Amikor 2012 júliusában egy kriptográfiai versenyre jelentkezve egy diák hivatalosan is feltárta azt a rejtélyt, amely húsz éven át megoldatlan maradt, kiderült: minden, amit állított magáról (és amit köré fűztek), igazából csak álca volt. Amikor ugyanis 1992-ben a sci-fi műfaj egy új ágának kitaposásában és népszerűségében felülmúlhatatlan szerepet betöltő William Gibson nevével fémjelzett Agrippa megjelent, a világ úgy tudta: az elektronikus formában megalkotott, egy könyvbe ágyazott floppylemezre írt, mindössze csak egyetlen egyszer aktiválható vers olyan egyszeri és megismételhetetlen élmény, amely sorról sorra, olvasás közben semmisíti meg önmagát a tartalom végleges és visszafordíthatatlan kódolásával, míg a neki otthont adó papírlapok a napfénynek kitéve kezdtek masírozni az önpusztítás felé. És ugyan a szöveget már a megjelenés évében sikerült kimenekíteni, arra egészen 2012-ig kellett várni, hogy kiderüljön, valójában csak szemfényvesztésről van szó: a program egyáltalán nem pusztította el az adatot, csupán annak megjelenítését maszkírozta el, érintetlenül hagyva a tényleges állományt a lemezen. Gibson műve nem lett az enyészeté, csak épp a titok nyitjára kellett várni, ami úgy tűnik, a műfaj velejárója, hiszen a Nivalis Nightsra úgy kellett öt évet várni, hogy ha egymás mellé tesszük az egyik első trailert és a végleges játékot, sok különbséget nem is fogunk találni - és ez legalább nem húsz év után derült ki.
A Nivalis Nights ugyanis pontosan az, mint amilyennek beharangozták: egy a Cloudpunk világában játszódó, cyberpunk témájú üzlet- és életszimulátor, ahol a névtelen és különösebb előtörténettel nem rendelkező főszereplő, azaz te magad úgy válik étterem tulajdonossá, hogy igazából a vendéglátáshoz eddig csak a pult másik oldaláról volt köze. Ám amikor egy nem éppen sikeres, de annál hírhedtebb kis étkező tulajdonosa úgy dönt, felszívódik, és újonnan kinevezett padawanjára hagyja az egészet, nem marad más választás, mint felvenni a kesztyűt, és lehetőség szerint pár alkalmazottat, aztán megpróbálni valahogy túlélni egy olyan városban, ami ezt úton-útfélén igyekszik ellehetetleníteni.
Ez pedig döntések sorozatával jár, szó szerint minden egyes nap. Az élet Nivalisban nagyon gyorsan telik, az órák valós időben pár perc alatt lepörögnek, ezen idő alatt pedig igazából az ember már maga osztja be, hogy pontosan mit is szeretne csinálni, de az biztos, hogy az első 6-8 óra alapvetően a kis étterem ráncba szedésével fog telni, méghozzá az alapoktól. Ez nem csak alkalmazottak felvételét jelenti - pincérekét, szakácsokét, vagy akár egy menedzserét is - de lényegében mindent, a bútorok beszerzésétől és lerakásától kezdve a mindennapi alapanyag bevásárláson át egészen a megtalált receptek menübe való becsempészéséig.
Két dolgot ezért sokáig nem is lehet elkerülni: egyrészt a mikromenedzselést, mert sok dolgot huzamosabb ideig nem lehet automatizálni, másrészt ennek kiváltó okát, azaz a pénzhiányt. Nivalisban minden borzasztóan drága, az alkalmazottak bérétől kezdve az alapanyagokon át egészen a bútorokig és egyéb berendezési tárgyakig, ezért a balansz megtalálása a költekezés és a bevétel között pont annyira fontos, mint az, hogy a vendégek a lehető legboldogabban távozzanak az asztaltól.
