Joker filmkritika

  • Írta: szlav
  • 2019. október 3.
"Az őrület kicsit olyan, mint a gravitáció - csak egy kis lökés kell hozzá." Arthur Flecket márpedig éppen eleget lökdöste az élet. A Joker félelmetes hitelességgel mutatja be, hogy mit tehet egy beteg elmével a társadalom hitványsága.

A Batman-képregények legikonikusabb története, a Gyilkos tréfa egy kegyetlen, őrült spirálban mutatta be, hogy a legtisztességesebb ember is elveszítheti az eszét egyetlen igazán rossz nap után. Todd Phillips Jokere ennél tovább megy. Felteszi a kérdést, hogy mi történhet egy olyan, alapvetően jóindulatú, de mélységesen sérült lélekkel, akit a társadalom és az emberi gonoszság egy életen át a porba tiport. Ezt a témakört pedig olyan szárazon, olyan elkeserítő realizmussal boncolgatja, ami után Christopher Nolan Sötét Lovag-trilógiája már csak egy délutáni kabarénak tűnik.

A Joker teljes egészében levetette magáról a hagyományos képregényfilmek komolytalanságát. Nyomokban sem emlékeztet a nagy költségvetésű blockbusterekre, hiszen ez egy csontig ható karakterdráma, ami leginkább egy európai művészfilm, vagy egy tragikus színpadi játék jegyeit viseli. Egy lassan fortyogó, óvatos és kimért darab, ami minden percében teljesen lebilincsel. A nyomasztó, sápadt valóságát csak ritkán szakítja fel a hirtelen kirobbanó, de vérfagyasztó erőszak, amikor pedig a történet végén a néző feláll, hogy elhagyja a vetítőtermet, nem érez magában mást, csak tátongó ürességet, undort és borzongást. Nem egy randifilm, na.

Döbbenetes, hogy a rendezői székben az a Todd Phillips ült, akitől jóformán csak néhány középszerű vígjátékot láthattunk, a rezüméjét pedig ezidáig a Másnaposok-trilógia koronázta meg. A filmből árad a Fincher- vagy a Scorsese-féle józanság, ami korszaktól független tükörképet mutat a társadalomnak – és a filmben talán az a legfélelmetesebb, hogy Phillips tükre mennyire tiszta, éles és sajnos a legkevésbé sem görbe. A Joker egyik legnagyobb bravúrja mégis az, hogy nem foglal állást. Nem követel felelősségvállalást a társadalmi elittől, ahogy nem kéri számon az elnyomás alatt elfajuló embereket sem – csak egy sarkított, sötét képet fest arról, hogy milyen extrém helyzethez vezethet a középosztály eltűnése és a lelki problémák társadalmi szintű elhanyagolása.

Arthur Fleck (Joaquin Phoenix) Gotham hanyatló városában él, ahol szerény utcai bohócként tengeti a napjait. A nehéz, megalázó munka után egy szegényes lakásba tér haza, ahol öreg, ápolásra szoruló édesanyja (Frances Conroy) várja őt. Esténként együtt nézik Murray Franklin (Robert De Niro) népszerű talkshowját, hiszen a kilátástalan helyzetű Arthur minden nap arról álmodozik, hogy egyszer belőle is sikeres komikus válhat. A szegénység és az egyre élesedő társadalmi feszültség azonban újra és újra megtöri a komoly mentális zavarokkal küzdő férfit, ezek a körülmények pedig egy olyan sötét úton indítják el őt, amely egy teljes átváltozáshoz vezet. A finálé után végre úgy megérthetjük a popkultúra egyik legnagyobb gonosztevőjét és a karakterének összetettségét, mint ahogy eddig még soha.

A saját létezését is kétségbevonó, megbecsülésre és szeretetre vágyó bohóc története elsőként A gépész rideg őrületére emlékeztetett, de hamar beláttam, hogy Phillips filmje valójában Martin Scorsese és Robert De Niro közös munkássága előtt hajt fejet, teljesen leplezetlenül – egyáltalán nem véletlen, hogy a 76 éves színész játszotta itt is a talkshow-vezető szerepét. Arthur Jokerré válása épp annyira hasonlít a Taxisofőr borzasztó, társadalmi megvetettségből fakadó agresszív lejtőjére, mint A komédia királya képzelgésektől fűtött delíriumára. Túlzás lenne azt állítani tehát, hogy a Joker műfajteremtő lenne – messze áll ettől. Az viszont kétségtelen, hogy nagyon kevés film tud ennyire hatásosan elmesélni egy ilyen relatíve egyszerű, de mégis borzasztóan fontos történetet.

