Pedig az általuk kiválasztott beat ’em up stílus bőven adhatott volna okot a bizakodásra, mivel ez a ritkán reprezentált műfaj alacsony belépési küszöb mellett is tud piszkosul szórakoztató lenni, különösen, ha többedmagunkkal osztjuk ki a sebzést. Nos, ilyen a The Walking Dead: Streets of Survival-ban egyáltalán nem lesz, mivel valamilyen furcsa oknál fogva a fejlesztők úgy döntöttek, hogy teljesen kihagyják a játékból a kooperatív lehetőségeket. Nem is értem, hogyan sikerült ezt így összehozni, hiszen a négy, egymástól eltérő karakter adná magát egy közös akciózáshoz, ehelyett azonban be kell érnünk az egyedüli csatangolással, ami azért hatalmas probléma, mert ezáltal sokkal hamarabb kijönnek a bárgyúan egyszerű játékmenet gyengeségei.
Persze világrengető újdonságokra és mély háttérrendszerekre én sem számítottam, de sajnos még így is csalatkoznom kellett. Az Odaclick Game Studios csapata ugyanis az egész zsánerből csak annyit értett meg, hogy miközben balról jobbra haladunk hősünkkel, mindenkit péppé kell verni, ami, így egymagunkban már rövid távon is piszkosul unalmas tud lenni, főleg, mivel a négy szereplőhöz társított kombókat és képességeket sem gondolták túl. Ez azért a későbbiekben változik valamicskét, mikor már elég tapasztalati pontot gyűjtöttünk és kioldottunk hozzájuk pár extra perket, de valószínűleg csak nagyon kevesen fogják mindezt megtapasztalni, mert sokkal előbb nyomják ki a játékot, mintsem, hogy elérjenek idáig.
Mondjuk megértem őket, mert a The Walking Dead: Streets of Survival harcrendszere olyannyira faék egyszerűségű, hogy az már fizikai fájdalmat okoz. Mindösszesen csak egy kisütést, nagyütést, kitérést és távolsági fegyvereket kapunk, amikből nem igazán lehet sok mindent kihozni és hát ez sajnos a fejlesztőknek sem sikerült. Ennek hála a játék abból áll, hogy a WASD-vel haladunk előre és izomból püföljük a J, K, illetve Ctrl+U gombokat (a fekvő ellenfeleket egyikkel sem tudjuk sebezni). Nyakatekerten hangzik? Az is, ugyanakkor a beállításokban sehogy sem tudjuk majd testreszabni a billentyűzetes irányítást, erre ugyanis csakis a Steam-en belül, a játék tulajdonságai között lesz lehetőségünk, ami egyedi megoldás annyi szent, azonban nem véletlen, hogy mások nem így szokták megoldani ezt a problémát.
A játékmenet gerincét tehát a folyamatos csihi-puhi adja, két nagyobb ellenfélcsoport között viszont néha azért kapunk egy kis pihenőt, amit rendszerint vagy a karaktereink írógép kísérte mondókája tölt ki, vagy az utánpótlás keresgélése. Egyébként érdemes minden felvillanó pontot megvizsgálni, különösen nagyobb nehézségi szinten, mert a gyűjthető cuccokon kívül gyógycsomagokat, töltényt, fegyvereket, illetve karakterhez kötött erősítőket is találhatunk a fiókok mélyén. Néhanapján a legyőzött ellenfelek zsebében is lapulhat valami, amiket szintén ajánlott átkutatni, hiszen őáltaluk juthatunk hozzá a fejlődésünket elősegítő Knowledge pontokhoz. Rossz hír azonban, hogy akármennyit is költsünk el belőlük, az inkonzisztens, ide-oda ugráló hitboxokat egyikkel sem tudjuk teljesen negálni.
Az ebből fakadó kényelmetlenséget csak tovább súlyosbítja a pixel art megvalósítás, amit én többnyire kedvelni szoktam, itt viszont a játék legvégéig nem tudtam vele megbarátkozni. Ennek oka, hogy a fejlesztők a pixelpontok méretezését igencsak bőkezűen mérték, amiből kifolyólag a képernyőnkön óriási pixelpacák képében tetszelgő ellenfelek nemcsak rondák, mint a bűn, de még a 3D-s térben betöltött pozíciójukat sem könnyű meghatározni. Borzasztóan idegesítő, amikor ennek köszönhetően suhintunk mellé, az meg még inkább, amikor emiatt kapunk egy sallert.
Gondolom ezek után senkit sem lepek meg azzal, hogy a The Walking Dead: Streets of Survival valójában nem más, mint egy hatalmas kihagyott ziccer. A játékmenet fapados, a látvány kellemetlen és az irányítás sem egy leányálom, de ami a legjobban bánt, az a kooperatív mód teljes mellőzése. Egész egyszerűen a beat ’em up műfaj arra teremtetett, hogy haverokkal kiegészülve verekedjük át magunkat az elénk kerülő akadályokon, ennek hiányában viszont nem marad más, csak mi és az előbb említett akadályok, amik egyedül játszva már korántsem tűnnek annyira szórakoztatónak. És akkor azt még meg sem említettem, hogy az amúgy igencsak rövidke kampányon túl kapunk egy hordamódot is, vagyis csak akkor, ha az előrendelés során a drágább változatot részesítettük előnyben. Gusztustalan megoldás, amit semmiképp sem szabad legitimálni, főleg úgy, hogy a játék sajnos egyelőre az alapárát sem éri meg igazán.
A The Walking Dead: Streets of Survival szeptember 18-tól érhető el PlayStationre, Xboxra, Nintendóra és PC-re. Mi utóbbin küzdöttünk egymagunkban a pixelek ellen.