Tizenhárom hosszú év telt el a GTA V premierje óta, és ugyan a stúdió azóta sem tétlenkedett, hiszen minden idők legjobb vadnyugati játékát tette le az asztalra 2018-ban, és a Red Dead Redemption 2 egyfajta csapásirányként szolgált a GTA VI előtt. Már akkor lehetett sejteni, hogy miként képzeli el a jövő sandbox játékait: a főhős már nem pusztán egy statikus karakter, hanem a játékos virtuális kivetülése. Együtt él, együtt mozog a világgal, amely önállóan is képes létezni, viszont minden cselekedetünk nyomot hagy benne. Én is kivártam a 0:00 órát november 19-én, majd jött egy hajnalig tartó maraton Leonida államban, és uszkve már az első tíz percben minden várakozásomat felülmúlta Jason és Lucia kalandja. Az első fordulat gyakorlatilag már a bevezetőben bevitt egy gyomrost és a következő órák is álmélkodással teltek. Bizony, a GTA VI még egy olyan sokat látott tesztelőt is képes volt elkápráztatni, aki a sorozat első részével 1996-ban találkozott cimborája 486-osán.
A játék humoros és kissé könnyed bevezetője, ami hőseink találkozását mutatja be, ne tévesszen meg semmit. A GTA VI egy kőkemény társadalmi dráma, nem csupán akciójáték, sokkal nagyobb ívű, mint a 2013-as elődje. Magát a bűnözés kérdéskörét is szokatlan módon bontja ki, hiszen itt nem csupán a gyors meggazdagodás a tét, Jason és Lucia motivációja ennél sokkal összetettebb, nem az amerikai álmot kergetik, de nyilván ez is közrejátszik céljaikban, ám a nevezett fordulat teljesen más perspektívába helyezi a játékot. Nyilván nem szeretnénk minden puskaport ellőni a mega tesztünk előtt, inkább csak azt az érzést szeretnénk átadni, amit a GTA VI nyújtott az első 10 órában.
A Grand Theft Auto VI egy pár történetét meséli el, akik a modern társadalom kemény valóságában próbálnak boldogulni a napfényes, de szeszélyes Leonida államban, amit Floridáról mintázott a Rockstar csapata. Jason Duval egy kisstílű bűnöző, akit méltatlan módon szereltek le a hadseregtől, ahol profi karrier várt rá, de most drogdílerként dolgozik Key Lentóban, ami Leonida nem éppen leggazdagabb része. Megkérdőjelezhető tettei és a lelkesedés hiánya ellenére hűséges munkaadója iránt, aki a környék igazi veterán drogcsempésze. Vele ellentétben Lucia Caminos egy ambiciózus, Puerto Ricó-i fiatal nő, akinek eddigi élete egy merő káosz, folyamatosan hajszolja a sikert, hogy végre megváltozzon az élete. Optimistán látja a világot, még akkor is, amikor folyamatosan kapja a pofonokat az élettől, különc személyisége teljes kontrasztban áll Jasonével. Olykor végletekig feszíti a húrt és nem fél kimondani, amit gondol. Már gyerekként meg tudta védeni magát, igazi kemény csaj, és ahogy mondani szokták, tökéletesen kiegészítik egymást a párjával.
A Rockstar nem változtatott az alapokon, főszereplőink egyre fentebb kapaszkodnak az alvilágban, elsőként kisebb munkákkal kezdik, majd ahogy az várható, sokkal nagyobb slamasztikába kerülnek, mint amire számítottak. A GTA VI teljesen más narratívával rendelkezik az elődjénél, ahol a három főszereplőnek egyéni sztoriszálai voltak, amelyek olykor keresztezték egymást, addig itt Jason és Lucia együtt küzdenek a túlélésért. Nem arról van szó, hogy jobb életet szeretnének, nem egy valódi birodalom kiépítése a céljuk. Inkább ki akarnak szabadulni abból a közegből, amibe a sors belekeverte őket, de nem pusztán önmaguk miatt. Az alapötlettel simán azonosulni tudtam, főleg egy olyan időszakban, amikor a pénzt nem hányják be az ablakon, a tisztességes munka nem kifizetődő, multicégek árnyékában élünk, az energiaárak magasak, a korábban megszokott mindennapi dolgok fokozatosan luxuscikkekké válnak, a közösségi média elvonja a figyelmünket a földgolyó szépségétől. Az emberi kapcsolatok lélektelenségre vannak kárhoztatva. Rengeteg apró geg színesíti a sztorit, ami még életszerűbbé teszi a GTA VI-ot. Az egyszerű mellékes feladatok olykor humorosak, máskor félelmetesek, vagy pont olyan képtelenek, mint amilyen a valóság tud lenni. A spoiler-jelző már vörösen világít, én pedig senkit nem szeretnék megfosztani attól, hogy saját maga élje át azt, amit a játék kínál.