A film pedig közel sem lenne ilyen lebilincselő Hildur Guðnadóttir kísértetiesen lappangó zenéi, illetve Joaquin Phoenix zseniális alakítása nélkül. Igen, a csontjaira lefogyott színészre egészen fájdalmas ránézni, a beteges, éles nevetése (amiből szerencsére meghagytak néhányat a magyar változatban is) hallatán pedig egyszerűen feláll az ember hátán a szőr, de nem ez az, ami miatt Phoenix kenterbe veri Jack Nicholson vagy Heath Ledger Jokerét is. A Puerto Ricó-i származású színész számára nem idegenek a mélyen tragikus szerepek, de az egészen megdöbbentő, hogy a lelki fájdalmakat és a mindennapok melankóliáját mennyire hitelesen, milyen apróbb nüanszokkal vegyíti a karaktere pszichés zavaraival.

Nézőként hosszú ideig könnyen szimpatizálhatunk Arthur Fleck karakterével, hiszen egy valóban tragikus, velejéig pesszimista történetről van szó. Meg merném kockáztatni azt is, hogy a főhősünk keresztneve sem véletlenül lett az ami, hiszen egész egzisztenciája megegyezik a Schopenhauer-féle koldus rémálmával. Egyik napról a másikra él az élet morzsáin, hogy másnap újra szenvedhessen. Csak a művészetében lel némi nyugalomra, de a szenvedő bohóc önmegvalósítása is csak további fájdalommal jár. Ezt az összetett, szánalmas karaktert Joaquin Phoenix mindössze néhány pillantással, némi görcsös kézmozdulattal, vagy egy-egy groteszk tánclépéssel mutatja be, teljesen kifogástalanul.

A Warner rengeteg mellélövés után végre ismét hatalmasat durrantott egy DC-filmmel – a kérdés csupán az, hogy innen hova tovább? Habár a Joker az alacsony költségvetése ellenére is kiváló lett és kellőképp meg is ágyazott egy potenciális új Batmannek (nem, nem Robert Pattinsonnak), mégsem gondolom azt, hogy a karakter működhetne a Denevérember mellett – vagy ha igen, akkor megint valami nagyon különlegeset kéne előrántaniuk a kalapból. A film nagy erőssége, hogy nem volt benne egy bőregérnek öltözött Sötét Lovag, aki mindent helyre tehet – csak enélkül bontakozhatott ki Arthur személyisége igazán, amihez valljuk be, egyszemélyes show dukál.

Én örülnék a legjobban annak, ha meghazudtolnának, és Todd Phillips nyomasztó pszichothrillere egy új korszakot vezetne be a DC-mozik történelmébe. A Marvel látványos, könnyed popcornfilmjei mellett simán elférne egy olyan vonal, ami időnként jól gyomron vág és visszaránt a nyirkos valóságba. Aki persze erre vágyik, az az Oscar-szezonban évről-évre megkapja a drámaadagját, de milyen frankó lenne már, ha a jelentőségteljes történetmesélésre a képregényfüzetek excentrikus hősei is gyakrabban lennének képesek!

Gamekapocs értékelés: 9.0

Joker
Eredeti cím: Joker
Rendezte: Todd Phillips
Írta: Todd Phillips, Scott Silver
Szereplők: Joaquin Phoenix, Robert De Niro, Frances Conroy, Zazie Beetz, Brett Cullen, Shea Whigham, Bill Camp, Glenn Fleshler, Leigh Gill
Játékidő: 121 perc
Magyarországi premier: 2019. október 3.

38.
Aang
#36: Pontosan úgy ahogy írod.
Szerintem elêggé rémisztő, hogy ennyire félreértik ezt a filmet egyesek.
37.
JimBeam
Ja igen... Joaquin Phoenix alakítása parádés volt,pedig nem kedvelem a palit.Le a kalappal.
36.
JimBeam
Én nem karakterfejlődést láttam,hanem egy mentálisan sérült ember teljes leépülését.
Ne felejtsük el,hogy Joker ebben a filmben egy diliházból szabadult szerencsétlen flepnis,aki kényszeresen vihog.Gondolom ott állították be gyógyszerezését is,amit később(a filmben) már egy ciciáter segítségével kapott.Tehát itt közel sem arról beszélünk,hogy fejlődik a karakter,hanem pont fordítva,leépül mentálisan. Na ebben viszont kiváló a film.Ahogy bemutatja egy mentálisan beteg ember totális leépülését.

