Nehéz lenne elfelejteni, hogy hasonló koncepcióval, azonos névvel a Valve-nek egyszer már beletört a bicskája a Steam Machine-ba: a 2015-ben indított projekt tiszavirág életű volt, és három évvel később hivatalosan is behintették a helyét sóval. Az, hogy miért is bukott akkorát, utólag visszatekintve már egyáltalán nem érthetetlen: a hardver terén ekkor még relatíve tapasztalatlan, üzletágát a szoftverekre építő Valve úgy próbált belépni egy új területre, hogy csak ahhoz csupán az egyik lábát merte odarakni, a másikkal a küszöbön túl ragadva. A 2015-ös Steam Machine iteráció nem kínált kész hardvert, csak egy olyan minimum specifikációt, ami alapján bármely gyártó elkészíthette a maga Steam-gépét, a Valve csak a SteamOS-t biztosítva, na meg egy maroknyi olyan játékot, ami támogatta azt. Az egységes hardver hiánya, az eltérő képességek miatti szélsőséges, sávos árazás, a SteamOS fejletlensége, az ergonómiai követelményeknek megfelelni képtelen eredeti Steam Controller mind mind hozzájárult ahhoz, hogy ez egy olyan drága tanulópénz legyen, aminek gyümölcse csak évekkel később ért be, egy dedikált hardver részleggel, és egy túlzás nélkül olyan forradalmi SteamOS újragondolással, amely fundamentálisan írta újra a Linux alapú videójátékozás alapjait.
Ennek eredményét tudjuk, a SteamOS idővel két fronton is megvetette a lábát: játékcentrikus operációs rendszerként szavatolva a Valve saját, gamerközpontú hardvereinek és idővel a más gyártók által készített, SteamOS-t futtató készülékek tökéletes működését, valamint katalizátorként szolgált a Steam Deck debütálásával egy olyan hardverkategória tökéletesítéséhez, amely korábban is létezett ugyan, de ezen csillagok együttes állásával forrt ki igazán, és fektette le azokat az alapokat, amit többek között a Nintendo hibrid gépei is kitapostak.
A MÁSODIK ESÉLY
Ezen tapasztalat birtokában a 2026-ra tervezett Steam Machine visszatérés már teljesen más alapokra épült, mind a koncepcióját, mind a működését, mind a piacon betöltött szerepét tekintve. A Steam Machine lényegében annak az egy évtizedes törekvésnek a kulminációja, ami eddig különálló projektenként létezett: a 2015-ben debütált Steam Controller, a 2019-es Valve Index, valamint a 2022-ben megjelent Steam Deck mind mind egy olyan építőkockája, ami valamilyen módon visszaköszön a Steam Machine-ban. Üzenete nagyon egyszerű: “Játékaid a nagy képernyőn”. A Steam Machine lényegében egy olyan miniPC, amely a Steam Deck erejének hatszorosát kínálja, kompatibilis a Steamen elérhető játékok egy jelentős részével, és dokkoló nélkül, egyetlen HDMI kábellel, natívan futtat mindent, ami csak el tud indulni rajta - használatához csak egy kijelzőre és valamilyen irányítóra (legyen az kontroller, vagy egér + billentyűzet kombó) van szükség.
Ennek első pontját, a méretet pedig már a kicsomagolás után azonnal teljesíti is. A Steam Machine egy borzasztóan jól kinéző, elegáns, letisztult formavilágú, mindössze 16x16x16 cm-es kocka, amely 2,6 kilóba sűrít egy 2026-os mércével nézve maximum csak elfogadhatónak nevezhető hardvert. Tápegysége a házon belül található, dobozából kiszabadítva pedig azonnal használatba vehető. Portokkal alaposan felszerelt: az előlap bal alsó részén két USB3-A port található meg, valamint egy microSD bővítő; hátlapján egy USB-c, két USB2-A, egy gigabit Ethernet, egy DisplayPort és egy HDMI port foglal helyet, na meg a tápegység csatlakozója. Netkapcsolata nincs kábelhez kötve, a 2x2 Wi-Fi 6E minden fontosabb kapcsolódási formát lefed, a Bluetooth 5.3 (beépített, dedikált antennával) pedig számtalan eszköz vezeték nélküli használatát teszi lehetővé, a beépített Steam Controller vezeték nélküli adapter pedig abban segít, hogy itt se kelljen külső, a kinézetet romboló megoldást választani.