A játékmenet magját a Rockstar a Red Dead Redemption 2-ből eredeztette. A westernjátékban bevezetett rendszerek itt is visszatérnek kibővített vagy átalakított formában, sokkal inkább azt az érzést keltve, hogy egy teljes értékű életszimulátorral van dolgunk. Bár a szigorú realizmus és a pepecselős dolgokat leegyszerűsítették vagy felgyorsították, mivel a GTA-sorozat inkább arcade élményt nyújt, ahol a kocsilopás, a fegyveres harc és a város felforgatása a szórakozás része. A GTA VI tehát félúton jár a RDR2 földhözragadtabb sémája és a korábbi részek könnyed stílusa között, miközben megőrzi azt a káoszt, ami mindig is a széria védjegyének számított. Jason és Lucia nem olyan lomha, mint Arthur Morgan, remekül bánnak a fegyverekkel és a közelharcot sem vetik meg, kihasználják a fedezékeket, amikor elszabadul a baj, minden nagyon organikusan zajlik a képernyőn, a filmszerűség annyira áthatja az egészet, hogy olykor meg is feledkezünk arról, hogy milyen médium van a kezeink között.
Amikor küldetésre indulunk Jasonnel vagy Luciával, elvihetjük magunkkal a másikat is társként. A játék amúgy is díjazza a közösen eltöltött időt, hiszen egy komplex rendszer követi kettejük kapcsolatát. De ez nem csak a missziókra igaz, tudjuk nagyon jól, hogy valamikor nincs kedvünk a sztorit teljesíteni, inkább csak tengődnénk a világban, vásárolgatnánk, bulizgatnánk, vagy épp a számos mellékes tevékenységnek és minijátéknak hódolnánk. A minőségi együtt eltöltött idő jó hatással lesz a romantikus kötelék elmélyítésére. A magam részéről élveztem a virtuális barátnőmmel töltött minden percet, a humoros civódásokat, a fiatal párok együttélésének minden gondját, baját, örömét.
Tisztában vagyok vele, hogy a magányos figurák arra használják majd a GTA VI-ot, hogy legalább egy videójátékban szociális életet éljenek. Amikor csak a frigó feltöltése, a mosogatás, a közös zuhany, vagy épp a szerelmi fészek felújítása a napi teendőnk része, minden olyan hétköznapi. Gipszkartonozni és festeni remek móka, ahogy az edzés, vagy az esti grillezés – és még csak a felszínt kapargatjuk. Párunkat nem célszerű hátrahagyni egy bankrablás során, és telefonon beérkezett üzenetek ghostingolása sem jó ötlet. Ha elhanyagoljuk a barátunkat/barátnőnket, az a kommunikációjukban is tetten érhető, bár teljesen nem tudjuk ignorálni a másikat, hiszen a sztori szerint egymásra vannak utalva. De van abban valami felemelő érzés, ha boldoggá tudod tenni a partnered.
