A Halál a Ragadozó Ellen 2

A Halál a Ragadozó Ellen első mozija finoman szólva is pocsék volt, nekem már a könyvek két nagy kultikus hőst összeeresztő ötlete sem tetszett. Most itt a film második része, mely nem hazudtolta meg múltját – ugyanolyan rossz, mint elődje.

Az Aliens vs Predator 2: Requiem elé csak azért ültem le, mert betegesen vonz az Alien világ. Láttam az összes filmet, végigvittem a játékokat, egyszer még akciófigurát is akartam venni, de lebeszéltek róla, így egy manga diáklány szobrot választottam. Ettől függetlenül igazi rajongónak érzem magam, és bár az AvP egy teljesen más sztorit visz, mint amit a Ripley filmekben láttunk, kötelezőnek éreztem megtekintését.


Kár volt érte, ugyanis még az előzőnél is rosszabb lett. A forgatókönyv szerint az első részben ugyan sikerült megölni az Alien anyakirálynőt, de a hazaút során az egyik Predatorról kiderül, hogy embrió került a testébe. A két lényből egy harmadik faj, a Predalien születik meg (korábban már találkozhattunk vele a könyvekben és a játékokban), és a hajón elszabadul a pokol. Hatalmas lövöldözés kezdődik, sorra hullanak a Predatorok, az űrhajó magatehetetlenül sodródik a Föld felé, aztán bekövetkezik a katasztrófa. Lezuhannak egy coloradói kisvárosban, az arctámadók elszabadulnak, csak úgy, mint a Predalien.


Ezen a ponton veszi kezdetét a másfél órányi őrült húsmarcangolás. Az embereket sorra vadásszák le az Alienek, és eközben megérkezik a tisztogató Predator is, hogy rendet tegyen a városban. Ezen a szálon sok fordulat nincs, láthatunk rengeteg gyilkosságot, harcoló Predatort, épületeket elözönlő Alien hordát, és persze maga az új lény is munkába áll.


A film másik szála egy városban ragadt kisebb csapat ember életét mutatja be. A történet elején megismerkedünk a majdani túlélőkkel, látjuk ki kibe szerelmes, összképet kapunk a családfájukról, és minden egyébről, ami amúgy totálisan felesleges a film szempontjából. Dallas (Steven Pasquale), Kelly (Reiko Aylesworth), Eddie (John Ortiz), Ricky (Johnny Lewis), Molly (Ariel Gade) és Jesse (Kristen Hager) a városban ragadnak, és bár az Alienek teljesen lemészárolták a lakosságot, kinyírtak egy kisebb hadseregre való Nemzetvédelmist, ők mégis úgy döntenek, felveszik ellenük a harcot. Elszánt csatába kezdenek, eközben szuperhős módjára lövik át magukat a szörnyeken, még a Predatorral is kikezdenek, de nem adják fel céljukat. El kell tűnniük ebből a pokolból.


Nagyjából ennyi a teljes cselekmény, a bárgyú befejezést nem lőném le, bár minden tiszteletem annak, aki képes végigülni a filmet. A sztori pocsék, az egész nem szól másról, mint az értelmetlen gyilkolásról, a bátor civilek harcát bemutató szál pedig olyan szánalmas, hogy a moziban én szégyelltem magam a rendező helyett.


Az Aliens vs Predator 2 akciófilmnek pocsék, sci-finek nulla, ráadásul tele van milliószor látott klisékkel és gyenge poénokkal is. Egyik legélettelenebb próbálkozás, mikor lemészárolták már a fél várost, a két öreg hippi meg azt se tudja, mi folyik körülöttük. Megtudják a hírt, hogy támadás érte a közösséget, és bambán visszakérdeznek, hogy az afgán terroristák-e azok. No komment, az író legalább akkora seggberúgást érdemelne, mint a rendező.


Ha jót akartok, ne nézzétek meg a filmet, megtekintését egyedül talán csak a megrögzött, AVP könyveken és képregényeken felnőtt rajongóknak ajánlom. Mindenki másnak el fogja rontani a napját, de zárszóként egy pozitívumot talán mondhatok. Az előző piramisos baromságnál messze jobb a városi vérfürdő.