Nem sokszor megyek kocsmába, nem szeretem másnál költeni a pénzem, a legtöbbször inkább otthon italozom. Ha azonban mégis megyek, akkor egy utcával lejjebb, Árpihoz megyek, akit régóta ismerek én is, meg gyakorlatilag mindenki a környéken. Árpi egy jófej ember, aki nagyságrendileg mindenről tud beszélni a világon. Ahogy én látom, túl sok problémája nincsen: estére már ő is tetemes mennyiségűt iszik (ha lenne saját kocsmám, én is ezt tenném), beszélget a betérő vendégekkel, barátokkal, ismerősökkel. Néha persze elmondja, hogy a különböző ellenőrző szervek éppen cseszegették a pénztárgéppel, az árlappal, a vécé szélességével, vagy éppen azzal, hogy nem borotválkozott, de ezeken kívül teljes nyugalomban vezetheti a saját kis kocsmáját, és teljes nyugalommal iszogathat benne ő is.


Ez azonban nem így lenne, ha Árpi mondjuk Brooklyn legszegényebb negyedében nyitott volna italozót. Akkor tarthatna attól, hogy bármelyik este lelőhetnek valakit nála, vagy éppen lelőhetik őt. Az sem lenne ismeretlen számára, hogy valakik feldarabolnak különböző embereket a parkolóban, de vélhetően azon sem lepődne meg túlzottan, ha egyszer az ő fejéhez fognák a fegyvert. Ilyen körülmények között vezeti kocsmáját a James Gandolfini által alakított Marv a Piszkos pénzben, és állandó segítségére van a pult mögött, meg a ház körüli teendőkben a fiatal, nem sokat beszélő, és nem is kifejezetten az eszéről híres Bob, akit pedig Tom Hardy jelenít meg a vásznon.


A Piszkos pénz a FOX filmstúdió kisebb költségvetésű, mondhatni "indie" filmjeihez tartozik, így nem egy hatalmas, teljes városon átívelő, a szervezett bűnözést bemutató, sok statisztával és lövöldözéssel operáló moziról van szó. A Piszkos pénz inkább azt igyekszik bemutatni, milyen két, viszonylag egyszerűnek tűnő, csóró, megélhetésért küzdő figura élete ebben a mocskos negyedben, ahonnan képtelenség kitörni. Persze hamar kiderül, hogy azért ezek a figurák sem olyan egyszerűek, mint elsőre tűnik, ez az életvitel mindenkinek eltorzítja az elméjét, és hamar egyértelművé válik, hogy a szervezett bűnözés milyen könnyen felemészt, ha nem engedelmeskedsz, vagy legalábbis nem mutatod kifelé azt, hogy együttműködő vagy.


Marv és Bob pedig alaposan benne van a szarban, a csecsen maffia tagjai ugyanis a környék kocsmáit használja arra, hogy különböző, nem kifejezetten legális forrásokból származó pénzeket elhelyezzenek ott, majd később azokat felvegyék. Ha egyszer az adósuk leszel, onnantól kezdve szolgálnod kell őket, különben hamar egy furgon hátuljában találod magad, törött csontokkal. Tom Hardy valami döbbenetesen jót alakít. Az talán eddig is egyértelmű volt, hogy ő az egyik legtehetségesebb fiatal színész az utóbbi években, de most valami olyan karaktert hozott, mint korábban még soha. Talál egy sérült kiskutyát, akinek köszönhetően megismerkedek a Nadiával, aki szintén eléggé sérült, bár leginkább érzelmileg.


A Nadiát alakító Noomi Rapace ugyan inkább mellékszereplő, de ő és a kiskutya is kulcsfontosságú ahhoz, hogy Bob karaktere kiteljesedhessen. Mint egy bomba, akiről sejtjük, hogy előbb-utóbb fel fog robbanni, de nem tudjuk, hogy ez most következik be, vagy majd csak évek múlva. Ez az egyik legtrükkösebb karakter, akit az utóbbi pár hónapban filmen láttam, és igazából csak a film végeztével látjuk be majd teljesen, mekkorát játszott itt Hardy. És akkor beszéljünk egy kicsit James Gandolfiniról. Ugyanis a tavaly elhunyt zseniális színész utolsó filmje ez, és csak félve merem leírni, de könnyen lehet, hogy egész életének egyik legjobb alakítását nyújtja itt.


Ahogy a most már csak napról-napra élő, gyakorlatilag senki Marv a fotelben ülve, cigizve visszaemlékszik arra, amikor még volt valaki, amikor még tisztelték... mintha csak egy lecsúszott Tony Sopranót látnánk. Talán ironikus, de talán stílusos is, hogy ugyan Gandolfinit leginkább a Maffiózókból ismeri mindenki, élete utolsó szerepében szintén egy maffiózós filmben látjuk, csak a tápláléklánc legalján. Mindezek tükrében pedig az utolsó jelenete, mikor várja a sorsát, az bizony olyan, hogy senkit nem hibáztatok, ha megkönnyezi egy kicsit. Eddig nem is gondoltam bele, mennyire hiányozni fog, hogy nem láthatjuk őt többet a vásznon, és mennyire szomorú dolog, hogy mindössze 51 évesen el kellett búcsúznunk tőle... főleg egy ilyen film után.


A Piszkos pénz egy lassú folyású dráma, de az okosan megírt forgatókönyvnek és az etalon színészi játéknak köszönhetően egyetlen másodpercre sem unalmas vagy fárasztó. Megtekintését ezúton is kötelezővé teszem mindenki számára, de csakis eredeti nyelven: ez a film a karakterekről szól, és így gyanítom, hogy a szinkronon keresztül ennek egy jelentős része elveszik majd.

Piszkos pénz
Eredeti cím:  The Drop
Rendezte: Michaël R. Roskam
Írta, történet: Dennis Lehane - Animal Rescue
Szereplők: James Gandolfini, Tom Hardy, Noomi Rapace, Matthias Schoenaerts
Operatőr: Nicolas Karakatsanis
Zene: Marco Beltrami
Játékidő: 106 perc
Bemutató: 2014. szeptember 12.
Magyarországi premier: 2014. október 30.

IMDB értékelés: 7,8
Rotten Tomatoes értékelés: 88%
Metacritic értékelés: 60/100
Gamekapocs értékelés: 8,5


A Piszkos pénzt premier előtt az Intercom által szervezett sajtóvetítésen néztük meg.