Alig két hónapja pont azt nehezményeztem a Shang-Chi és a Tíz Gyűrű legendájáról írt kritikában, hogy a Marvel egy-egy kivételtől eltekintve nem mer kilépni a komfortzónájából, és mindig ugyanazt a patikamérlegen kimért, mérnöki pontossággal megtervezett, popcornnal nyakon öntött, szirupos élményt kínálja a nézők számára. Amit viszont nagyobb problémának éreztem akkor, hogy a stúdió mintha már képtelen lenne a fázisok között hidat képző integritást megőrizni, miközben a kreativitás is teljesen odaveszett. A Fekete Özvegy csak szimplán felesleges, később csúnyán elfajult tiszteletadás volt Scarlett Johansson előtt, míg a Shang-Chi és a Tíz Gyűrű legendája egy tét nélküli előzménysztori hatását keltette, ami képtelen volt izgalmasan felvezetni egy új hőst, de arra sem volt alkalmas, hogy végre berúgja a negyedik fázis motorját. Ami nem is meglepő, mert még sebességbe sem sikerült tennie azt.
Az Örökkévalóknak így nem csak azzal az akadállyal kellett szembenéznie, hogy rengeteg karaktert kell feltennie egyszerre a Marvel Moziverzum térképére. Ez már önmagában is borzasztóan nagy kihívás, de közben még az a felelősség is az Örökkévalók csapatának a nyakába szakadt, hogy jó lenne végre látni egy olyan Marvel-filmet a negyedik fázisban, ami új utakra tereli a moziverzumot. Sajnos egyiket sem sikerült megugrania a filmnek.
Pedig ambíciókból nincs hiány, Chloé Zhao rendező ugyanis nem a szokványos Marvel-paneleket követi, ami azt eredményezi, hogy az Örökkévalók hangvételében egy kifejezetten komoly film, mély morális dilemmákkal, civilizációs és létbéli kérdésekkel, felszínesen érintett evolúcióelmélettel, vallási témákkal, amit érdekes módon pont a hősök magasztos ábrázolásmódjával állít szembe a rendező. És ha ez nem lenne elég, akkor a forrásanyag nagykanállal merít a görög mitológiából, ami a filmben számtalan alkalommal szimbolikus momentumok formájában nyer új értelmet.
Az alkotók ezen ambíciója azonban paradox módon pont, hogy teljesen összenyomja a film minden más elemét, legyen szó magáról a történetről, a karakterek közötti csapatdinamikáról és kémiáról, vagy éppen a fentebb említett témákról, amelyeknek igazából csak a felszínét kapargatják a készítők, mélyebben semmibe sem megyünk bele. És ez azért is probléma, mert ezek az isteni lények egyenként borzasztóan izgalmas hősök, ráadásul jól látható, hogy a Földön töltött 7000 év abszolút nyomott hagyott a jellemük fejlődésében, az emberiség iránt érzett viszonyukban. Pont az eltérő személyiségek és érzelmeik adhattak volna élt a csapattagok közötti viszonyrendszernek, de az alkotók a legtöbb esetben inkább külön-külön vagy kisebb csoportokra bontva adnak csak teret a szereplőknek. Ez oda vezet, hogy amikor nagy ritkán együtt is látjuk őket, akkor egyszerűen nem funkcionálnak igazi csapatként, egyenként pedig nincs helyük és terük, hogy igazán kiteljesedhessen egyéniségük.
Közben a cselekmény hiába állítja sokszor súlyos morális döntések elé hőseinket, mintha azoknak nem lenne súlya és következménye. Fontos, olykor sorsfordító lépéseket bagatellizálnak el, ami teljesen ki tudja zökkenteni a nézőt az addig felépített komolyabb hangvételből. Márpedig akadnak olyan erős gyökerű elhatározások és pálfordulások is, amelyeket bőven a modern civilizáció alapjainak lefektetése előtt lépnek meg az Örökkévalók, de ha a cselekmény úgy kívánja, akkor ezt is képesek egy tollvonással felülírni. Ez pedig pont azt a moralizálós mélységet billenti fenéken, amire az egész film koncepciója építkezik.
Végeredményül kapunk egy következetlen történetet, ami próbál mélyenszántó gondolatokat közvetíteni, de azt is felszínesen. Hősei külön-külön kifejezetten izgalmasak, együtt viszont már diszfunkcionálisak, ami azért nem vetít előre sok jót, mert a Marvel ezeket a karaktereket a negyedik fázis meghatározó szereplőinek szánhatta, de egyelőre nem látni, hogy mitől is lennének központi mozgatórugói a nagyobb képnek. Esély van a javításra, mert a szokásos két extra jelenet mellett azt is megerősítette a stúdió, hogy az Örökkévalók biztosan visszatérnek. És ha legközelebb sikerül javítani az arányokon, miközben megtartják a komolyabb hangvételt, akkor én abszolút vevő vagyok a történetükre, mert van bennük potenciál. Csak ezt most nem sikerült tökéletesen kiaknázni.
Gamekapocs értékelés: 6.0
Rendezte: Chloé Zhao
Szereplők: Richard Madden, Angelina Jolie, Gemma Chan, Kit Harington, Salma Hayek, Kumail Nanjiani, Barry Keoghan, Brian Tyree Henry, Dong-seok Ma, Lia McHugh, Lauren Ridloff
Játékidő: 157 perc
Hazai premier: 2021. november 4.
Nem a megszokott cukormázas film, végre vannak jó karakterek, meg egy kicsi dráma.
Salma Hayek-et néztem volna többet is Angelina Jolie helyett, dehát ez van.
Kifejezetten kiváncsi vagyok a folytatására ha lesz.
Érdekes, hogy több korosztályban és több területen lévő emberrel szoktam filmekről beszélni, de amik a vásznon bukás, mégis minden ismerősömnek bejön. Fura ez de legalább megnyugtat, hogy nem én vagyok ingerszegény.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.