinthatjuk el vele, ami végleges búvóhelyet jelent. A szerszámot azonban értékes lootot rejtő ládák kinyitásához is felhasználhatjuk, ami nem kevés bónuszt adhatnak, hogy élve eljussunk a kör végéig. Ha egy játékos meghal, az nem jelent potenciális kudarcot, hiszen ha bizonyos számú helyi lakost biztonságba helyezünk, akkor is miénk lehet a győzelem. Nincs akkora teher a vállunkon, mint a Dead by Daylightban vagy a Friday 13th: The Game-ben
A harmadik út pedig a rendőrök értesítése. Ehhez egy telefont kell felmarkolni és ékes beszéddel meggyőzni a diszpécsert, hogy nem egy újabb őrült vagyunk, aki szórakozik velük, hanem tényleg veszélyben van Haddonfield. Ehhez egy minijátékot kell lezongorázni, ami után a hatóság hinni fog nekünk és kisvártatva megjelennek a járőrök, akik egy ideig lefoglalhatják a gyilkost. A rendőri jelenlétnek három szintje van, folyamatos hívásokkal egyre több lesz belőlük a városban, a végén már megjelenik egy csapatszállító rendőri furgon is, amibe beszállva kijuthatunk rémálmaink színhelyéről. Amikor felkeresünk egy nevesített NPC-t, hogy tájékoztassuk arról, hogy egy mániákus garázdálkodik az utcákon, nem fog elsőre hinni nekünk, egy minijátékkal szintén meg kell őt győzni arról, hogy nem mi találtuk ki az egészet. Ez után megkérhetjük, hogy kövessen minket, értesítse ő is a rendőrséget, vagy bújjon el a legközelebbi rejtekhelyre. Persze korántsem garantált, hogy éve megéri a reggelt és nem ő lesz a következő pórul jár bárányka.
Az idő persze ellenünk dolgozik, és a lopakodás kulcsfontosságú, hiszen minden nagyobb zajt Myers is érzékel. A lakóházak különösen veszélyesek, hiszen a hirtelen megjelenik ott, könnyedén pánikba eshetünk és noha a kezünk ügyébe került rögtönzött fegyverekkel szembeszállhatunk vele, de ha egyszer torkon ragad, csak egy időben nyakba szúrt zsebkés vagy hasonló tántoríthatja meg. Szóval, nem árt, hogy mindig tudjuk, hogy vannak a hátsó udvarba vezető ajtók vagy nyitott ablakok, ahol kereket oldhatunk, ha szorul a hurok. Ha pedig a gyilkossal játszunk, végig egyfajta perverz vigyor ül az arcunkra, miközben a végletekig feszítjük a húrt, hosszan bámuljuk az árnyékokból a gyanútlan célpontunkat, látjuk, hogy este nézi a tévét, beszélget a házastársával, tevékenykedik a konyhában, majd lecsapunk gyorsan és kíméletlenül. Sajnos az online meccseket nem mindig van meg ez az öröm, sok játékos azonnali gyilkosságokat akar, nem használja ki a helyzeti előnyt. A végeredmény sokszor őket igazolja.
Pedig meglepően könnyedén kicselezhetjük üldözőnket, ha összefogunk ellene, elvakítjuk zseblámpákkal, meghátrálásra kényszerítjük petárdákkal vagy ritkán előforduló fegyverekkel. Ha 3-an, négyen elkezdjük őt gyepálni, még ki is fektethetjük egy időre. Akkor sincs vész, ha épp elkap valakit, ha odaszaladunk és ütlegeljük, simán megtántorodhat. Sőt, halálunk esetén sincs veszve minden, spectator módban aktívan beleszólhatunk az eseményekbe, hiszen a sikeresen teljesítjük a képernyőn felbukkanó reflexjátékokat, ideiglenes buffokat adó kártyákat adhatunk a még életben maradt játékosoknak. Sőt, vannak ritka lapok is, amit elsütve visszakerülhetünk a meccsbe rendőrként, vagy Dr. Loomisként – ők már alapból lőfegyverrel lesznek felszerelve.