Hőseinknek nincsenek speckó skilljei, ehelyett mindkettőnek van egy fókusz nevű képessége, ami nem csupán az időlassításra alkalmas Dead Eye helyi megfelelője, hiszen nem csak a pontos lövések leadására használható, hanem kiemeli a környezetben található érdekes dolgokat, küldetéscélokat vagy éppen azokat a tárgyakat, amivel interakcióba léphetünk. Egészségünk és állóképességünk javítása nem csupán egyszerű statisztikai adat. Kondinkat karban kell tartani edzéssel és megfelelő étkezéssel, máskülönben Jason és Lucia elpunnyad, kevesebbet tud sprintelni és elhízik. A megfelelő fizikai állapot szinten tartása a napi rutin részévé kell, hogy váljon, akárcsak a való életben. Persze nem arról van szó, hogy nem lehet hamburgert majszolva tespedni a tévé előtt, vagy éppen videójátékozni (komplett retro-játékklónokat nyomhatunk végig), hiszen azért nem kevés idő, mire látszódni fog rajtunk testünk elhanyagolása.
A modern világ érdekes változásokat hozott a megszokott tevékenységekbe. Az autólopás például teljesen átalakult, hiszen elmúltak azok az idők, amikor szinte bármilyen járműbe be lehet ülni következmények nélkül. A játék elején még a régebbi, rozsdás vasakkal kell beérnünk, ám idővel olyan eszközökre teszünk szert, amelyekkel a csúcskategóriás sportkocsikat is regisztrálhatjuk magunknak. Komplett hackelő eszközökkel lehet meglovasítani a kívánt verdát, hiszen a mai kocsik fejlett biztonsági rendszerrel rendelkeznek. Nem csak arról van szó, hogy betöröd az ablakot azt kockáztatva, hogy a riasztó működésbe lép, sok autónál már az alapfelszerelés része a nyomkövető, és ezeket mind ki kell iktatnunk, ha a magunkévá szeretnénk tenni a négykerekűt. De még akkor is fennáll a kockázata, hogy egy járókelő riasztja a rendőrséget.
A körözési rendszer összetettebb lett, a hatóság már simán megállapítja, hogy van-e bűntársunk, milyen ruhát viselünk, milyen autóba menekülünk, sőt még azt is, milyen fegyver van nálad. Kitalálhatjátok, hogy már csak akkor tudunk egérutat nyerni, ha sűrűn autót vagy álcát váltunk, nem elég meglapulni, vagy a körözési zónán kívül lenni. A rendőrség kitartónak pásztázza azt a helyszínt, ahol legutóbb feltűntél, minden sokkal tovább tart, mint eddig. Egy sima bolt kirablását is komoly tervezőmunka előzi meg, abszolút nem mindegy, hogy mit veszünk fel és a menekülő útvonalakat is memorizálni kell. Később érdemes teljesen más öltözetben visszatérni, hiszen emlékezni fognak rád.
Ezentúl már a közlekedési szabályokat is betartva vezethetünk, figyelve a lámpákat és a táblákat, manuálisan bekapcsolhatjuk az indexeket is. Autónk üzemanyagszintjére szintén figyelnünk kell, hiszen előfordulhat, hogy meg kell állnunk tankolni, főleg, ha hosszabb útra indulunk. Ha megállunk, felpattinthatjuk a motorháztetőt és a csomagtartót is – előbbinél láthatjuk az adott verda statisztikáit (természetesen a megfelelő szerelőnél tuningolhatjuk az autó teljesítményét és külsőjét is, egy komplett Need for Speed veszett el a játékban). A csomagtartót – milyen meglepetés – bizonyos tárgyak, fegyverek, lopott szajré és miegyéb tárolására használhatjuk, pont úgy, mint a RDR2-ben a lovunk nyeregtáskáját.
Persze mit sem érne az egész, ha a vezetési modell ne lenne topon. A GTA VI-ban ugyanis nagyon nem mindegy, milyen típusú járműbe ülünk. A hátsókerék-meghajtású izomautók indulásához felesleges gázt adni, hiszen kifarolhatnak, de még nagy sebességnél is előfordul, hogy kicsit dacosak az úton. Ezzel szemben a masszív teherautók súlyát szinte érezzük, nehezebb megállni velük, könnyen megcsúszik a hatalmas tömeg. De még a fürge gyorsasági motorok irányítására is oda kell figyelni – az biztos, hogy lehetőségünk lesz rá bőven, hiszen a rendőrök sokszor a nyomunkban lesznek. Az élmény tehát ismerős, csak néhány ponton változtattak rajta a jó irányba. És akkor még nem beszéltünk a légcsavaros hajókról, jetski-ről, motorcsónakokról és repülőkről sem. Utóbbiaknál jó néven vettem, hogy nem csapódtam a földbe az első alkalommal, simán letettem a hidroplánt a kívánt helyre.
