A szolgálólány meséje sorozatkritika

  • Írta: Daks
  • 2017. július 12.
Nehéz elképzelni, hogy Amerika a jövőben szembemenjen minden jelenlegi erkölcsi és társadalmi értékével. Pedig láttunk már ilyet. Nem is olyan régen, és nem is olyan messze tőlünk.

Húsz év alatt drasztikusan leromlott a világ nemzőképessége. Férfiak és nők milliói vesztették el a reményt, hogy valaha gyerekük szülessen, a megállíthatatlan kór pedig 2015-re oda jutott, hogy az emberiség lassú és elkerülhetetlen kihalás elé volt kénytelen nézni. A válsághelyzet káoszt és zűrzavart okozott. Az Egyesült Államok megszűnt létezni, Amerika vezetését egy félkatonai szervezet vette át, és mindenki, aki nekik ellenállt, árulónak, ellenségnek volt bélyegezve.


Margaret Atwood disztopikus története, a The Handmaid’s Tale, vagyis A szolgálólány meséje egy sötét és reményvesztett jövőt mutat be. A cselekmény egy fiatal nőről szól, aki egy nemzőképtelenségtől szenvedő társadalomban azon kevesek egyike, akinek még lehet gyereke. Ám ahelyett, hogy ezért magasra emelnék őt, kínkeserves évek várnak rá. A törvények szerint a szülni tudó nőket egy központi szervezet olyan gazdag és fontos házaspároknál helyezi el, akinek nem lehet gyereke, így nekik kell lefeküdniük a ház urával, és világra hozni utódaikat.

Havi egy érzelemmentes közösülés, bevásárlás és kussolás. Ez Offred, eredeti nevén June feladata, több ezer, vagy talán millió nőtársával együtt. Földig érő, piros ruhában kell járniuk, betanult mondatokban beszélgetniük, tenyészállatok ők, akik elvesztették már rég nemcsak a jogaikat, de emberi méltóságukat is. A kormány az Államok összeomlásakor minden nőt alacsonyabb rendűnek bélyegzett, őket okolták azért, mert megállt a gyerekszületés, megfosztották őket korábbi életüktől, és kiszabták további sorsukat. A szegények és meddők rabszolgák, földmunkások lettek, a szülni tudók szolgálólányok, csak a gazdagok folytathatták tovább eddigi mindennapjaikat. Mellőzött kellékfeleségként, de legalább saját otthonuk biztonságában tudva magukat.


A világ már nem hasonlít ahhoz, amit eddig ismertünk. Az utcákat fekete ruhás katonák lepték el, akik a kormány és az Isten nevében a legkisebb kihágást is a legkegyetlenebb módon torolják meg: ha szolgálólány vagy, akkor elég egy meggondolatlan fél mondat, és már hurcolnak is el. Gyilkos párosítás ez. A fegyveres diktatúra szigorúan fogja a népet, az élet minden pontját besúgók és államrendészek hálózata szövi át, míg a vallásosság egy ezt megerősítő, elvakult hitet szolgáltat a tombolásnak, isteni engedélyt adva a nők kisemmizésére, és büntetlen kihasználására.

A szolgálólány meséje regény formájában elsőként 1985-ben jelent meg. A Governor General-, és Arthur C. Clarke-díjas könyvből aztán 1990-ben készült közepesen fogyasztható film, most pedig az eseményeket egy tízrészes sorozat dolgozza fel újra. Több idősíkon haladva. Egyrészt követhetjük magát a jelenben történő eseményeket, Offred életét a villa falain belül, és azon túl, másrészt pedig megismerhetjük a múltat is, vagyis azt, hogyan vált az Amerikai Egyesült Államok, napjaink legfejlettebb és legdemokratikusabb társadalma egy fegyveres diktatúrává, ahol megalázzák, kihasználják a nőket. És ahol már nincs senki, aki ez ellen szót merjen emelni.


Nem kell feministának, de még csak nőnek sem lenni ahhoz, hogy átérezzük, milyen fontos társadalmi problémákat dolgoz fel a sorozat. Az egészben a legijesztőbb pedig, hogy minden megtörtént már, vagy most is zajlik épp valahol a világon. Nőket nyomnak el és aláznak meg a Közel-Keleten, számtalan ország van, ahol az asszonyok nem dolgozhatnak, nem olvashatnak, és nem vezethetnek autót, aki pedig hűtlenséget, vagy más, férj elleni bűnt követ el, azt arcra öntött savval, nemiszerv-csonkítással térítik jó útra. Ők pedig nem tehetnek semmit. A megalázást támadóik sokszor a muszlim hit mögé bújva követik el, és a kormány még csak esélyt sem ad nekik a segítségkérésre.