Mind az 1.4-es DisplayPort, mind a 2.0-s HDMI nagyokat ígér: előbbi 4K@240Hz-et vagy 8K@60Hz-et, utóbbi pedig 4K@120 Hz-et, HDR, FreeSync, valamint CEC támogatással, a gyakorlatban azonban ezt ajánlott a helyén kezelni. A CEC ebből a legkisebb probléma, a rengeteg problémával küzdő, a felébresztést és az elaltatást nem megfelelően kezelő kompatibilitása orvoslás alatt álló, szoftveres gond, a probléma inkább a hardverrel van - a Steam Machine egész egyszerűen nem elég erős ahhoz, hogy bármilyen nagyszabású, főleg modernebb 3D-s játékot 4K felbontásban, 120 Hz-en tudjon futtatni. És ha a gyönyörű csomagolása alá nézünk, azonnal ki is derül, hogy miért.
Magja, azaz a CPU egy AMD Zen 4 6C/12T alapú, 4,8 GHz-en futó, 30W TDP alapokon nyugszik, amihez egy szintén AMD jegyezte RDNA3 28CU GPU társul, 110W TDP-vel, maximum 2,45 GHz-es órajellel. Ehhez 16 GB-nyi DDR5 RAM asszisztál, valamint 8GB-nyi GDDR6 VRAM. Ez együttesen egy sóhajtással se több, mint egy a közepest alulról súroló, játékcentrikus hardver képessége. És elmarad mind a PlayStation 5, mind az Xbox Series X natív, papíron mért teljesítményétől, de PC-s komponensekhez viszonyítva se tud többet, mint egy GeForce RTX 4060/Radeon RX 7600, valamint egy AMD Ryzen 5 7500F.
A RAM-helyzet különösen problémás: a legyártott gépek egy jelentős része a komponens hiány miatt mindössze egyetlen modult tartalmaz csak, ami számszerűsítve mérhetően rosszabb teljesítményt nyújt a CPU-intenzív játékoknál. Megnyugvást, vagy kiutat igazából csak a jövő jelenthet. Mivel a Steam Machine-ban két SO-DIMM slot is található, így akár egy extra stick is berakható, megnövelve az elérhető RAM mennyiségét, de a jelenlegi gazdasági helyzetben ez nem éppen egy olcsó fejlesztés, egy átlag felhasználó számára pedig nem is feltétlenül járható út. Ráadásul a 8 GB VRAM talán előbb fog akadályt okozni, főleg, ha számításba vesszük a papíron ígért 4K-támogatást, ami leginkább csak vagy a régebbi, vagy a nem 2D-s játékok esetében realisztikus, normál körülmények között inkább csak egy beváltatlan ígéret.
A RAM-bővítés viszont nem az egyetlen potenciális hardveres fejlesztés, még ha mind a forma, mind az üzenete egy konzolszerű, plug-and-play koncepciót is sugall. Ez hivatalosan csak a tárhelyet érinti: az előlapi microSD slot révén a választott modell (512 GB / 2 TB NVMe SSD) kapacitása tolható az egekbe (értelemszerűen az SDXC-kártya nem lesz annyira gyors a 110 MB/s-re korlátozott sebessége miatt), de az igazán bátrak akár az SSD-t is átalakíthatják, azonban a RAM-bővítéshez hasonlóan ehhez is a gép szinte teljes szétszerelése szükséges.
GABECUBE
Ennek a nem éppen csúcskategóriás hardvernek elsősorban egy kifejezetten nagy előnye van: úgy sikerült ebbe az apró kockába belesűríteni, hogy az igazából egy hatalmas hűtőborda, ami miatt még a legintenzívebb játék alatt is nagyon nehéz hallás útján észlelni, hogy a Steam Machine be van kapcsolva, annyira halk. A legjobb indikátora a gép előlapján található, 17 egyedi RGB ledből álló csík, amely teljes egészében testreszabható, és számos funkcióval ruházható fel. Alapjáraton például letöltőcsíkként is beválik, mutatva, hogy hol tart az aktuális letöltés; külső segítséggel (például a Steam Deckről ismerős Decky Loaderrel) akár a CPU/GPU terhelését is ki tudja jelezni, vagy az aktuális belső hőmérsékletet.
A bekapcsolást követően ugyanakkor pontosan az fogad, ami az elmúlt években már annyira ismerőssé vált: a SteamOS szinte változatlan keretrendszere. Az eredetileg TV optimalizáció céljából létrehozott Big Picture módra épített OS-kinézet kiköpött mása a Steam Deckről ismerős, kontroller centrikus kezelőfelületnek. Egy-két kattintással hozzáférést nyújt a Steam minden fontosabb funkciójához - a megvásárolt játékokhoz, a Store-hoz, a közösségi fórumokhoz, és mindenhez, amitől a Steam Steam. Az extra hardvernek hála viszont mindezt gyorsabban nyújtja, mint korábban, és jó pár extra beállítási lehetőséget biztosít. Ráadásul sokat nyert a Steam Decktől is: minden, Steam Deck kompatibilisnek minősített játék automatikusan megkapja ugyanezt a Steam Machine kategóriájában is, de a Steam termékoldalak már külön-külön is mutatják a támogatottságot, elsősorban a default játékbeállításokat figyelembe véve a teljesítmény kapcsán.
