Dragon Ball Z: Shin Budokai 2

Emlékszem azokra a régi szép időkre, amikor még jómagam is tinédzser voltam és elkezdték sugározni az egyik kereskedelmi tv csatornán a Dragonballt. Mivel annak idején nem sok ehhez foghatóval lehetett találkozni, ezért egyértelmű volt, hogy sokan szerették és nézték is nap mint nap. Pedig igazából nem történt benne semmi, csak állandóan ment a harc meg a hősi verekedések, néha több tíz részen keresztül ugyanazzal az ellenféllel. De az emberek imádták, nem is csoda hogy mikor be lett tiltva nálunk, pár szenvedélyes rajongó kiugrott az ablakon és ezzel életét vesztette. Én is majdnem így tettem, node ez már nagyon régen volt…

A Shin Budokai Another Road arról lett elnevezve, hogy az első részhez képest beleraktak a készítők egy Another Road-ra elkeresztelt menüpontot, amin keresztül egy izgalmas kis kalandozásban lehet részünk, mégpedig egy alternatív sztorivonalban. Tulajdonképpen „A mi lett volna ha?" kérdést vezethetjük végig bármelyik általunk választott karakterrel. Ötletes dolog, biztosan sokan lesznek, akik kedvelni fogják, de engem személy szerint egyáltalán nem mozgatott meg. Ami viszont már sokkal inkább előrelépésnek számít, de sajnos ugyancsak nem túl nagy mértékben, az az új kártyás karakter tunning-rendszer. Ennek az a lényege, hogy minél többet harcolunk a játékban, minél több csatát nyerünk meg hősünkkel, annál több kártyára tehetünk szert, amikkel majd különböző képességeinket tudjuk fejleszteni. Ezzel némi nemű RPG elemet csempésztek ebbe az egyértelműen verekedős stuffba. Nekem tetszett az ötlet, jól el lehet vele szöszmötölni.

Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én személy szerint még csak nem is hallottam az első részről, úgyhogy meglehetősen nyakon csapott az a tény amikor szembesülnöm „kellett" a játék elképesztően hangulatos és gyönyörű grafikájával. Ha valaki már látott akár csak egy részt is a mesesorozatból, akkor annak rögtön fel fog tűnni, hogy a gamma látványvilága és hangulata egy az egyben át lett véve belőle. Fantasztikusan energikus és epikus csatákat lehet vívni ellenfeleinkkel és mindezt teljesen rajzfilmszerű grafikával végigkísérve. Egyébként szinte az összes főbb karakterrel (legyen az a jó oldalon vagy a rosszon) próbára tehetjük harcos képességeinket, az egyedüli probléma csak akkor fog felmerülni, amikor rájövünk, hogy különbség igazából nem nagyon van köztük.

A harcrendszer nagyon egyszerűen van felépítve, mert a négy akciógombbal különböző fajta támadásokat tudunk végrehajtani, a kombinálásukkal pedig combókat. Eddig ugyebár semmi különleges nincsen benne. De az igazi Dragonball feelinget az energia támadásokkal tudjuk elérni. A bal felső sarokban pici csíkok és egy szám is mutatja nekünk, hogy milyen mennyiségű energiával rendelkezünk, ennek a fejében tudunk stratégiázni a kisebb, illetve nagyobb támadások kiválasztásával. Energiát visszanyerni vagy a bal ravasszal tudunk (ilyenkor sebezhetőek vagyunk), vagy pedig úgy, ha sorozatosan osztjuk az észt ellenfelüknek. Természetesen miután szétfejlesztettük a karakterünket, egyre több ilyen támadás fog a rendelkezésünkre állni.

A különböző kombinációkat egyébként menüből is meg tudjuk nézni, emiatt nem kell aggódnunk. A lényeg a lényeg, amikor a játékban igazán beindulnak az események és egyik villámgyors támadás követi a másikat, majd mind a ketten a levegőbe emelkedünk és a harcot lebegve folytatva egyik energia támadás követi a másikat teljesen olyan érzésünk lesz, mintha a sorozatot élnénk át újra, csak ezúttal mi irányítjuk az eseményeket. Mindez hihetetlenül szép grafikával és pörgős zenével megspékelve. A hangulattal nem sok bajunk lesz az már egyszer biztos.

Az egyedüli probléma itt most csak abból adódik, hogy ennek a gémnek egy folytatásnak kéne lennie, és azok akik már megvették az első részt és 1000-szer kipörgették és annak a reményében, hogy na most majd újabb élményekben lehet részük, ha ezt a részt is megveszik eléggé nagyot fognak csalódni. Mivel a grafika szinte semmit sem javult (nem mintha kellett volna neki), a választható karakterek száma sem igazán növekedett. Egyedül az Another Road opció lesz az, ami némi új szint visz az egész játékmenetbe, illetve az, hogy az eddigi kapszulás fejlesztési rendszert a jóval kidolgozottabb kártyás rendszer váltotta fel.

De sajnos ezek nem elegek ahhoz, hogy egy magas pontszámmal jutalmazott játékot jelenthessek be nektek. Viszont ha valakinek nincsen meg az első rész és nem is játszott még ezzel a stuffal, annak csak melegen ajánlani tudom, főleg ha még szerette is annak idején a rajzfilmet. Ő imádni fogja és a kedvenc játékainak készített oltáron fogja tárolni hosszú hónapokon keresztül. Nem véletlen, hogy az amcsik Another Road alcímmel adták ki az UMD-t, mert második résznek azért eléggé erős túlzás lenne nevezni. Így a végére már csak ennyit tudok írni: „ Draaagon baaal zed… szeret s barátság! J „