Indiában naponta követnek el csoportos nemi erőszakot nők ellen, Oroszországban pedig gyakorlatilag legitimálták a családon belüli erőszakot, de nem kell több órás repülőútra menni ahhoz, hogy testközelbe kerüljünk mindezzel a szörnyűséggel. Magyarországon is a mindennapjaink része ez, ha más formában is. Egy építkezésről kikiabálás, vagy egy autódudálás ártalmatlan dolognak, sőt viccesnek is tűnik sokak számára, csak annak nem, aki az elszenvedője, és országunk pont nem arra halad, hogy ennek véget vessen.


Az, hogy minden valósággá váljon, ami A szolgálólány meséjében is van, még el is képzelhető. Gondoljunk arra, hogy az elmúlt 100 évben mennyit változott a világ, hogyan alakult át a társadalom. Amerikában a feketék még a huszadik században is csak alárendeltek voltak, Európában a második világháború alatt zsidók millióit végezték ki a legkegyetlenebb módszerekkel, az 50-es évek Magyarországán pedig pontosan olyan államközpontúság és besúgóhálózat működött, mint a sorozatban is van. És mindegyikhez mindenki vígan asszisztált - vagy legalábbis tette a dolgát. Mi garantálja azt tehát, hogy nem jön egy újabb, akár még ezeknél is vészesebb korszak?

A történet mély gondolatokat képes elindítani az emberben, amiért fontos és kihagyhatatlan darabja napjaink tévés sorozatainak, azonban nem hibátlan. Sok dolog felett elsiklik a történetmesélés, hiába kapunk visszaemlékezéseket és magyarázatokat a dolgokra, a legfontosabb kérdésekre nem ad egyértelmű választ. Engem például nagyon foglalkoztat az, hogy a meddőség magyarázatára miért nem hangzik el semmi konkrét dolog soha, és még ha az új államrend a hitre is épül, ami valószínűleg tilt olyan dolgokat, mint a mesterséges megtermékenyítés, a túlélés érdekében miért nem vetik be az orvostudományt mégis, miért nincs fejlettebb megoldás a gyerekcsinálásra annál, hogy ágyasokat vezényelnek ki gazdag emberekhez. De nem egyértelmű magának a társadalomnak, az országnak a működése sem. Katonák, szolgálólányok és gazdagok háromszögébe zár minket minden esemény, néhány kivételtől eltekintve nem látjuk, hogy kik és mit dolgoznak a mindennapokban, hol van az a sok ember, aki nem tartozik egyik csoportba sem, és főleg mivel töltik az idejüket.


Annak ellenére pedig, hogy tízrészes a sorozat, vannak unalmas pillanatai. A film nincs feszesre vágva, sok a feleslegesnek tűnő esemény, és a távolba merengés, ami nem feltétlenül gond, mert segít jobban átélni Offred mindennapjait, de a legtöbbször hasznosabban is kitölthették volna az időt. A szolgálólány meséje ezektől függetlenül viszont izgalmas és letaglózó sorozat lett. Megtekintését ajánlom mindenkinek, akit érdekel a társadalomtudomány, a szociológia, vagy csak úgy általában minden olyan film, amiben valami alternatív, elképzelhetetlennek tűnő, de nagyon is közeli jövőt, vagy jelent mutatnak be. Az első évad feldolgozza az eredeti történetet az elejétől a végéig, a második pedig már egy teljesen új eseménysorozatot mutat majd be. Várjuk azt is!

