Boogeyman

Az alapötlet ugyan elég gyengusnak tűnik, de annál jobban lett kivitelezve a dolog. Én úgy gondolom ez a horrorfilm tipikus példa arra, hogy egy viszonylag gyengébb sztoriból is lehet egy nagyon remek, és látványos mozifilmet gyártani. Mindehhez csak okos és tehetséges emberekre van szükség, értem ezt a színészekre, a rendezőre, és a stáb többi tagjára is. Persze a vízhordó fiúnak lehet, hogy nem sok szerepe volt a film sikeressé tételében, de ezt most inkább hagyjuk. A lényeg, hogy minden klappolt, aminek klappolnia kellett, szinte egy percre sem lankad az ember figyelme a film során, végig rettegésben érzi magát a félelemre vágyó mozilátogatót.

Most pedig lássuk az alap sztorit. Szerintem szinte minden gyerek életében van olyan dolog, vagy képzelt lény, amitől halálosan retteg. Én emlékszem például, hogy kiskoromban egyik este egy nagy cserepes virágtól rémültem meg nagyon, ugyanis a világító hold fénye, és az éjjeli sötétség különös fényjátékának következtében egy ijesztő alak sziluettje rajzolódott ki a szobám falára. Persze ezen képzelgéseim létrejöttében nagy szerepe volt az este folyamán megtekintett korhatáros filmnek is, de ez most mindegy. Az alapötlet tehát a Boogeyman, a képzelt mumus, aki az ágy alá bújva, vagy éppen a szekrényben elrejtőzve riogatja a vétlen, és a sok kólától aludni nem tudó gyerekeket. Ez a mumus azonban sokunk számára csak a mesékből ismeretes, és nem egy valós lény. De mi történik, ha a horrormesék szereplője hirtelen életre kel és sorra kezdi gyilkolni az áldozatait, nem válogatva a gyerekek, de még a felnőttek között sem.

Engem igazából a film látványvilága, és az alkalmazott effektek nyűgöztek le nagyon, és nem maga a történet. Pontosan megtervezett jelenetek, már-már művészien kivitelezett kép és hanghatások riogatják az ember fiát. Az effektek tényleg olyan jóra sikeredtek, hogy az már ijesztő. A mai világban szinte minden filmben alkalmaznak számítógépes trükköket, ám ezek is csak akkor hatásosak, ha jó időben és jól felépítve jelenítik meg őket, ami jelen esetben nagyon jól sikerült az alkotóknak.

A Boogeyman főszereplője az a Barry Watson, aki a Hetedik menyország című tévésorozat sztárja, azonban a mozik világában igazi ismertségre még nem tett szert. Ugyan korábban már feltűnt néhány mozifilmben, mint például a Bővérszálló és a Bosszúból jeles, de a várt siker és ismertség mindeddig elmaradt. Azonban véleményem szerint a Boogeyman premierje után gyökeresen meg fog változni ez a helyzet, és sokan az emlékezetükbe vésik majd Barry Watson nevét. A rendező Stephen Kay, és stábja még 2003 nyarán forgatta a filmet Pennsylvania környékén, egy kopott, Viktória-korabeli gótikus stílust utánzó vidéki házban. A mintegy 20 millió dolláros költségvetéssel dolgozó Kay már a premiert követő harmadik napon a mennyekben érezhette magát, hiszen ekkorra megtérült a filmre költött összes pénz.

Stephen Kay a Boogeyman-t a felnőtté válás horrorfilmjeként jellemzi, ahol Boogeyman a gyerekek félelmeinek a megszemélyesítője, egy homályos, kétértelmű alak. Ő testesíti meg mindazt, ami ismeretlen, ami rejtett. Egyszerre jelenti az univerzális, általános, valamint egy hihetetlenül specifikus, konkrét félelmet. A tényleges cselekménybe most talán kár is lenne belemerülnöm, hiszen úgy gondolom a leírtak után sokan kíváncsiak lesznek ezen alkotásra, és nagyon remélem, hogy mindenkinek elnyeri majd a tetszését.

Műfaj: amerikai horrorfilm
Játékidő: 86 perc
Főszereplők: Barry Watson, Tory Musset, Emily Deschanel, Lucy Lawless, Philip Gordon
Rendezte: Stephen Kay
Forgatókönyvíró: Juliet Snowden, Eric Kripke, Stiles White