Ez a teljesítmény pedig nagyban függ a beállításoktól: a Steam Machine a legjobb végeredményt 1080p-ben nyújtja, amit az FSR támogatással remekül fel tud tolni 4K-ra, de natív 4K-ban, és az annál gazdaságosabb 1440p-ben sem érzi magát igazán jól, a fentebb ecsetelt hardveres korlátok miatt. Az összehasonlításhoz specializált oldalak nyújtanak igazán jó, naprakész alapanyagot, mint a SteamHardware.io, vagy a Steam Machine Life. Összességében azért kijelenthető, a Steam Machine nem a legújabb játékokat 60 FPS-en futtató célhardver: nagy kompromisszumokkal és VRR-ral inkább a 45 FPS-t érdemesebb vele megcélozni közepes beállítások mellett, de ez értelemszerűen egyenes arányban nő az adott játék korával is. Ami korábban hardver izzasztó flagship cím volt, azt mostanra már a Steam Machine is képes maximális beállítások mellett elfogadhatóan futtatni, ugyanakkor a manuális finomhangolás még így is szükséges, egy konzollal szemben itt nem minden automatizált. A Steam Machine alapvetően inkább egy kiegészítő gép egy konzol mellé - kaput nyit egy több évtizedes múlttal rendelkező világba, ami jelentősen túlmutat a konzolexkluzívokon, de azt nem tudja kiváltani teljesen, és nem is tisztje.
A teljesítményen felül viszont van egy olyan probléma, amely a Steam Deck felhasználókat is folyamatosan sújtja: a korlátozott multiplayer kompatibilitás. Ennek nem a hardverben keresendő az oka - egész pontosan nem az erőforrásokhoz vezethető vissza - hanem a korlátozott Linux-kompatibilitásnak. Számos kernel-szintű anticheat szolgáltatás vagy egyáltalán nem támogatja a Linuxot és ezáltal a SteamOS-t, vagy egy frissítés üti ki azt, esetleg a kiadó / fejlesztő dönt úgy, hogy egy ponton túl ezt nem támogatja tovább. Ennek naprakész monitorozásához szintén külsős oldalt kell használni - a legjobb talán a Steam Deck óta nélkülözhetetlen segítséget nyújtó ProtonDB, ahol külön szűrővel ellenőrizhető, hogy az adott online cím egyáltalán használható-e.
A külsős oldalak használata, és persze a közösség által készített, általában pár kattintással telepíthető pluginok bevetése továbbra is a SteamOS potenciáljának kiaknázásához szükséges, sok szempontból nézve elkerülhetetlen, egyúttal pedig valamennyire hivatalosan is támogatott lépés - a közösség támogatásában továbbra is oszlopos szerepet játszó Valve a Steam Deckhez hasonlóan a Steam Machine-t is egy olyan vázként tálalja, amely nem csak a szokásosnál is több, publikusan elérhető, hivatalos beállítási és testreszabási lehetőséget nyújt, de egy komplett operációs rendszert is.
A desktop módba kapcsolva ezúttal is egy teljes értékű, már fontos applikációkkal is felruházott Linux fogad, amit frissítve és kusztomizálva egy munkára is használható géppé válik a Steam Machine, jócskán túlmutatva játékcentrikus keretein. Mivel a gép alapvetően is kicsi és nem túl nehéz, ezért még hordozása sem elképzelhetetlen (bár azért egy laptoppal nem tudja felvenni a versenyt a kijelző hiánya miatt), de ettől függetlenül is ki tud váltani egy korlátozott felhasználású asztali gépet, és egy kapcsolóval igazából rögtön vissza is lehet váltani gamingcentrikus módjára. Ez az asztali mód természetesen most is lehetővé teszi más launcherek - mint az Epic, a Ubisoft, a GOG, vagy akár az Xbox - használatát, de mivel ezek egyike sem teljesen hivatalos, ezért nem is áramvonalas, de lehetőségként ott van azoknak, akik tényleg mindent ki akarnak hozni a hardverből, a korlátokat pedig az emuláció kiaknázásával is le lehet rombolni, de az már minden szempontból ingoványos terület.
