Pókember: Hazatérés filmkritika

  • Írta: Shifty
  • 2017. július 6.
Link másolása
A Bosszúállók chitaurik ellen vívott New York-i csörtéjének romjait magáncégek takarítják el. Adrian Toomes is egy ilyen vállalkozó, aki bosszút esküszik, mikor az állam és Tony Stark keresztbe tesz az üzletnek. De nem számol Pókemberrel.

A Sam Raimi-féle Pókember-trilógia első két felvonása kapcsán talán nem túlzás azt állítani, hogy a legjobb képregényes filmek között a helyük, végül azonban a túlzsúfolt harmadik résszel, majd a Marvel univerzumépítésével teljesen kisiklott a hálószövő filmvásznas kitérője. A Sony évek óta tartó mélyrepülése persze nemcsak abban nyilvánult meg, hogy képtelen volt mit kezdeni a karakterrel, de ahogy a legtöbb stúdió, ők is elhitték magukról, hogy képesek lesznek majd Pókemberre felhúzni egy saját moziverzumot. A csodálatos Pókemberrel újraindított széria aztán annak ellenére mondott totális csődöt, hogy egyértelműen jobban sikerültek, mint a Raimi-féle trilógiazáró. A Sony végül belátta, ideje ismét értő kezekbe adni a Marvel egyik legnépszerűbb szuperhősének további történeteit. Az így létrejött Marvel-Sony egyezség részeként Pókember része lett az MCU-nak, a Polgárháborúban már be is mutatkozhatott, hogy aztán idén megkapja önálló filmjét is, a Hazatérést. Az alcím szimbolikus jelentése ellenére szerencsére a két stúdió nem akarta sokadik alkalommal is a kezdetektől elmesélni Pókember eredetét.

Merthogy a Pókember: Hazatérés sokkal inkább az útkeresésről szól. És nemcsak a szuperhős, hanem maga Peter Parker is keresi a helyét. Előbbi bizonyítani akarja, hogy tényleg helye van a Bosszúállók között, így a kerékpártolvajok elkapása és az idős nénik útbaigazítása után kifejezetten örül, mikor felbukkannak az utcákon a spéci fegyverekkel rohangáló bűnözők. Reméli, ha sikerül elkapnia a fegyverkereskedőket, akkor belépőt nyerhet a nagyok ligájába, így nem csoda, hogy Stark utasításai ellenére magánnyomozásba kezd. Emellett viszont a gimnáziumban is igyekszik helytállni, ahol a tinédzserek mindennapos problémái gyötrik, kezdve az iskolai teendőktől, a zaklatásokon át, egészen a szerelemig.

Ez a fajta földhözragadtság, természetesség az, ami az új Pókember-film legnagyobb erénye. A Hazatérés teljesen átlagos, 15 éves fiatalként ábrázolja Peter Parkert, aki bőven messze van még a felnőtté válástól, ráadásul még csak most ismerkedik képességeivel és próbálgatja azok határait, miközben a tinédzserek hétköznapi problémáival küzdve a magánéletben is igyekszik megfelelni. Viszont az önkeresés nem megy zökkenőmentesen, így folyamatosan hibákat követ el, amelyeket igyekszik jóvátenni, közben pedig megtanulni, hol éri el korlátait. Tom Holland remekül egyensúlyoz ezen a vékony mezsgyén, hiszen egyszerre hozza a szerelemben ügyetlen, a gimiben esetlen 15 éves tinédzser figuráját, míg Pókember jelmezébe bújva már általában magabiztosabb.

A történet és Pókember visszahozása egyébként nagyon ügyesen simul bele a Marvel-féle időfolyamba. A Bosszúállók New York-i összecsapásának romjai utáni kármentést magánvállalkozók végzik. Ebbe az üzletbe teszi bele mindenét Adrian Toomes is, aki cégével többek között a chitaurik idegen technológiájának összegyűjtésével is foglalkozik. Egy nap azonban megjelenik a Damage Control, Tony Stark cége, aki az állammal karöltve átveszi az irányítást. A kigolyózott Toomes nem hagyja ennyiben a dolgot, így eltulajdonít néhány még hátramaradt rakományt, amiből bandájával megépíti Keselyű elképesztő szárnyait, hogy aztán a Damage Control szállítmányait és raktárait fosztogatva, újabb és újabb fegyvereket gyártson, amelyeket később a feketepiacon értékesítve passzol el. Ugyan a Bosszúállók piti bűnözőkkel nem foglalkoznak, de Toomes nem számol vele, hogy Pókembernek remek ugródeszka lehet, ha fülön csípi.

