A tavalyi Little Nightmares III-ról biztosan elmondhatjuk, hogy a rajongók nem igazán szerették. Bár nekem minden dizájnbeli gyengesége mellett is tetszett, sokan csak az első DLC, a The Backstage érkezésekor ismerték el, hogy ez bizony egy Little Nightmares-játék. A második kiegészítő igyekszik ezt az irányt képviselni, és bár könnyebb és rövidebb, mint elődje, a hangulat és a látvány változatlanul ott van a szeren.
Low és Alone a The Backstage végén elszakadtak Dime-tól, ami érthető, hisz az a fejezet is egy közbeékelődő epizód volt a duó kalandjában, ahogyan a The Shores is az lett. Párosunk egy elhagyatott, tengerparti városkában találja magát, ami nemcsak oszlásnak indult hullákkal van tele, de a belőlük lakmározó piócákkal is. Célunk a távolban felfénylő világítótorony elérése lesz, ezt azonban megnehezítik a környezeti fejtörők, valamint a Leech Monster névre hallgató, groteszk szörny is, ami a városkát járja tetemek után. Párosunk ezúttal is talál egy harmadik gyereket, aki segít nekik, ám Alone-nak rossz előérzete van az idegennel kapcsolatban.
A víz hatása a sorozathoz méltón nem az életet, hanem inkább a romlást és a halált juttatja eszünkbe most is. A nyirkos, nedves falat és utak mellett a víz számos szobát, termet elöntött, így kénytelenek leszünk lemerülni, ha tovább akarunk jutni. Nem árt vigyázni, mivel karakterünk csak korlátozott ideig tudja visszatartani a levegőt, és a vízalatti környezet sem lesz mindig a barátunk. Csúnya halál beleszáguldani egy propellerbe. A vízalatti pályaszakaszokon felül egy másik kellemes változás, hogy a játéktér nem végtelen „balról jobbra” irányt vett fel, hanem egy központi zsilip köré álmodták meg azt a készítők. Eltévedni nem igazán fogunk, de érdemes kreatívan hozzáállni egy-egy helyzethez, bár megizzasztani egyik fejtörőnek sem sikerült (leszámítva, amikor az evidens megoldás nem tűnt evidensnek).
A környezeti történetmesélés, a hangulatépítés, a platformerkedés és a puzzle-megoldások vannak a DLC központjában, olyannyira, hogy egyáltalán nem került harc a The Shoresba. Az egyetlen ellenfelünk a tetemekből előtörő piócák hada lesz, ami elől ugyan elfuthatunk, de harcolni nem tudunk (nincs is mivel). Ami kimaradt még a DLC-ből, az egy rendes bossharc a szinte végig jelen lévő fenyegetéssel szemben, csak egy meneküléses szakaszt kapunk. Ez sem egyedi eset, az alapjáték több fejezete sem torkollik összecsapásba, azonban ez csak súlyosbítja azt, ami végső soron már a The Backstage esetében is jelen volt, csupán a lezárás miatt ez nem volt feltűnő. Ez egy súlytalan spinoff.
A két DLC fejezet Low és Alone kalandjának egy-egy állomása az alapjáték történetén belül. Ez ugyan lehetővé teszi, hogy újabb fejezetekkel bővítsék a játékot, sőt a The Backstage esetében anno be is lengették a folytatást, ezzel a The Shores nem igazán kezd semmit. Dime például a DLC elejét és végét leszámítva teljesen hiányzik, a lezárás pedig kifejezetten csúnyán bánt el a lánnyal, a főszereplőink pedig minden további nélkül továbblépnek. Voltaképpen a két DLC az alapjáték felosztása miatt vált lehetségessé, ám épp emiatt vált cselekményük lényegtelenné. Hisz tudjuk, hogy mi lesz Low és Alone történetének vége, akármi is történik a DLC-k során, annak nincs hatása a végkifejletre, maximum a karaktereket árnyalja, ha egyáltalán. Ez persze csak akkor probléma, ha szeretnénk egyben nézni az egész játékot, de ha az egyes fejezeteket inkább egy antológia elemeiként kezeljük, akkor már egy kicsit javul a helyzet.
A kérdés most igazából az, hogy a beígért két DLC leszállítása után mit hoz a jövő úgy a Little Nightmares III, mind a sorozat számára? A Supermassive Games bebizonyította, hogy képesek Little Nightmares-játékot készíteni, még ha bizony el is marad a végeredmény a Tarsier Studios munkásságától. Viszont azt, hogy a Bandai Namco mit tervez a franchise-zal, egyelőre nem tudni. Én azért kíváncsian várom, hogy mit hoz a jövő, hogy van-e esély az eredeti alkotók visszacsábítására vagy esetleg teljesen új irányt vesz fel a franchise?
A Little Nightmares III – The Shores DLC 2026. szeptember 30-án jelent meg.