Pedig az előzetesek alapján akár még egy bűnös élvezet is lehetett volna belőle, mert az akciózással vegyített menedzsmentkedés egész jópofának tűnt, hiába is volt ocsmány a szentem. Sajnos azonban miután szenvedtem vele néhány órát kijelenthetem, hogy a játékmenet legalább akkora okádék lett, mint ez a grafikai megjelenítésnek csúfolt valami. Kár mindezért, mert tényleg voltak itt jó ötletek, mint például a napokra és hetekre leosztott fővonal, ahol nappal a DVD-bolt ügyes-bajos dolgaival foglalatoskodhatunk, zárás után viszont előkerül a Beretta és a többi halálosztó. Jópofa, legalábbis először, de aztán szépen-lassan rájövünk, hogy az üzlet felvirágoztatása dögunalom, a lövöldözés súlytalan, a közelharc idegesítő, a vezetési modell pedig még az olyan, FreddyD által bemutatott „gyöngyszemekét” is alulmúlja, mint a Street Racer széria.
Komolyan mondom, az érdekes alapötleten és a kellemes zenei felhozatalon túl egy fikarcnyi élvezet sincs ebben a borzalomban. Kezdjük ott, hogy a boltunk valójában csak időhúzás. Persze, kitakaríthatjuk, ha szeretnénk, illetve rendelhetünk DVD-ket az üres polcokra, sőt, a hozzánk betévedő vásárlókat nemcsak kiszolgálhatjuk, hanem még filmeket is ajánlhatunk nekik, de mindez teljesen felesleges, mert egyrészt sosem leszünk pénzszűkében, másrészt a női alkalmazottunk kérdés és fizetés nélkül elvezeti a kasszát. Ráadásul a röhejesen olcsó albérlet árán túl értelme sincs harácsolni, mivel az éjszakai játékszereinket nem ebből, hanem a feketén szerzett pénzünkből tudjuk megvásárolni. Ettől függetlenül kezdetben jómunkásemberként mindig bejártam dolgozni, de miután ráeszméltem mindezekre, illetve arra, hogy se időtekerési, se pedig idő előtti bezárási opciónk nincsen, hagytam az egészet a francba és a reggeli kávém után rögtön a pincébe vezetett az utam, oda, ahol a bérgyilkosi melóinkat tudjuk elfogadni.
Mondjuk ez a speedrunnak is beillő megoldásom okozott némi problémát a háttérrendszerekben. A délelőtti órákban lezavart éjszakai melómból visszatérve ugyanis gyakran találkoztam a boltban különféle bugokkal, amiket csakis úgy tudtam kivédeni, ha azon nyomban nyugovóra tértem. Ezt követően aztán a DVD-kereskedést úgy kerültem, mint a pestist, aminek eredményeképpen nagyjából pár óra alatt a történet végére értem. Vagyis csak értem volna, merthogy a BLACKWOOD három fejezetre osztott sztorijából egyelőre csak az első érhető el (aminek a végén egy olyan, három fázisra osztott bunyós főellenfélharc várja az önjelölt mazochistákat, amire még a FromSoftware teljes munkássága sem tud felkészíteni), a másik kettőre 2027-ig várnunk kell, igaz, akik megvásárolták ezt a foskupacot, azok ingyen megkapják a folytatásokat is. Bár őszintén szólva, elnézve a játék jelenlegi minőségtelenségét szerintem a jövőben érkező történetszálak ebből a szempontból egyáltalán nem osztanak, illetve szoroznak.
A monoton menedzsment részek után induljunk meg végre az éjszakába és tegyünk helyre pár rosszarcút. Nos, túl sok köszönet ebben sem lesz, merthogy a gunplay súlytalan, a közelharc pedig az összevissza csúszkáló hitboxok és a rángatózó kamera miatt majdhogynem élvezhetetlen. Egyedüli pozitívum, hogy kapunk pár egész menő kivégzést, amiket ráadásul nemcsak azért érdemes használni, mert az animációk folytonos beakadása miatt röhejesnél röhejesebb végeredményben „gyönyörködhetünk”, hanem mert ezáltal visszatölthetünk némi életerőt is. Utóbbi kifejezetten fontos, a játékban ugyanis más módokon nem tudunk gyógyulni, a beépített mentési rendszer pedig ott gáncsol minket, ahol csak tud. Bár a checkpointok aránylag logikusan lettek elhelyezve, ezek csak addig élnek, amíg játszunk, mivel, ha kilépünk, akkor visszatérve mindig az adott nap legelején találjuk majd magunkat, ami piszkosul idegesítő.
Akárcsak az autóvezetés, aminél rosszabbat én komolyan mondom még nem láttam. A kocsink úgy csúszkál az úton, mintha vazelinnel lenne bekenve az összes gumija, de még az úttest is, ami azonban ennél is idegesítőbb, hogyha ütközünk, akkor jobb esetben lelassulunk nullára, aztán a pillanat tört része alatt vissza az eredeti sebességre, rosszabb esetben viszont örökre hozzátapadunk a másik autóhoz, vagy útszéli póznához és máris érkezik a Mission Failed felirat. Balesetet okozni pedig nem is annyira nehéz, mivelhogy a játék optimalizációja csapnivaló, folyamatosan beakad, aminek hála frusztrálóan nehézzé válik az irányítás, hiszen sosem tudhatjuk, hogy az Unreal Engine éppen mikor szándékozik kirántani alólunk a talajt.
De ha már megemlítettem a motorháztető alatt duruzsoló grafikai motort, akkor essék szó végre a megvalósításról is, bár őszintén szólva, szerintem a képek magukért beszélnek. Élettelen textúrák, összevissza akadó animációk, ocsmány karakterek (a szinkron sem jobb), borzalmasan ronda fény-árnyék-effektek és mindezeket napestig lehetne még sorolni. Külön kiemelném a főszereplőnket, akibe valószínűleg a legtöbb munkaóra mehetett és ez meg is látszik rajta, mivel a csávó kiköpött Robert Pattinson. Mármint, szó szerint kiköpött!
És az a legnagyobb baj, hogy nemcsak hősünk fizimiskája járt így, hanem tulajdonképpen az egész játék is. Pedig a BLACKWOOD simán lehetett volna az idei év egyik kellemes meglepetése, egy valódi bűnös élvezet, ami nem vállal sokat, viszont amit igen, azt kisebb kompromisszumokkal ugyan, de lehozza, ehelyett azonban még az annyira rossz, hogy már jó kategóriát sem sikerült megközelítenie. Nem ajánlom senkinek ezt az AttritoM7 Productions által lefejlesztett fércművet, még a katasztrófaturistáknak sem, mert tényleg élvezhetetlen az egész. Ez valójában ugyanis nem egy játék, hanem egy emberiség ellen elkövetett bűntett, egy pusztító alpáriság, egy olyan óriási, bűzölgő sz*rkupac, amit érdemes nagy ívben elkerülni, nehogy aztán a jövőre esedékes utánpótlás a produktum minősége mellett minket is még jobban maga alá temessen.
A BLACKWOOD szeptember 16-tól érhető el, kizárólag PC-re.