A STEAM CONTROLLER
Ennek legjobb kihasználásához, illetve a Steam Machine legproblémamentesebb élvezetéhez viszont nem árt a hivatalos Steam Controller, amely csak a drágább csomagok útján szerezhető meg - önmagában történő értékesítése sajnos továbbra is várólistához kötött, amely idén nyáron át is fordult egy kiszámíthatatlan 2027-es időpontra, hála annak, hogy a hardver apokalipszis már ezt is utolérte. Ami azért is fájó, mert rendkívül magas árcímkéje ellenére (99 euróba kerül) túlzás nélkül az egyik legkényelmesebb, legkézreállóbb és egyben a legtartalmasabb irányító is, amit valaha csináltak, köröket ver nem csak első generációs elődjére, de igazából mindenre, ami csak a piacon elérhető, mind a first party, mind az utángyártott kínálatot tekintve.
Ez leginkább két okra vezethető vissza. Egyrészt a Valve most már több mint egy évtizedes tapasztalattal rendelkezik a hardvergyártás terén, és mivel minden fontosabb területen próbálkoztak már, ezért a tapasztalatot a visszajelzésekkel ötvözve, a korábbi hibákból tanulva alakíthatták ki az új generációt. A másik ok az, hogy egy konzolos irányítótól eltérően nem egy specifikus feladat - a játék - köré lett tervezve kizárólagosan, hanem minden játék köré. Azaz nem csak a hagyományos, kontrollerrel is könnyedén irányítható játékokkal birkózik meg gond nélkül, de az egér- és billentyűzet centrikus, PC-exkluzív különlegességgel is: valós idejű és körökre osztott stratégiák, szimulátorok, és minden, amit csak el lehet képzelni.
Rendkívül furcsa, elnyújtott, pizzatészta szerű alakja és vastagsága távolról taszítónak tűnhet, kézbe véve viszont hihetetlenül jó a fogása, a kiváló anyaghasználata miatt pedig még azok kezében se válik angolnává, akik már pár perc alatt képesek izzadásba kezdeni. Kicsit olyan, mintha a Steam Deckre aggatott irányítókat gyúrták volna egy kisebb, kompaktabb formára, ami nincs távol a valóságtól, külsőre és belsőre is sokat örökölt onnan. A bal oldalán található D-pad kellőképp kemény, a hagyományos gombok közé ékelt szimmetrikus analóg karok jól belőtt keménységgel igyekeznek a lehető legprecízebb lenni.
Hosszú távon elvileg nem kell aggódni miattuk, TMR alapú, mágneses technológiájuk igyekszik nem a driftelés útjára terelni azokat a kopást követően, ráadásul a kapacitív érintést is támogatják, így a lenyomásukon túl már az is funkcióval rendelkezik, ha egyáltalán hozzáérünk, amit négy haptikus motor emel ki igazán. Emellett rendelkezik giroszkóppal is, sőt, ezt kapacitív érintéshez is hozzá tudja kötni, így már a kontroller megragadása is egyfajta inputnak felel meg. A kontroller alsó részén két trackpad kapott helyet, melyek remekül ki tudják váltani az egeret a login képernyőkön túl magukban a játékokban is, és így nem kell például hotkeyekkel szenvedni, mint amikor az ember egy dokkolt Steam Decken akar valamit működésre bírni.
Ebben oszlopos szerepet játszik az is, hogy a Steam Controlleren tényleg a világon minden átszabható, finomhangolható, újraírható, a giroszkópok érzékenységétől kezdve a trackpadek működésén át egészen a kontroller hátlapján található négy extra gomb funkcióinak megszabásáig. Ez a fajta szabadság ismerős lehet a Steam Deckről, de egy minden Bluetooth támogatással rendelkező hardverrel kompatibilis kontroller esetében egyszerűen frenetikus, és nehéz olyan játékot találni, amit ne lenne élvezet vele használni. Ráadásul beépített, minimum 30 órás üzemidőt biztosító akkumulátora egy valóságos szörnyeteg, ami hónapokig is képes megőrizni a töltést, ha pedig tölteni kell, a mellékelt, Controller Puck használatával még a kábellel való vesződés is elkerülhető, ahogy a párosítás nehézsége is. Steam Machine nélkül is kihagyhatatlan vétel, azzal együtt pedig a tökéletes párosítás - feltéve, ha…
A KESERŰ PIRULA
Ha nem tagadjuk le a menthetetlent, azaz a teljes csomag árát.. A Steam Machine legfapadosabb, legegyszerűbb, 512 GB-os modellje hivatalosan 1,039 euróba, hozzávetőlegesen 380 000 forintba kerül, kontrollerrel együtt viszont már 1108 eurót kérnek el érte. A jelenleg elérhető legdrágább 2 TB-os modell önmagában 1359 eurót kóstál. Ez alapvetően nem a hardver tényleges költségét, hanem napjaink posztapokaliptikus világát tükrözi. A még mindig ereje teljében levő AI-buborék által felvert árak világában is rendkívül túlárazottnak tűnhet, főleg úgy, hogy jövőállósága megközelítőleg se hasonlítható össze sem egy asztali PC-vel, sem egy otthon összerakott barebone géppel, ugyanakkor kontextusba helyezve talán már elfogadhatóbb a helyzet. Egyrészt a Steam Machine alapvetően egy olyan közönségnek szól, amely eddig tudatosan távol maradt a PC-től, vagy alapvetően a konzolos játékélményt preferálja, és nem szeretne, vagy nem tud egy dedikált helyet, monitorral, egérrel, billentyűzettel egy asztali PC-nek allokálni.