Amennyire földhözragadtra sikeredett Peter Parker karaktere, annyira hétköznapi lett a Michael Keaton alakította Adrian Toomes is, aki tulajdonképpen nem más, mint a társadalom áldozata. Annak a társadalomnak, ahol a gazdagok büntetlenül nyúlják le a kisember jól menő üzleteit, nem törődve azzal, hogy mi lesz azokkal és azok családjával, akik kőkemény munkával érték el azt, amivel képesek megfelelő színvonalon eltartani szeretteiket. A Pókember: Hazatérés remekül felel erre a hétköznapi, jól ismert helyzetre. Toomes tehát nem az a tipikus Marvel-főgonosz. Nincsenek megalomán vágyai, nem akarja leigázni a világot, egyszerűen csak azért lép a bűn útjára, mert Stark elhappolja nehezen felépített vállalkozását. Keaton pedig tökéletesen hozza Keselyűt, aki családjáért tényleg képes elmenni a legvégső határig, amibe simán belefér az is, hogy megöli azt, aki akadályozza új vállalkozása sikerességét.

Mindemellett a történet az elejétől a végéig lendületes, a humor minden egyes alkalommal betalál, miközben a Pókember: Hazatérés remekül idézi meg a 80-as és 90-es évek tinifilmjeit (a Meglógtam a Ferrarival-jelenet például remek kikacsintás), miközben ügyesen reflektál napjaink tinédzsereire, legyen szó a vlogolásról, vagy arról, hogy Flash Thompson már nem egy kigyúrt keményfiú, az iskola legnépszerűbb alakja, hanem egy pénzes, elkényeztetett pöcs, aki a pénz erejét használva teszi pokollá Peter mindennapjait. És szerencsére a Pókember: Hazatérés nem egy új Vasember-film. Ugyan az előzetesek azt sejtették, hogy Tony Stark központi figura lesz, valójában teljesen másodlagos az ő jelenléte. Még úgy is, hogy a maga módján adott tanácsai nélkül valószínűleg Parker és Pókember kettőse sem járná be "a nagy erő nagy felelősséggel jár" fejlődéstörténetet. Viszont ez így sokkal üdébb tálalása a már unalomig puffogtatott tételmondatnak.

A Marvel szerencsére túllépett Ben bácsin és azon, hogy ezredik alkalommal is elmesélje, hogyan született meg Pókember. Ehelyett a hálószövő történetét a napjainkba helyezték és napjaink problémáival szembesítették. Így sokkal könnyebb azonosulni vele, hiszen ez a 15 éves fiatal és Toomes is pont olyan hétköznapi problémáktól terhes, amelyek mindannyiunk számára ismertek. Lehet a Marvelt utálni azért, amiért megfertőzte a mozis gondolkodást, de az elvitathatatlan, hogy elég ügyesen nyúlnak karaktereikhez. Ami nem sikerült a Sonynak, azt a Marvel simán összedobta, és végre megadták azt a rajongóknak, amit jó ideje megérdemelnek. Egy szerethető, közkedvelt és barátságos Pókembert.

Gamekapocs értékelés: 9.0

Pókember: Hazatérés
Eredeti cím: Spider-Man: Homecoming
Rendezte: Jon Watts
Írta: Jonathan Goldstein, John Francis Daley, Jon Watts, Chris McKenna, Erik Sommers
Szereplők: Tom Holland, Robert Downey Jr., Marisa Tomei, Donald Glover, Jon Favreau, Michael Keaton, Zendaya, Gwyneth Paltrow
Játékidő: 135 perc
Magyarországi premier: 2017. július 6.

