Igazi többjátékos csaták a Gyűrűk Ura világában, amolyan Battlefield stílusban – ez lenne az a szükséges plusz, ami még hiányzott az online játékra ácsingózó filmrajongóknak? Az Electronic Arts-nak mindenképpen, hiszen még mindig zsebében a mozifilmek licensze – amihez a BfME 2 óta hozzá sem nyúlt, ellenben a könyves jogokat birtokló Midway a LotRO-val már elhúzott az MMORPG-k táptalaján - ám az igazi, pörgős arcade küzdelmekre, ahol nem szükséges órákat eltölteni karakterünk tápolásával, hanem rögtön bele vethetjük magunkat a sűrűjébe – nos erre látott rá ügyesen a Pandemic Studios.
Igazi aranytojást tojó tyúkot értek az EA dollármilliói, amikor pár éve felvásárolta a fejlesztőket, hiszen referenciájukban olyan hasonló címek találhatóak meg, mint a Star Wars: Battlefront két része, avagy a Full Spectrum Warrior. A LotR: Conquest az előbbire hajaz leginkább, azaz Középfölde monumentális csatáit vívhatjuk meg újra, korlátok nélküli hatalmas területeken, a jó és a rossz oldal közül bármelyiket választva, a filmből is jól ismerős szereplők felett is akár átvehetjük az irányítást és finoman szólva is dejavu érzéseket kelthetnek bennünk egyes küzdelmek, erre a New Line Cinema közreműködése a garancia.
Kiválaszthatjuk a nekünk tetsző környezetet, pl. a Helm szurdokot, vagy Vasudvardot is (így gyorsba kiragadva) – egyébként számot nem ismerünk a pályákról, aki látta mindhárom filmet – nem hinném, hogy létezne olyan személy, aki nem – és összeszámolja az epikus csatákat, az nagyjából következtethet az impozáns mennyiségre. Majd választunk az Emberek, elfek, törpök szövetsége, vagy Mordor talpnyalói közül – ízlés dolga, de érezhetően nagyobb potenciál rejtőzik a gonoszok hordáján belül – hiszen nem nagyon ismerek olyan játékot, melyben a derék bűzös trollokkal, vagy uruk-hai orkokkal, esetleg a lángoló testű Balroggal is nyomulhattunk volna. A megszemélyesítendő alternatívák a legnagyobb erőssége lehet a stuffnak, itt már vissza is vághatunk a „mockosz kis ge…, izé hobbitkáknak, amiért azt a fránya bizsut beolvasztották. Persze a jó oldal sem elhanyagolható, ha azt nézzük elvégre, ha egy mezei tünde íjásszal látjuk magunkban a küzdelem sorsfordítóját, vagy akár Boromirban, esetleg Szürke Gandalfban.
Persze aki nem csak multi-mókákra vágyik, annak lehetősége lesz egy időrendi sorrendben felépülő kampányt végigtolni, ahol a csaták követik egymást és némi átvezetőkkel próbálják bennünk felidézni a történeti szálat, ne csak pislogjuk értetlenül, hogy két meccs között mi történt barátainkkal – kérdés, hogy Szauron csapataival harcolva és nyertes ütközeteket abszolválva vajon megváltoztathatjuk e Tolkien mester történetének végét, káoszt és pusztítást, gyereksikolyokat és megbecstelenített asszonyokat magunk mögött hagyva, lángba borítva a napfényes középföldét, karóba húzott tünde tetemekkel kiszegélyezve az utakat… Ehh, egy kicsit elkalandoztam, de tényleg nagyszerű dolog végre a bibircsókosak oldalán újraírni a krónikákat, ha csak képletesen is, de akkor is. És nem mindig gyalogosan, elvégre a képeken is látszik, lóra pattanhatunk és derék paripánk nyergéből oszthatjuk az áldást, avagy apró, de veszélyes goblinként farkasokon lovagolva. Meg aztán gigászi ostromgépek kezelőpultját is a kezeinkbe vehetjük, arcunkon beteges vigyorral rombolva szét a reszkető várvédők falait.
Persze a filmes élmények szem előtt tartása nem azt jelenti, hogy egyszerre hatvannégyen oszthatjuk az áldást egyszerre, például kooperatív módban konzolokon osztott képernyőn való csetepatéra nyílik lehetőség, PC-n pedig a kampány kijátszására összesen négyen vállalkozhatunk, míg egymás elleni, vérre menő mókában nyolc guvadt szemű fenevad csaphat össze. Ez kissé gyérnek tűnhet a BF fanatikusai számára, ám a monumentalitás keltését frappánsan oldotta meg a készítők, nevezetesen hiába csak nyolc hús-vér játékos ügyködik egy szerveren, a többit az MI irányítja, valós időben, saját kis privát csatájukat vívva, de mindig az élő személyek által irányított karakterekhez igazítva tevékenységük gócpontját. Egyszerre 150 egység lehet egyszerre a képernyőn, azaz egy oldalon 75-en, amiből hiába csak négy az „igazi" – ál-leejtős feelingnek így is rendesen odatesz, sőt az sem utolsó szempont, hogy ezzel elfelejthetjük korábbi zavaró multis tapasztalatainkat is, miszerint egy-egy gyengébb láncszem hátráltatna minket a végső győzelemben.
