Nem tétlenkedett az Auroch Digital csapata, a tavasszal megjelent Starship Troopers: Ultimate Bug War! után máris újabb játékkal rukkoltak elő, ez pedig nem más, mint a 2023-ban kiadott WH40K Boltgun folytatása. A Games Workshop világhírű grimdark sci-fijét a '90-es éveket idéző FPS-ként feldolgozó alkotás ezúttal két főszereplővel és egy szerteágazó kampánnyal támad, hogy csillapítsa a Space Marine 3-ra való várakozást. Nézzük is, hogyan fest az összkép!
A játék történetére igazából fölösleges is vesztegetni a szót, mert az csak alibinek van, hogy keretet biztosítson a brutális játékmenetnek. Röviden annyi, hogy a káoszdémon Vashtorr egy hatalmas inváziót indított az Impérium ellen, így hőseinkre hárul a feladat, hogy lánckardélre hányva a démonokat és az eretnekeket véget vessenek a támadásnak. Ennek hála visszatér az első részből már ismerős űrgárdista Malum Caedo, aki mellé csatlakozik a csatanővér Nyla Veyrath is. A két harcos más-más képességekkel bír, így míg Malum a szokásos juggernautként viselkedik, addig Nylára az agilisabb harcstílus lesz a jellemzőbb.
Ebből adódóan egy szüntelen mészárlás kellős közepébe csöppenve kell az ellenséges erők hordáit felszámolni, miközben meglehetősen nagy, ugyanakkor abszolút lineáris pályákon navigálva kell kulcsok után kutatni és eljutni a kijáratig, hogy aztán a fejezetek végén tanyázó, a főbossok szerepét betöltő káoszdémonokkal is leszámoljunk. A nemes harcban 9 lőfegyverre számíthatunk, amik közül mindegyiknek megvan a maga funkciója, így nem kell aggódnunk, lesz mivel a túlvilágra küldeni az ellenségeinket.
Ha pedig elfogy a lőszer, akkor is ott van még a közelharc, hogy a lánckarddal darabokra vágjuk a Császár (és az Impérium) rosszakaróit. Szükség is lesz a fegyverarzenálra, mivel a játékban mind a négy, nagy Káosz démon csatlósaival szembe fogjuk találni magunkat. Így egyaránt le kell számolnunk Khorne, Nurgle, Slaanesh és Tzeentch híveivel, hogy aztán a végén magával Vashtorral is leszámoljunk egy látványos bossharc keretében.
Nem csak a fegyverekre és az ellenségekre jellemző ez a fajta sokszínűség, de a helyszínek is igazán változatosra sikerültek. Gyilkolhatunk dzsungelben, vonatpályaudvaron, koponyákkal végigpakolt gyártósoron, tengeri platformon vagy akár még egy ellenséges csatahajón is. Ezek ráadásul az alapműhöz hűen barokkosan túldíszítettek, így a pixelartos látvány ellenére is lenyűgözően hatnak. Magáról a pályadizájnról pedig az embernek akarva-akaratlanul is eszébe juthatnak az olyan nagy címek, mint a Doom, a Quake vagy éppen a Blood, de néha még a Painkiller egy-egy jelenete is beugorhat.
A helyszínek változatos jellegéhez az is sokat hozzáad, hogy a játékban 3 bolygón folyik a küzdelem, amelyeken különböző, egymástól független küldetéseket kell teljesíteni. Ez úgy néz ki a gyakorlatban, hogy a játékosnak két misszió közül kell választania és ha az egyiket kiválasztja, akkor a másik már kizárásra kerül. Egy bolygón általában összesen 4 küldetésből lehet választani, ami azt jelenti, hogy egy végigjátszásnál csak kettőt lehet teljesíteni ezek közül. Így, ha az ember meg akarja tapasztalni a teljes élményt, akkor muszáj lesz egy second run-t is beiktatni.
Szintén említésre méltó még a játék soundtrackje, amiben ismételten a Doom-frencsájhoz válik hasonlatossá a Boltgun 2. A program zeneszerzője ugyanis nem más, mint a Djent királya, maga Mick Gordon volt, aki itt is hozza a tőle már megszokott színvonalas nótákat. Így pont, mint az id Software lövöldéje esetében, ebben a játékban is kiváló, pörgős és agresszív, elektronikus hatásokkal megtoldott metalra kell végigmészárolni egy-egy szintet. Panasz tehát az aláfestő zenére sem lehet, mivel az kiválóan illeszkedik a kíméletlen összecsapásokhoz.
De ha minden ennyire szép és jó, akkor mégis mi baj lehet a Boltgun 2-vel? Nos az a helyzet, hogy hiába a remek hangulat és a magas színvonalú soundtrack, sajnos a játék nagyon hamar elfárad. Jogos, hogy egy retro, „run and gun” lövöldében gondolkodtak a készítők, hiszen ez azért mégiscsak közel áll az alapmű vérgőzős, ultramilitáns szellemiségéhez, azonban videójátékként ez mégsem olyan magával ragadó, mint az elsőre tűnik. Valószínűleg ezzel a fejlesztők is tisztában voltak, emiatt implementálták a két főszereplős rendszert és a szerteágazó kampányt. Ugyanakkor még ez sem volt elég ahhoz, hogy egy valóban lebilincselő játékot kapjunk.
Összességében a Boltgun 2 nyilván nem egy Space Marine, illetve az Ultimate Bug Wartól is elmarad, ugyanakkor méltó folytatása az első résznek, sőt, még talán felül is múlja azt bizonyos tekintetben, emiatt pedig mind a retro lövöldék kedvelői, mind pedig a WH40K fanok bátran tehetnek vele egy próbát. Ugyanakkor érdemes szüneteket tartani vele, mert sajnos hajlamos a monotonitásra, ami a játékélmény romlását eredményezi.
A Warhammer 40K: Boltgun 2 október 14-én jelent meg PC, Xbox Series X/S és PlayStation 5 platformokra, mi a Series S verziót teszteltük.