2023 mozizás szempontjából nem volt túl acélos: a széles közönséget megcélzó blockbuster-aspiránsok szinte mind megbuktak, Hollywood nagy frencsájzai sorra földbe álltak, a szinte monopol-helyzetet élvező Disney többszáz millió dollárt égetett el feleslegesen, de a többi prominens stúdió is futhat a pénze után, továbbá az eddig népszerű trendek gyors iramú hanyatlása is már a vérfrissítés igényét jelzi – és akkor a hétköznapi kerékvágást alapjaiban felborító írósztrájkról még nem is beszéltünk. Ilyen gyalázatos éve rég volt az Álomgyárnak (arról, hogy az idei esztendő vagy a koronavírus vert oda jobban a filmgyártásnak, hosszan lehetne vitatkozni), szóval lesz min elgondolkodnia a fejeseknek. Akár még egy új korszak kezdete is lehet ez, noha az a bizonyos változás nyilván nem azonnal fog beállni, sok víz lefolyik addig a Dunán, mire jó vagy legalábbis értékelhető filmek gördülnek majd le a futószalagról.

Ugyanez igaz a streaming-szolgáltatókra is, mert bár eddig némi vígaszt nyújtott az, hogy ha moziban nem is, streamingen azért elvétve talált az ember ínyenc falatokat (félreértés ne essék, 2023-ban is voltak jó filmek, maximum azok reklámját nem tolták úton-útfélen az ember arcába és kettőnél többet kellett kattintani ahhoz, hogy felleljük őket), az idei felhozatal után ők sem dőlhetnek hátra nyugodtan a bőrszékekben. Mindenesetre a Netflixnek valószínűleg komoly vízválasztó lesz 2023, ha másért nem, akkor a toxikus, már-már a szcientológiai egyház értelmi szintjén mozgó baltacsattogtató szektás rajongótáborral megáldott Zack Snyder legújabb filmje, a Rebel Moon miatt, ami egyébként így december végén remekül feltette a koronát erre az amúgy sem valami patinás esztendőre. Annyi következtetést mindenképp levonhatnak, hogy ezt követően talán nem kellene elképzelhetetlen összegeket, dollárszázmilliókat kiszórni megalomán rendezők értelmezhetetlen agymenéseire, az „azt csinálhatsz, amit akarsz” című mézesmadzaggal megtámogatva.

Volt idő, amikor jól csengett Snyder neve, a zseniális Holtak hajnala-remake, a pofátlanul vagány 300, vagy akár az Alan Moore kultikus képregényét egy az egyben mozivászonra adaptáló Watchmen után anno joggal hihette a közönség, hogy jó kezekben van a DC-univerzum, azóta már jócskán elmúlt a világ dicsősége. Bebizonyosodott, hogy kár volt Snydert egyéni látásmóddal megáldott visionary directornak kikiáltani (egyébként is elég megnézni, mi lett azokkal a rendezőkkel, akik megkapták ezt a nevet – mostanra mindegyikük kivétel nélkül a karrierpokol legmélyebb bugyraiban pácolódik), ám a kútba esett ambíciók után mondhatni a helyére került a mester. Kritikailag és pénzügyileg egyaránt sikeres nagyköltségvetésű filmet már úgysem fog rendezni, szerencsére a nagy frencsájzok közelébe sem engedik, jól elvan a maga kis burkában a Netflixnél, legalábbis eddig elvolt – és őszintén, ezerszer inkább ilyen Rebel Moonokat forgasson, minthogy hosszú múltra visszatekintő, népszerű sorozatokban tegyen kárt.

Eredetileg a Rebel Moon egy Star Wars-filmnek indult, de a Disney nem kért belőle – hálistennek, amúgy is sokat szenvedett már az a franchise, végképp nem hiányzik neki, hogy még Snyder is belekontárkodjon. Végül a Netflix vette meg az ötletet, aztán rögtön két felvonásra osztotta azt (a második rész áprilisban érkezik majd, és az első, A tűz gyermeke címre keresztelt epizódból egy 4 órás rendezői változat is várható). Persze a Disney elutasításából kifolyólag a Star Wars fikázása alanyi jogon adta magát, a Rebel Moon alkotói ilyen-olyan nem épp hízelgő szavakkal illették mind a szériát, mind pedig a Mickey egeres céget – a közösségi médiában erre szokás azt mondani, hogy „akkor csinálj jobbat”, csak ezúttal annyiban más a leányzó fekvése, hogy a pénz is biztosítva lett hozzá. És Snyder csinált is valamit: pontosabban nem jobbat, csak valamit. Rögtön elintézhetnénk annyival a dolgot, hogy ha Rebel Moon mondjuk 1977-ben kerül mozikba, akkor most azt istenítenék – de ebben az esetben ennél alaptalanabb megállapítás nemigen létezik.

A Rebel Moon ugyanis annyira függ az elmúlt 50-60 esztendő klasszikusaitól (legyen az film, rajzfilm, könyv, videojáték), és annyira a nagy frencsájzok csecsén lóg, hogy nélkülük egyszerűen nem létezne, igazából így, ebben a formában lehetetlen másik korba vagy másik évtizedbe áthelyezni. Lehet jól és elegánsan lopni, mint például George Lucas vagy épp Quentin Tarantino – meg lehet úgy is, mint Snyder, aki fogta és beledobta a világ összes fontos és meghatározó sci-fi és fantasy művét egy turmixgépbe, és összekeverés után úgy próbálta eladni az egészet, mintha eredeti, menő, epikus, vagy legalábbis minimális szinten izgalmas és érdekes lenne a végeredmény. Star Wars, Dűne, A hét szamuráj, Heavy Metal, Conan, A galaxis őrzői, Warhammer, Gyűrűk ura, Jupiter felemelkedése, Az ötödik elem, Mátrix – ez csupán néhány inspirációs forrás a sok közül, de hogy összesen hány különböző alkotásból nyúl Snyder, azt felsorolni is komoly kihívás lenne, egy külön cikket meg lehetne vele tölteni.