Sokáig ez viszont szinte lehetetlen feladat. A nyitó receptkínálat 2-3 tételből áll, ezek nagyon egyszerű, egy-két alapanyagból álló étkek (az első például a bolt főfogása, a csirkeleves), amivel nem lehet elkápráztatni a világot, ráadásul a folyamat minden pontja csigalassú, így nem ritka, hogy a vendég dühében már azelőtt távozik, hogy egyáltalán megkapta volna, amit rendelt. A szakács / pincér / sensei szerepet betöltő, az egykori tulaj jobbkezének számító fő alkalmazott, Banor ugyan rengeteg hasznos tippel ellát, és mivel szó szerint elmozdíthatatlan az étteremből, ezért örömmel főz és mosogat is, de például a vendégek rendelésének felvétele és a rendelt étel elkészítése is elvégezhető manuálisan, amíg nem sikerül elég pénzt összeszedni legalább egy pincér felvételéig. Akik viszont nincsenek a helyzet magaslatán, az útvonalkeresésük messze nem tökéletes, néha nehezen navigálnak el az asztalokig (és oda-vissza), és a szűk kis konyhában is képesek ácsorogni, várva valami isteni sugallatra.
A főzés maga lényegében automatizált, csak a megfelelő alapanyagok kellenek hozzá, és azok a gépek, amik aztán összerakják készétellé - ezek viszont egyszerre csak egy dolgot tudnak előállítani, így hiába járunk a távoli jövőben, sokáig igazából csak várakozni lehet, míg az ételfeldolgozó lassan kiadja magából a mixtúrát, vagy a sütőből kipattan a mennyeinek szánt lakoma. A gyorsaság és a minőség a vendégek elégedettségének egyik legfontosabb mozgatórugója, az általuk hagyott értékelés pedig azt is meghatározza, hogy az étterem Nivalisban mennyire foglal el előkelő helyet, és mekkora forgalomra számíthat.
Ennek megerősítése egy lassú, lépcsőzetes folyamat, amihez nem csak egyre több asztalra, kiegészítő bútorra, nagyobb és hatékonyabb gépekre, valamint méretesebb személyzetre van szükség, de komoly kitartásra, és rengeteg segítségre is. Nivalis egyáltalán nem egy élhető hely. A gettósított negyedek korlátozott szabadságot és még ennél is kevesebb munkalehetőséget biztosítanak, amit egy, a várost gyakorlatilag körbezáró, elnyomó, vállalatcentrikus kormányzat tart a karmai között, amely igyekszik az élet minden területére beszivárogni, és vasmarokkal lesújtani mindazokra, akik nem tartják be annak kemény szabályait, a mindennapi nehézségekre pedig extra rétegként tevődik rá egy olyan titokzatos sorozatgyilkos is, aki az éj leple alatt szedi az áldozatait, így éjszaka még a kijárási tilalom is a mozgásszabadság további korlátozásával jár. És ezt az ügyet is neked kell felgöngyölítened, miután mind a törvény, mind az áldozatok oldala belekényszerít ebbe.
Nivalis ennek ellenére még a Cloudpunknál is érdekesebb, javarészt ezért, mert most már - némi kötöttséget leszámítva - szinte teljes egészében bejárható, sőt, igazából fontos is kerületeinek alapos megismerése. Ezek elsősorban specializált régiók. A Meridian piactér ad otthont a saját étteremnek és azon kereskedőknek, akik hússal, zöldségekkel, fűszerekkel, vagy épp halakkal kereskednek; Lowtown egy lakóövezet, amely a hackerek kedvelt tanyája is; a Kikötő a város egyik éléskamrája, ahol üvegházakban megtermelt növények és a tengerből kinyert, nem éppen ehető állapotú halpopuláció tartja életben a felszín felett élőket; a tengerparti strand a jómódúak egyik kedvelt pihenőhelye, akik magas státuszhoz kötött, zárt lakóparkok mélyén igyekeznek távoltartani magukat a pórnéptől.
A metró- és taxiútvonalak aktiválását követően az elérhető kerületek között szabad az átjárás (kizárólag a kijárási tilalmat megelőzően), sőt, a Nivalis Nights egyik legfontosabb eleme maga a felfedezés, és a helyiek megismerése. A gyilkossági szál feldolgozásán felül minden narratív tartalom is itt rejtőzik. Nincs hagyományos értelemben vett, hosszadalmas átvezető videókban kibontakozó történet - minden a párbeszédek alatt kerül elő, és apránként, szó szerint személyenként épül fel ez a grandiózus város, ami egyszerre a pokol, biztos menedék, a lehetőségek és az elnyomás hazája - egy vérbeli disztópia. Több mint száz nevesített, saját élettel, célokkal, múlttal rendelkező NPC-vel lehet szóba elegyedni, akik receptekkel, mellékküldetésekkel és további lehetőségekkel ruháznak fel. A viszony ápolása már csak azért is fontos, mert azok, akik kereskedésre is képesek, jobb árat adhatnak a kapcsolattól és akár a kerülettől függően is, ami a manuális árubeszerzés idején sok pénzt meg tud spórolni, de a későbbi nagy befektetéseknél is nagy hasznát lehet látni.