Másrészt a kényelemnek ára van, a Steam Machine konyhakész, dobozából kibontva azonnal használható, nem kell sem komponenseket belerakni, sem operációs rendszert telepíteni. Ráadásul az ár-érték aránya valamennyire fluid, tekintve, ha azt nézzük, hogy a PlayStation 5 ára a konzolgeneráció hatodik évében nemhogy nem csökkent drasztikusan, de jelenleg felszállóágban van, és az év végéig akár már több mint kétszer annyit is elkérhetnek tőle, mint újkorában. Ez persze mind mosdatásnak tűnhet, és bizonyos szempontból talán az is, ugyanakkor a mostani realitás teljesen új megközelítést követel meg, de ettől függetlenül is nem egy szükséges beszerzésről, hanem egy luxuscikkről van szó. Egy más korban, egy nyugodtabb világban nem csak kategóriákkal kevesebbet kérnének el érte, de beszerzése se lenne várólistához kötött, de sajnos nem abban a világban élünk.
A Steam Machine ugyanakkor koránt sincs ugyanabban a helyzetben, mint tizenegy éve, hiszen teljesen más alapokra épül, teljesen más koncepcióval: ahelyett, hogy a nagy hardvergyártókat megkörnyékezve csak egy mintát nyújtana, és a maga részéről megelégedne a SteamOS terjesztésével, egy komplett, használatra kész, azonnali megoldást kínál, amely rettentő apró méretével, szinte teljesen csendes működésével talán még bármely szabadon választott konzolnál is jobban bele tud simulni egy otthoni szórakoztatócenter keretei közé. A hagyományos PC gaminghez viszonyítva hardvere már a bejelentése pillanatában elavult volt, és mivel alapvetően zárt, bővítést csak bizonyos fronton engedő, ahhoz is nagyobb hozzáértést és türelmet megkövetelő komponensei közel sem annyira időtállók, teljesen csak úgy tud kiváltani egy dedikált játékgépet, ha annak felhasználója elvárásait is ahhoz igazítja, amire a Steam Machine képes.
A Steam Deck a legújabb, legmodernebb játékokat csak korlátozottan kezeli, és azokat is kompromisszumokkal, és persze a józan ész alapján ez a jövőben nem javulni fog, hanem ellenkezőleg. Ugyanakkor egy ideig biztos tartani tudja a tempót, legalábbis az egyszemélyes játékokat tekintve, visszamenőlegesen, az elmúlt 30-40 év kínálatával pedig szinte gond nélkül megbirkózik, így aki esetleg új PC játékosként szeretne bepótolni régi klasszikusokat, elfeledett gyöngyszemeket, vagy konzolon drasztikusan más élményt nyújtó, eredetileg PC-re szánt remekműveket, ennél kényelmesebben és egyszerűbben nehezebben tehetné. Csak nehogy belegondoljon abba, hogy ez jelenleg mennyibe kerül - és mennyi lehetett volna, ha a végtelen mennyiségben manufakturált szemétért (és az ahhoz képest jócskán eltörpülő mennyiségű pozitívumért) cserébe ne kellett volna úgy lángba borítani a világot, hogy közben sikerül elnyelni az azt kordában tartani képes vízkészletet is.
A Steam Machine hivatalosan 2026. június 29-én jelent meg. A bemutató alapját az 512 GB-os, kontrollerrel felszerelt modell biztosította. A gép magánvásárlással lett beszerezve, a bemutatóhoz, beszerzéséhez a Valve semmilyen formában nem járult hozzá.