A szolgálólány meséje (The Handmaid’s Tale)
Eredeti történet: Margaret Atwood
Producer: Bruce Miller
Rendezte: Reed Morano, Mike Barker, Floria Sigismondi, Kate Dennis és Kari Skogland
Szereplők: Elisabeth Moss, Joseph Fiennes, Yvonne Strahovski, Alexis Bledel, Madeline Brewer, Ann Dowd, O. T. Fagbenle, Max Minghella, Samira Wiley
Amerikai vetítés ideje: 2017. április 26. - június 14.
Évadok száma: 1 (előkészítés alatt a folytatás)
Epizódok száma: 10
Átlagos epizódhosszúság: 60 perc

Gamekapocs értékelés: 8.0

9.
Yanez
Letudtam. Nem volt rossz sorozat, de sok kérdés felmerül, hogy pl miért így és nem úgy, ergo miért választottak egy jelenben játszódó történetben elavult megoldásokat? Mert a hittnek hozzá semmi köze, ha valaki azzal érvelne, hogy emiatt. Továbbá ha igaz, hogy a kövi évad egy új történetet mutat be, akkor szerintem nagyon nem lett egyértelmű a vége. Szerintem folytatni fogják ezt a sztorit, legalábbis remélem!
8.
Nothing
Kérdés, a brutál témára mennyire fogékony a mai, a fentiekhez képest 180°-as irányban élő, magunkat érinthetetlen istennőnek képzelő, orrukat a sztratoszférában hordó, megélhetési kitartott plázapi**ák népes tábora...
7.
SLi
#5: A Behódolás nagyon jó szerintem is, tényleg érdekes lenne mi lenen rá a reakció.
6.
SLi
#4: Ezt amerikaiak csinálták egy amerikai problémáról/témáról, ha egy muszlim országban csinálnák meg ezt az iszlámra fordítva az lenne egyenlő ezzel. Most képzeld el ha ezt a sorozatot mondjuk Szaúd-Arábiában készítették volna akkor könnyen lehetne keresztény ellenes propagandának beállítani és sokan lennénének felháborodva. Ugyanez lenne ha nyugatiak csinálnának ilyesmit az iszlámról, csak tudjuk hogy az a felháborodás nem lenne olyan hogy úgy mondjam civilizált...
5.
Beniciodeltoro
Mondjuk Houellebecq disztópiáját meglehetne filmesíteni, a Behódolás kiverné a biztosítékot ha megfilmesítenék.

" Franciaországban majd egész Európában fontos közéleti vitákat generált: politikusok, értelmiségiek, művészek szólaltak meg Houellebecq regénye kapcsán. Milyen lesz a holnapután Franciaországa és ekképpen Európája? Mit tud kezdeni a vallási radikalizmussal, a fundamentalizmussal egy jóléti demokrácia? Hogyan reagáljon a felvilágosodás kultúrájával szembeni radikális türelmetlenségre egy felvilágosult értelmiségi? "

Azért Houellebecqtől a Térkép és táj kifejezetten szar, nem ajánlom, pedig sokan el vannak ájulva tőle, túlértékelt író szerintem.


4.
Beniciodeltoro
#3: Eszedbe ne jusson engem fidelitaszosnak beállítani te fiú, mert még kikacaglak.
Nézd már meg a nők egyenjogúságát az iszlám államokban, ők tényleg csak azért vannak hogy leszüljék a kölköket, és lehetőleg fiút.
Ezt a flmet ebben a kontextusban beállítani senki nem merné mert rasszista vetülete lenne, meg iszlám ellenes, nincs az a stúdió aki merne foglalkozni ezzel a témával, mert azt bedarálná a Merkel gépezet és megbélyegeznék.
3.
SLi
#1: Eszméletlen baromságokat beszélsz, amerikában ez aktuális ha nem is probléma de téma évtizedek óta, fogalmad sincs erről (se) csak próbálsz edgy hülyeségeket irkálni. Ajánlom mondjuk az Isteni téveszme című könyvet ott részletesen tárgyalja milyen hátrányok érik azt aki ateistaként próbál például a közéletben vagy a közbeszédben részt venni.
Csak azért mert itthon mindenhonnan ez ömlik a propaganda minden szócsövéből nem az iszlámról szól minden a világon, még ha ezt is próbálja a gyűlöletgépezet az agyakba beleverni.
2.
Beniciodeltoro
Pont ilyen az ideális iszlám társadalom, és ilyen lenne a nyugat is, ha az iszlám legyőzné, csak a sorozat alkotói nem mondhatták ezt ki nyíltan, mert ma ez nem polkorrekt.
1.
Beniciodeltoro
A propagandagépezet működik. Fundamentalista keresztények. Igen aktuális probléma. Iszlámosban ugyanez mikor jön? Ja, hogy az nem lesz.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...