A kezdő étterem ugyanis csali, rövid időn belül sake bárt, éttermeket, idővel pedig egy komplett éjszakai klubot is ki lehet bérelni, és olyan részletesen kezelni, mind a kezdeti falatozót, elegendő pénz és külön beszerzendő engedély birtokában pedig a végére akár egy tucatnyi helyet is lehet futtatni párhuzamosan, amely az extra bevétel mellett extra terhet és nehézséget is jelent, cserébe viszont bármikor ott lehet hagyni az egészet akár napokra is, feltéve, ha az üzlet már önjáró, a menedzser elvégez mindent, és így van idő minden másra. A kerületek megismerésére, új karakterek és őrült történeteik kibontására, az üvegház körülményeinek kézi állítására, horgásztúrára, párkeresésre, vagy szimplán csak az életre. A Nivalis Nights ezen a téren kifogástalan, a város hangulata, az aprólékosan felépített mikrouniverzuma továbbra is lehengerlő, ridegsége és nehézségei ellenére varázslatos mód ölel magához, és nehezen ereszt el.
Csakhogy a felszín alatt rengeteg problémával küzd, átvitt értelemben is. Egyrészt ott van a fura kettőssége, ami miatt egyszerre nevezhető felszínesnek és részletesen kidolgozottnak. Mert ugyan az üzletek menedzselése terén tényleg sok a lehetőség, de nem annyira, hogy az ki tudjon törni a szimpla lifesim keretek közül, még ha a berendezési tárgyak mennyisége is már-már sokkolóan nagy tud lenni, a receptekről, alapanyagokról nem is beszélve. És a város ugyan tényleg nagy, de alapvetően nagyon kevés részén lehet ténylegesen is csinálni valamit, a korlátozott gyorsutazás miatt pedig százszor is be kell járni újra és újra ugyanazokat a részeket, és újra és újra elvégezni azokat az unalmas, monoton kulimunkákat, amik egyáltalán nem élvezetesek. Az első és az utolsó hely irányítása is javarészt ugyanolyan, így sokszor inkább érződik munkának, semmint kikapcsolódásnak, komolyabb, igazán kézzelfogható eredmény nélkül.
Ráadásul komoly problémákkal is küzd - például a teljesítmény terén, még a sokadik javítás után is képes megfeleződni a képfrissítés a népesebb vagy effektekben bővelkedő területen, amin csak súlyosbít az, hogy az e célból létrejött javítások és hotfixek még az alapvető funkciókat is működésképtelenné tudják tenni. Például a megjelenés után nem sokkal kiadott egyik patch gyakorlatilag teljesen megállította az alapjáraton is rettenetesen rosszul dolgozó NPC-k munkáját, ami miatt gyorsan meg lehetett válni az addigi jó értékelések mellett még az összegyűlt pénzmagtól is, amikor például a menedzser túltöltötte a készleteket. De ott van az érthetetlenül gyors ételszavatossági idő probléma is, ami miatt a húsok, zöldségek akár egy-két nap alatt is teljesen el tudnak rohadni a hűtőben is, és ezzel sokat nem lehet mit kezdeni, a számtalan rajongói modon kívül.
A Nivalis Nights így hiába váratott öt évet, hiába kért extra haladékot, valahogy nem kelti egy befejezett játék benyomását, sokkal inkább olyan, mintha a korai hozzáférés végső szakaszában lenne, csak épp a korai hozzáférés intézménye nélkül. Pedig amikor minden összeáll benne, szinte páratlanul jó élményt kínál, de aztán mindig talál valamit, amivel el tudja rontani ezt. De hát tudjuk: a jövőben lehet, hogy lesznek repülő autók, robotok, és minden, amit csak a sci-fi megígért, de a disztópia sem a fantáziában, sem a valós világban nem tud tökéletes lenni.
A Nivalis Nights 2026. szeptember 29-én jelent meg, kizárólag PC-re. A kódot a játék kiadója, a 505 Games biztosította - köszönjük!