A gyalogos harc is megőrizte a RDR2 hagyatékát. Kissé merev, kissé lomha és voltak pillanatok, amikor a hátam közepére kívántam. Persze nem olyan csigalassúságú Jason és Lucia terelgetése, mint Arthuré, de azért itt is előfordult, hogy a következő fedezék helyett hőseink senki által nem zavartatva csak lazán sétáltak az ellenséges tűz közepette, nem azt tették, amit én akartam. Általánosságban viszont a harc jól működik, a célzás megfelelő (a játék ebben sokat asszisztál), érzékenyen reagál mindenre, és idővel bizony hozzászokunk a kissé suta fedezékes rendszerhez, ami olykor rendesen alá tud vágni a gyors reagálásnak.
Amihez viszont a Rockstar nagyon ért, az a világépítés. Leonida mind méretében, mind részletességében abszolút egy új mérce a műfajban. Vice City épületei, neonfényes éjszakái káprázatos színkavalkádot varázsolnak a képernyőre, ahogy a vidéki, mocsaras területek vagy a hegyvidékes északi régió. Még a gyors látogatásom alkalmából sem tudtam még felmérni rendesen, milyen hatalmas játszótér az, ahol minden egyes kavics a helyén van. Heteket és hónapokat lehet itt eltölteni úgy, hogy mindig valami újdonsággal találkozzunk. A tartalom mennyisége szintén mérföldkő a nyitott világú játékokban, rengeteg mellékes tevékenységgel üthetjük el az időt, specializálódhatunk luxusautók lopására, amit a helyi neppereknek adhatsz el busás jutalomért. Felszámolhatunk droglaborokat, még Lucia családjával is megismerkedhetünk – továbbra is nagyon könnyű letérni a fő történetről, annyi itt a teendő.
A világ egyáltalán nem statikus, szinte mindennel interakcióba léphetünk, pörgethetjük a közösségi médiát, provokálhatjuk az idegeneket, segíthetünk a rászorulóknak, gondozhatjuk a saját vagy mások házi kedvenceit, és habár ezek a közjátékok jelentéktelennek tűnnek, a Rockstar minden egyes játékával felülírja azt, amit egy élő, lélegző világról gondolunk. Mindez csak háttér, szimpla fűszer, de pont ez kell ahhoz, hogy a fiktív Florida hihető legyen. A jellegzetes helyi kultúra minden egyes részletében visszaköszön, a zenében, az építészetben, a társadalmi különbségekben és persze az időjárásban, ahol a vihar tényleg fákat tép, pillanatok alatt minden csuromvizes lesz, ömlik a víz a csatornákba, majd újra verőfényes napsütés lesz. A pálya eltérő részein teljesen más viszonyok uralkodhatnak, pont, mint a valóságban.
Szeszélyes és kiszámíthatatlan ez a világ, ahol a különféle csoportok és érdekszervezetek küzdenek a hatalomért. A mocsarakban virágzik az állatkereskedelem, masszív terepjárók platóin aligátortetemeket halmoztak fel a redneckek, de persze a drog és a pénz mozgat mindent. Vice City-ben már sokkal világiasabb az élet, a felhőkarcolók árnyékában megmutatkozik a város sötét oldala, a napjainkra jellemző társadalmi gondok, ugyanakkor az emberek sok esetben vidámak, jólesően szürcsölik a koktélokat a strandok bárjaiban. Az NPC-k teljesen egyediek, mindenkivel interakcióba léphetünk az L2 lenyomásával. Ritkán látni ugyanolyan arcokat, és persze az elhízás, vagy épp ennek ellenkezője, a tökéletes test utáni vágy a túlzásba vitt plasztikával már a tehetősebbek hóbortja. Vannak lélektelen smúzolások a méregdrága partikon a bankszektor, a zeneipar vagy épp a technológiai cégek képviselőivel. Fogyassz, válaszd a legnagyobbat, a legdrágábbat, elégítsd ki a vágyait, hiszen a világ érted van, nem pedig fordítva. Az már más kérdés, hogy a bolygónk nyögi a kizsákmányolás hatásait, és pont abban a korban élünk, ahol ez kezd visszaütni. A készítők olyan görbe tükröt tartanak felénk, amitől kíméletlenül magunkra ismerünk. Ahogyan a világmárkák helyi megfelelőire is - a Rockstar senkit nem kímél, az egész popkultúrának mutat fityiszt úgy, hogy közben nem esik túlzásokba.