A gyógyszerét már nem kapja,hiszen szociális megvonás miatt a ciciáter is megy a levesbe,majd a skizofrén személyiség elkezd hallucinálni.Ez a pali skizofrén,pszichopata és még megannyi mentális bajjal küzd(nem vagyok szakértő a kérdésben).Marha erős a film abban is,ahogy bemutat egy teljesen el állatiasodott nagyvárost is,ahol egy mentálisan sérült embert állandó atrocitások érnek és senki,de senki nem védi meg sőt,a legbrutálisabb jelenet,mikor Gotham ura és leggazdagabb embere,még jól pofán is dörgöli ezt a szerencsétlent.Milliónyi gondolat jut még eszembe erről a filmről,de nincs kedvem,türelmem megosztani.A kritika elmondta a már máshol is olvasható gondolatokat,úgyhogy jó,legyen jó a kritika is.
A film 10/9
Kritika10/5
35.
xuhilir
#34: És hol írtam, hogy ezek a jelenetek a "önmagában lebegnek egy légüres térben". Még azt se írtam, hogy ne lenne egy jó film. Csak azt a fajta kultusz imádatot tartom túlzásnak, amit az alattam őrjöngő delikvens leművelt.

Szóval nem tudom, hogy miért látsz bele olyan dolgokat a hozzászólásaimba, amit le se írtam. Először meg kéne nézned, hogy mire válaszoltam, mielőtt kikelsz magadból.
34.
SLi
#33: igen, ahogy az általad felsorolt filmek jelenetei is visszaköszönnek az azokat megelőző filmekből, egyik film sem önmagában lebeg egy légüres térben, minden rendezőre, íróra stb. hatottak valamely más alkotók munkái tehát ezt most önmagában egy jó nagy marhaság volt most ide okádni.
33.
xuhilir
#32: "Sötét Lovagban is benne volt a karakter drámája, mindenféle ilyen innen onnan összelopkodott jelenetek nélkül, az a film egy hivatkozási alap, egy emlékezetes kikezdhetetlen mestermű, ráadásul szórakoztató is, ez meg nem az" :DDD

Ugye ezt te se gondolod komolyan? A Sötét lovag legtöbb jelenete már visszaköszön régebbi filmekből, mint pl a 95-ös Heat, Die Hard 3, Fight Club, A Clockwork Orange stb, stb. Ergo semmi nem indokolja azt a cirkuszolást és vergődést, amit a te és a hozzád hasonló nyálas szájú geekek ide ellenek.
32.
Scal
#31: nem? most lőtték le Bruce szüleit ööö harmadjára? :D akkor legyen a címe Ivan Iljics legrosszabb napja és ne Joker, hónapokkal a bemutató előtt közölték hogy ez lesz Joker eredettörténete

+ a Sötét Lovagban is benne volt a karakter drámája, mindenféle ilyen innen onnan összelopkodott jelenetek nélkül, az a film egy hivatkozási alap, egy emlékezetes kikezdhetetlen mestermű, ráadásul szórakoztató is, ez meg nem az
31.
manderel
#29: Ez egy karakterdráma, nem képregényfilm.
Már hónapokkal a bemutató előtt közölték, hogy semmi köze nem lesz a képregényekhez, az csak a körítést adja. Karakterdrámának pedig kiváló.
30.
zimonyini
#19: Az Összeomlásban Douglas a motorja a cselekménynek, a kiváltó okokat nem látjuk, csak a már zajló őrületet. Itt fordítva.
29.
Scal
igazán nem értem mit ajnározzák ezt a filmet a kritikusok, Todd Phillips nagyon szereti a Taxisofőrt, az Összeomlást, meg a Komédia királyát, és ha ezeket lehámozzuk a filmről, akkor alig marad belőle bármi önállól... és ez egyáltalán nem főhajtás, hanem konkrét jelenetek átvétele, ugyanazon eljátszása, fényképezése, ez egy turmix, remake, ami nem remake