21.
21.
kopic
Tegnap néztem még és nálam simán 8,5 pontos film. Tom Holland tökéletes Pokemberkent, és a fogonosznak is voltak érthető indítékai. Nekem végig tetszett. Várom a folytatást !
18.
18.
Harrison_Wells
Nos, inkább drámai volt nekem. A gonosznak is érthető motivációi voltak.
A sötét humorú barátnő jobban bejött mint Liz, a főbarátnő.
Kár hogy a vége akcióból kábé keveset láttam. Sötét volt, meg villódzás. Meg mi lett a pilótával?
A keselyű szárnyai túl nagyok lettek. Viszont Shocker jó lett. Meglepett a hatékonysága.
Több alkalommal van szó analógiáról:
lift megmentése, hajó egyben tartása - mind előző Pókemberekben is volt már hasonló.
Én 10/ 7,5-et adok neki.
17.
17.
Macifasz
Tom Holland A Pókember. Tökéletes mind Parkerként mind Pókiként, remek casting volt a srác. Tetszett az egésznek a hangulata és a vígjáték felfogása. Ehhez az új koncepcióhoz ez illik és csak annyi, de tényleg csak annyi dráma van benne, ami kell és az se esik át a ló túloldalára. Az előzetesek alapján picit féltem, hogy ez valójában egy Vasember 4 lesz, amiben Pókember is szerepel, de hála az égnek nem így lett. Tony Starknak annyi szerepe van, amit az előzetesekben láttunk belőle, illetve max egy plusz kis telefonálós rész. És ez pont jó volt így. A mellékkarakterek szintén jók, legyen szó Parker osztálytársairól (a dagi srác abszolúte nem idegesítő), Michael Keaton pedig mesteri. :-) Legalább annyira tökéletes választás Vulture szerepére, mint Holland Pókemberére. Lubickol a szerepben és ordít róla, hogy piszkosul élvezte a negatív szerepet. És külön jó, hogy nem egy klasszikus értelemben vett, "elpusztítom a világot, mert elegem van mindenből" gonosz, hanem érthető a motivációja. Piros pont érte.
Ám azonban volt egy-két dolog, amivel nem voltam megelégedve. Az egyik, hogy a dráma minimálisabbnál is minimálisabbra csavarása teljes mértékben megölte May néni karakterét. Olyan szinten kilóg a filmből, hogy azt tanítani lehetne. Ha a Parkerrel forgatott közös jeleneteiből kikapnánk és beraknánk a helyére a dagi haverját, semmit nem veszítenénk. Kíváncsi leszek csak ennyit szánnak e neki a későbbiekre, remélem azért nem. A másik, hogy majdnem az összes klasszikus Pókember elemet kihagyták. Konkrétan egy darab, hosszú kiállásokkal operáló hálólengős akció sem volt a filmben. Mind a Tobey mind a Garfield verziókban volt (nem is egy) itt meg csak inkább szerenbcsétlenkedett ilyen téren. Persze félreértés ne essék, illett ebbe a közegbe, de azért nekem hiányzott. A másik pedig, hogy a szintén klasszikus pókösztönt olyan szinten kihagyták, mintha sosem létezett volna...illetve átfogalmazom...feláldozták a technika óltárán. Parker túlzottan is a bugó hangú "gépcsaj" (asszem így hívta benne az elején) képességeire és funkcióira van utalva és csak nagyon de nagyon de nagyon ritkán hagyatkozik a pókcsípés által kapott ösztöneire. Persze értem én, ez is olyan dolog, amit ezzel az új iránnyal át kellett picit variálni, de azért picit szomorkás vagyok emiatt. A másik és egyben utolsó apróság, hogy a Marvelnél továbbra is Whedon az egyetlen rendező, aki képes átlátható monumentális akciókat rendezni. A végén lévő összecsapásból szinte alig-alig látni valamit, annyira kapkodó és gyors vágásokkal operáltak benne. Bele se merek gondolni, ez hogy nézhet ki 3D-ben, ahol ugye alapból sötétebb a kép az átlagnál.
De azért összességében elégedett vagyok nagyon is, csak éppenséggel nem olyan szinten, mint annó az Avangers első része valamint a Civil War után (ami a két kedvenc Marvel filmem). Várom a folytatást és várom, hogy a következő Bosszúállóban is feltűnjön Póki.
15.
15.
ollie92
Legjobb póki film evör. Tobyt simán übereli Tom Holland, teljesen korrekt volt az első részben. Várjuk a folytatásokat :)
13.
13.
Terawatt
Nem tudom írta-e már valaki, de várjátok meg a credits legvégét a második extra jelenetért. Türelem ;)
12.
12.
KRAT0S
Na erre beülök jövőhéten,végre egy jó film :)
Jövőre meg jön az Imsomniac mesterműve ! Királyság van :D
8.
8.
bucso21
Nekem nagyon tetszett a film. Végre igazi Pókarc filingje volt az egésznek.
Megvolt benne a kontraszt Peter\Pókember alteregók között, ami nagyon tetszett.
RDJ még mindig hatalmas színész, jó dumákat adnak a szájába.

Két negatívumom van a filmmel kapcsolatban. 1.Flash (Thompson??) alakja, illetve a másik kultikus szereplőé ( nem spoilerezek, de érdemes figyelni)
2. a Keselyűt kicsit összegyúrták egy másik ellenféllel a pókverzumból, és ez engem zavart, mert akitől kivették az elemeket, a kedvenc főgonoszom :)

De igen, a kritikával egyetértek 10/9 :)

U.I. 2 stáblista jelenet van, a 2. nagyon üt, mindenki nézze meg :D :D :D
7.
7.
Slik
az egyetlen szuperhos aki erdekel batman mellett
remeltem kapunk vegre egy jo filmet a garfieldos szarok utan
6.
6.
A Fénybenjáró
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...