És tényleg: senki nem tud úgy történetet mesélni, mint a Rockstar, és senki nem tud olyan jellegzetes karaktereket és párbeszédeket kreálni, mint ők. A Grand Theft Auto VI egy igazi látványosság, ahol a belbecs legalább olyan sokat dob a latba, mint a külcsín. A RAGE engine ki tudja hányadik iterációja olyan lenyűgöző grafikát tár elénk, ami a megszokottnál magasabbra helyezi a lécet. Egy csapásra a múlt időbe helyezi korunk slágermotorjait, legyen szó a dús vegetációról, az éjszakai látképről, a napfényes tengerpartról és belső terek kimunkáltságáról, továbbá az animációkról és az érzelmeket sugárzó arcmimikáról. Sejtettük, hogy a rengeteg eltérő műfajú rádióadónak és a küldetések aláfestő zenéinek hála a füleinket is elkényezteti a Rockstar, de a végeredmény még azon is túltesz. Modern az egész, egy kivonat a 2020-as évek végéről, aminek ott a helye a történelemkönyvekben. Az árat pedig az öregecske hardverek fizetik meg: az alap PS5 modellen a játék 30 fps-t présel ki magából, és csak néhány esetben esett le a mutató - PC-s játékosként én nagyon nehezen szoktam meg ezt a képkockaszámot. Meg kell várni a következő generációt, vagy legalábbis a számítógépes portot, mert bárhogy is kozmetikázza a Rockstar, számomra ez nagyon kevés. Tudom, hogy vannak olyan konzolos játékosok, akiknek ez nem zavaró, hiszen más címeknél is a Quality módot választják és a GTA VI teljesítményével is meg lesznek elégedve, de Leonida megérdemelne nagyobb framerate-et is.
Minden arannyá változik, amit a Rockstar kiad a kezéből? Nem igaz, ez már a platina-kategória. Egy látványos bizonyítéka annak, hogy a nagy számok törvénye győz. Az egy milliárd dollárt is meghaladó költségvetés, a 10 éves fejlesztési idő és a több ezer ember megfeszített munkája egyszerűen nem végződhet kudarccal. A Rockstar olyan maximalizmussal készítette el a játékát, ami már-már bizarr (lásd a kirúgott dolgozók kálváriáját és beszámolóit), és végső soron pont olyan eszközöket vetett be, amelyeket maga is kiparodizál. Elkészült hát a mértéktelenség játéka, és úgy tűnik, a világ a saját virtuális képmását alkotta meg benne. A jövevény viszont nagyon is tudatos munka eredménye, nem született még egyetlen olyan videójáték sem, ahol a lépték ilyen hatalmas lenne. Egy műalkotás értéke abban rejlik, hogy vitákat és beszélgetéseket generál – a GTA VI pedig évekig fog még. De félre a nagy szavakat, hiszen már magunk is a részévé válhatunk! Tőlünk függetlenül is működik az egész monstrum, amely számomra akkor a legjobb, amikor valamilyen véletlenszerű eseménybe csöppenek és percekig derülök rajta. Vagy épp könnyeket fakaszt, pumpálja az ereimbe az adrenalint, netán csak jóleső melankóliába esek az óceán morajlását hallgatva. Örülök, hogy ez még csak a felszín és a java ezután jön.
A Grand Theft Auto VI 2026. november 19-én jelent meg PS5-re és Xbox Series X/S-re. A részletes tesztünkkel hamarosan jelentkezünk, de más hasznos olvasnivalóval is készülünk a játékkal kapcsolatban.