A fejlődési rendszer segítségével folyamatosan új kozmetikai cuccokat nyithatunk meg áldozataink számára, egészen vad outfiteket választhatunk, különféle frizurákkal, sminkekkel, kiegészítőkkel vagy a lányoknak szexi öltözeteket. Mindig kapunk valami jutalmat, és beállíthatunk különféle loadoutokat is, hogy ne üres kézzel keljen egy meccsbe csatlakozni. Én a helyi vagány gyerekként sörrel a kézben indultam, ami nem csak arra jó, hogy hozzávágjuk Myershez, hanem amikor túl sok stressz ért a borzalmak láttán (ezt is figyeli a program), csak meghúzzuk a folyékony kenyeret, és máris nyugodtabbak leszünk. Oké, ha sokat iszunk, imbolyogni kezdünk, de karakterünk idegességét és csetlését-botlását úgy is enyhíthetjük, ha elszívunk egy jointot, ha éppen találunk egyet egy fiók mélyén.
A Halloween: The Game sikeresen ragadja meg a filmek hangulatát, a korabeli kertvárosi feelinget szinte magunkon érezzük, csendesnek tűnő utcácskák, könnyű építésű lakóházak, garázsok, üzletek sorakoznak egymás mellett, amiket halloweeni dekorációk díszítenek. Teljesen a filmben érezzük magunkat, ismerős jelenteket alkothatunk meg, és amikor elszabadul a pokol, és villognak a rendőrautók, felcsendülnek Carpenter mester zongoraszólamai, szinte libabőrösek leszünk. Az Unreal Engine 5 remekül életre kelti Haddonfieldet, ugyanakkor a megjelenés előtti verziót komoly framerate-esések sújtották, az átvezetőknél akár 5-8 fps-re is beesett a képkockaszám, az optimalizálás nem lett a legjobb. Ezt már szinte visszatérő probléma az IllFonic játékainál, most is elfordulnak kimaradt animációk, furcsa szögben álló rendőrautók és így tovább. A meccskeresés ellenben villámgyors, alig kell várakozni, kiválaszthatjuk, hogy a Myerst vagy az áldozatok szerepét preferáljuk-e, és máris egy új mérkőzésben találjuk magunkat.
Ráfér még némi polírozás és akkor kultikus lehet
Az, hogy a film egy időtlen klasszikus, egyértelmű, de vajon a Halloween: The Game is az lesz, nehezebb megmondani. A Dead by Daylight mellett simán labdába tud rúgni, hiszen annyi újdonságot és ötletet hozott, ami miatt hosszú távon is kiköthetünk mellette. A gameplay loop élvezetes még a sokadig meccsen is, hiszen soha nem tudni, hogyan végződik a macska-egér játék. Tény, hogy számos lehetőségünk van, hogy borsot törjünk üldözőnk orra alá, egy kreatív és kitartó játékos számára mindig terem babér. Persze olykor eléggé vicces jelenetek is előfordulhatnak, de ha az áldozatok erőt vesznek magukon és összedolgoznak, megfelelő kommunikációval simán életben tudnak maradni, ám ehhez félre kell tenniük önzőségüket, melyek továbbra is jellemzőek az online partikra.
Reméljük, az IllFonic sokáig támogatja a játékot, és nem hagyja magára, mint a Friday 13th: The Game-t, pusztán azért, mert lejártak a jogok – ezt még most sem tudom megbocsátani nekik! A Halloween: The Game egy méltó adaptáció, az aszimmetrikus horrorjátékok stabil bástyája, ami képes volt megtalálni saját hangját, ezért a sok hiba megbocsátható neki. Elképesztő pillanatokkal, feszült üvöltözésekkel, nevetésekkel és nem kevés ijedséggel telt a játékkal töltött időm, ami miatt simán megkapta tőlem a kedvező pontszámot.
A Halloween: The Game 2026. szeptember 8-án jelent meg PC-re, Xbox Series X/S-re és PlayStation 5-re. Mi számítógépen teszteltük az alábbi konfiguráción: Intel Core i7-10700K, 32 GB RAM, GeForce RTX 3070.