A játékmenetre a cím is utal, azaz ellenőrzési pontokat kell elfoglalnunk és megtartanunk, míg az ellenség utolsó álló bázisát kell birtokunkba venni, míg esélyük sem lesz az újraéledésre. Kedvelt, régi képlet – nem sok újdonság van benne – mégis százezrek ügyködnek hasonló stílusú játékban már évek óta és kövezzetek meg, de még nem hallottam olyat, hogy unalmas lett volna bárkinek is. Kiforrott téma, mindig tudjuk mit kell tennünk az adott pillanatban – bármikor is kapcsolódunk be a játszmába. Valószínűleg a harcban nyújtott teljesítményünket is díjazza majd a program, speciális bónuszokat, páncélokat, varázslatokat zsebelhetünk be egy-egy dicséretes tevékenységünkért, s a harc sem lesz így unalmas, köszönhetően a látványos kombóknak és a csiricsáré, ravasz mágiának. Igazából csak egy sarkalatos pont lehet a Pandemic elképzelésében, hogy a gépi irányítású ellenfelek intelligenciáját hogyan alkotják meg, mert ha balul sül el a dolog és pl. kiismerhetőek, nem asszisztálnak az élő játékosoknak eléggé, akkor elvetélhet a koncepció elég könnyedén. Bízzunk tehát a stúdió profizmusában és eddigi remek munkáiban, nagy baj nem lehet.
A látványra nem lehet gondunk, látva a kedvcsináló médiaanyagokat, s az EA-ről sem engedte még meg eddig soha, hogy ronda fércmunkát adjon ki a kezéből – nem engedhetik a befektetők, hiszen az alapvető pillérre a kiadónak az, hogy mindig mutasson valami profi grafikát játékaikban. Az engine képes tehát megjeleníteni másfélszáz karaktert, úgy hogy a részletgazdagságon sem esik csorba, kívánatos terepviszonyokon, csillogó páncélokon és fegyvereken legeltethetjük a szemünket, pofás animációval mozgásba hozva. A zenékről természetesen a film muzsikái gondoskodtak, elég klasszikus melódiák a nyersanyagok, eléggé a füleinkbe ivódtak ahhoz, hogy ezt a cuccot is megfessék hangzásilag.
Ha a recept hozzávalói összeállnak, igen ízletes csemege sülhet ki a Pandemic kemencéjéből, de majd csak valamikor 2009 tavaszán. Ha imádtuk Középfölde világát - és miért ne imádtuk volna, elvégre a mozik idején annyi hype-ot kaptunk az arcunkba mindenfelől, hogy jövőre is elég lesz -, mellesleg szeretnénk a környezetet a BF alapokra hajazó játékmenetben viszontlátni, akkor a LotR: Conquest a mi játékunk lehet.
Kiválaszthatjuk a nekünk tetsző környezetet, pl. a Helm szurdokot, vagy Vasudvardot is (így gyorsba kiragadva) – egyébként számot nem ismerünk a pályákról, aki látta mindhárom filmet – nem hinném, hogy létezne olyan személy, aki nem – és összeszámolja az epikus csatákat, az nagyjából következtethet az impozáns mennyiségre. Majd választunk az Emberek, elfek, törpök szövetsége, vagy Mordor talpnyalói közül – ízlés dolga, de érezhetően nagyobb potenciál rejtőzik a gonoszok hordáján belül – hiszen nem nagyon ismerek olyan játékot, melyben a derék bűzös trollokkal, vagy uruk-hai orkokkal, esetleg a lángoló testű Balroggal is nyomulhattunk volna. A megszemélyesítendő alternatívák a legnagyobb erőssége lehet a stuffnak, itt már vissza is vághatunk a „mockosz kis ge…, izé hobbitkáknak, amiért azt a fránya bizsut beolvasztották. Persze a jó oldal sem elhanyagolható, ha azt nézzük elvégre, ha egy mezei tünde íjásszal látjuk magunkban a küzdelem sorsfordítóját, vagy akár Boromirban, esetleg Szürke Gandalfban.