És a legnagyobb poén az, hogy ez a faszi komolyan elhitte, hogy ha 2023-ban, amikorra már minden műfajt oda-vissza kifacsartak, és újat mutatni majdhogynem lehetetlen, kidob egy ilyen filmet, aminek egyetlen jelenete, egyetlen egy perce sincs, amit nem valahonnan máshonnan lopott el, akkor az majd tök jó lesz. Jól lehet, Snydert sosem a mély, komplex karakterdrámákért és a következetesen megszerkesztett, erős narratíváért szerettük, viszont a látvány és az akciójelenetek félig-meddig mindig mentek neki, és ezekkel talán a Rebel Moon is úgy ahogy menthető lett volna, viszont itt van a bibi. Mert az, hogy a film univerzuma tökéletesen működésképtelen (ebbe bele sem megyek bővebben, Snyder és írói sem fordították rá nagy műgondot), az, hogy a rendező egyre inkább elfelejti, hogyan kell történetet mesélni, és az, hogy a karakterfejlődés kimerül annyiban, hogy a főhősnő két mondattal maga mellé állít mindenkit a gonosz birodalom ellen indított felkeléshez, az elvakult Snyder fanokon kívül senkit sem lep meg – de hogy még vizuális szinten és akció-ügyileg is kilóg a lóláb, már annál inkább.

A grandiózusnak látszani akaró bevezetés-jelleg (igen, A tűz gyermeke lényegében egy csapattoborzó pilot-epizódnak felel meg, itt nincs nagy forradalom, se háború, csak a fellángolást követő kezdeti lépések), amelyben annyira megfeledkeznek a mellékszereplőkről, hogy mire az utolsó harmadban elkezdenek velük foglalkozni, teljesen váratlanul ér, hogy amúgy vannak, az egy dolog. Az meg egy másik, hogy Snyder hatásvadászabb és szájbarágósabb, mint korábban bármikor (kb. már csak a horogkereszt hiányzik a karikatúraszerű gonoszok uniformisáról). De hogy emellett még indokolatlan lassításokkal tömi meg a sótlan, semmilyen akciójeleneteket, az már tényleg élvezhetetlenné teszi a filmet. Egyébként is hiányzik a valós cselekmény a Rebel Moonból, ennek köszönhetően még unalmasabbnak tűnik az amúgy is monoton 134 perc.

Nagyjából az az egyetlen pozitívum, amit el tud mondani magáról, hogy van benne egy-két szépen felvett szekvencia, és minden hibája ellenére azért mégsem ez az idei év legrosszabbja. Persze hátra van még a történet másik fele, amit nyilván akkor sem kaszálna el a Netflix, ha ezt az elsőt senki sem nézte volna meg (egyébiránt egész korrekt számokat hozott a produkció), főleg amennyi pénzt elvertek rá, de nehezen hiszem, hogy a folytatás javít majd valamit az összképen, azt meg pláne kétlem, hogy a Rebel Moonból ütőképes franchise lesz. Ami Snydert illeti: földbe állította a DCEU-t (igaz, nem egyedül ő a felelős érte, de hát mégiscsak ő ült a rendező székben az elvileg legkardinálisabb filmeknél), a nézők maradék bizalmát szépen, fokozatosan játssza el, ám ezúttal egy olyan valamit adott ki a kezei közül, amit filmnek sem igazán lehet nevezni, inkább olyan az egész, mintha egy gyerek két órán keresztül akciófigurákkal játszana 200 millió dollárból, vagy amikor egy csapat tinédzser összeül, hogy kedvenc filmjeik legjobb jeleneteiből forgatókönyvet írjon.

Ami alapjában véve tök jó dolog, csak nincs épszerű stúdió a világon, aki ezért pénzt és bizalmat szavazna. Illetve, mint kiderült, mégis van: de legalább kaptak egy jó leckét a fejesek, mert azt nehezen lehetne ráfogni a Rebel Moonra, hogy bármiféle pozitív hozadéka lenne, akár a Netflixre, akár Snyder pályafutásának jövőjére nézve.

 

Gamekapocs értékelés: 4

Eredeti cím: Rebel Moon – Part One: A Child of Fire
Rendező: Zack Snyder
Producer: Deborah Snyder, Eric Newman, Zack Snyder, Wesley Coller
Forgatókönyv: Zack Snyder, Kurt Johnstad, Shay Hatten
Történet: Zack Snyder
Szereplők: Sofia Boutella, Djimon Hounsou, Ed Skrein, Michiel Huisman, Doona Bae, Ray Fisher, Charlie Hunnam, Anthony Hopkins
Zene: Tom Holkenborg
Operatőr: Zack Snyder
Vágó: Dody Dorn
Gyártó: The Stone Quarry, Grand Electric
Forgalmazó: Netflix
Játékidő: 134 perc
Eredeti premier: 2023. december 21.
Hazai premier: 2023. december 21.