Phoenix meg fullba nyomja a kretént, pedig bírom az ipsét, de a Sötét Lovag azért a realitás mellett azt is szem előtt tartotta, hogy a film szórakoztató legyen, hát ez itt minden csak nem szórakoztató, én nem pszichodrámát várok el egy képregény filmtől, vagy ha szégyelli hogy képregény filmet forgatott, akkor forgasson Bergmannt, egészségére
28.
Ultimate
#25: Senki csak egy Jack Nicholson.....
27.
SLi
#24: annyira hogy anyai ágon konkrétan magyar származású
26.
logic5
#25: Bocsánat, már aki látta.
25.
logic5
Alapvetően Heath Leadger Joker-e jut eszébe mindenkinek, ha JOKER-ről van szó. Nem tudom, ez mennyire fogja hozni, kiváncsi leszek. Lássuk be, Ő A JOKER! Előtte, még senki tudta hozni a figurát. Jut eszembe, isten nyugasztalja!
24.
valakky
Puerto Ricó-i színész -> kb. annyira puerto rico-i, mint te, miután rumot ittál.
23.
bitbandita
#14: Hagy ajánljak én is egyet, Raising Dion a címe. Egy kisfiúról szól akinek képességei lesznek, láthatjuk hogy ez miként hat ki a mindennapi életükre és természetesen a kormány is fölfigyel a gyerekre, ahogy az lenni szokott. Még én sem láttam, nagyon friss cucc, ma jött ki a Netflixen, szóval nem tudom milyen, de érdekesnek tűnik, egy próbát megér.
22.
bitbandita
#14: A The Boys is baromi jó, számomra az idei év meglepetése.
21.
Ultimate
#19: Akkor rohadtul nem láttad ezt a filmet...
20.
manderel
#19: Azért az Összeomlás más volt. Abban nemigazán volt jelen az egyén társadalomra gyakorolt hatása, itt meg egész szép kultusz és követőbázis kerekedik köré.
És ez csak egy a különbségek közül, de elég jelentős.

Persze hasonló zsáner, az Összeomlást is szerettem anno, valószínűleg bejön ez a stílus.
19.
Ginos
Nem tudom... De ezt a filmet láttuk már, mégpedig Összeomlás címmel...
18.
Ultimate
#17: Nem menő hanem pusztán tény (és nem csak a társadalom). Ajánlom a Mindhuntert.
17.
grindcore
Mindig gyanús amikor valamit ennyire istenítenek, rögtön máshogy állok hozzá. Egyébként valahogy az "eredettörténetek" sosem túl jók, lásd Halloween, szegény Michaelt basztatták otthon, aztán mi lett belőle, itt meg sérült embert a sok bunkó bántja aztán le kell mészárolni a népet? :-D Nagyszerű :) Miért nem lehet valami simán csak gonosz, vagy simán csak pszichó, miért kell vele együtt is érezni, hogy őt bántották? Nem kell ahhoz bántás, hogy valaki bolond gyilkos legyen, elég csak ha meg van zakkanva. De biztos menő azt mondani, hogy a társadalom a hibás.
16.
Ultimate
#13: Most értem haza moziból. Kőkemény dráma nem gyengén bemutatva mitől tud megkattanni egy ember, milyen hatások érhetik már gyerekkorában. Aki esetleg olvasgatott sorozatgyilkosokról, látta esetleg a valódi beszélgetéseken és eseményeken alapuló Mindhuntert amiben pont azt boncolgatják mitől lesz valaki sorozatgyilkos, annak ismerős is lehet a felépítés. Komoly kis mozi.
Kérdésedre a válasz, mennyire Joker kissé spoileres lehet egyeseknek tehát óvatba olvasni:

SPOILER!!!

Az utolsó 5-10 percben nagyon, főleg az a mozgás, az a totál szociopata viselkedés. Addig csak a felépítés megy. És a végén még csak "kezdő"...
15.
SLi
Ismerős írta hogy amerikaban nagyon ráparáztak most, civil ruhás rendőrök , meg rengeteg kommandós a mozi környékén new york-ban legalábbis
14.
Yanez
#13: Ha valóban egy kegyetlen és meztelen igazságos szuperhős produkcióra vágysz, akkor kukába a DC és Marvellel, és nyomás megnézni a The Boys első évadját. Már készül a második is!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...