Persze aki nem csak multi-mókákra vágyik, annak lehetősége lesz egy időrendi sorrendben felépülő kampányt végigtolni, ahol a csaták követik egymást és némi átvezetőkkel próbálják bennünk felidézni a történeti szálat, ne csak pislogjuk értetlenül, hogy két meccs között mi történt barátainkkal – kérdés, hogy Szauron csapataival harcolva és nyertes ütközeteket abszolválva vajon megváltoztathatjuk e Tolkien mester történetének végét, káoszt és pusztítást, gyereksikolyokat és megbecstelenített asszonyokat magunk mögött hagyva, lángba borítva a napfényes középföldét, karóba húzott tünde tetemekkel kiszegélyezve az utakat… Ehh, egy kicsit elkalandoztam, de tényleg nagyszerű dolog végre a bibircsókosak oldalán újraírni a krónikákat, ha csak képletesen is, de akkor is. És nem mindig gyalogosan, elvégre a képeken is látszik, lóra pattanhatunk és derék paripánk nyergéből oszthatjuk az áldást, avagy apró, de veszélyes goblinként farkasokon lovagolva. Meg aztán gigászi ostromgépek kezelőpultját is a kezeinkbe vehetjük, arcunkon beteges vigyorral rombolva szét a reszkető várvédők falait.
Persze a filmes élmények szem előtt tartása nem azt jelenti, hogy egyszerre hatvannégyen oszthatjuk az áldást egyszerre, például kooperatív módban konzolokon osztott képernyőn való csetepatéra nyílik lehetőség, PC-n pedig a kampány kijátszására összesen négyen vállalkozhatunk, míg egymás elleni, vérre menő mókában nyolc guvadt szemű fenevad csaphat össze. Ez kissé gyérnek tűnhet a BF fanatikusai számára, ám a monumentalitás keltését frappánsan oldotta meg a készítők, nevezetesen hiába csak nyolc hús-vér játékos ügyködik egy szerveren, a többit az MI irányítja, valós időben, saját kis privát csatájukat vívva, de mindig az élő személyek által irányított karakterekhez igazítva tevékenységük gócpontját. Egyszerre 150 egység lehet egyszerre a képernyőn, azaz egy oldalon 75-en, amiből hiába csak négy az „igazi" – ál-leejtős feelingnek így is rendesen odatesz, sőt az sem utolsó szempont, hogy ezzel elfelejthetjük korábbi zavaró multis tapasztalatainkat is, miszerint egy-egy gyengébb láncszem hátráltatna minket a végső győzelemben.
A játékmenetre a cím is utal, azaz ellenőrzési pontokat kell elfoglalnunk és megtartanunk, míg az ellenség utolsó álló bázisát kell birtokunkba venni, míg esélyük sem lesz az újraéledésre. Kedvelt, régi képlet – nem sok újdonság van benne – mégis százezrek ügyködnek hasonló stílusú játékban már évek óta és kövezzetek meg, de még nem hallottam olyat, hogy unalmas lett volna bárkinek is. Kiforrott téma, mindig tudjuk mit kell tennünk az adott pillanatban – bármikor is kapcsolódunk be a játszmába. Valószínűleg a harcban nyújtott teljesítményünket is díjazza majd a program, speciális bónuszokat, páncélokat, varázslatokat zsebelhetünk be egy-egy dicséretes tevékenységünkért, s a harc sem lesz így unalmas, köszönhetően a látványos kombóknak és a csiricsáré, ravasz mágiának. Igazából csak egy sarkalatos pont lehet a Pandemic elképzelésében, hogy a gépi irányítású ellenfelek intelligenciáját hogyan alkotják meg, mert ha balul sül el a dolog és pl. kiismerhetőek, nem asszisztálnak az élő játékosoknak eléggé, akkor elvetélhet a koncepció elég könnyedén. Bízzunk tehát a stúdió profizmusában és eddigi remek munkáiban, nagy baj nem lehet.
A látványra nem lehet gondunk, látva a kedvcsináló médiaanyagokat, s az EA-ről sem engedte még meg eddig soha, hogy ronda fércmunkát adjon ki a kezéből – nem engedhetik a befektetők, hiszen az alapvető pillérre a kiadónak az, hogy mindig mutasson valami profi grafikát játékaikban. Az engine képes tehát megjeleníteni másfélszáz karaktert, úgy hogy a részletgazdagságon sem esik csorba, kívánatos terepviszonyokon, csillogó páncélokon és fegyvereken legeltethetjük a szemünket, pofás animációval mozgásba hozva. A zenékről természetesen a film muzsikái gondoskodtak, elég klasszikus melódiák a nyersanyagok, eléggé a füleinkbe ivódtak ahhoz, hogy ezt a cuccot is megfessék hangzásilag.
Ha a recept hozzávalói összeállnak, igen ízletes csemege sülhet ki a Pandemic kemencéjéből, de majd csak valamikor 2009 tavaszán. Ha imádtuk Középfölde világát - és miért ne imádtuk volna, elvégre a mozik idején annyi hype-ot kaptunk az arcunkba mindenfelől, hogy jövőre is elég lesz -, mellesleg szeretnénk a környezetet a BF alapokra hajazó játékmenetben viszontlátni, akkor a LotR: Conquest a mi játékunk lehet.
Kapcsolódó cikk
egy láthatatlan fal van a kapunál segítsetek kérlek!
Sziasztok!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.