Én is értetlenül pislogtam a “magyar közösségi fantasy” kifejezésen. Persze a Hallhatatlanok nem az első, és nem az utolsó teljesen hazai fejlesztésű modern fantasy világ, bár én csak Ynevvel (M.A.G.U.S.) és a Worlukkal (a Káosz Világa) ismerkedtem meg tüzetesebben ifjonc éveim alatt. Abszolút örülök annak, hogy a jelen generációnak ott van Nouros -, a háttérének pedig számos novella ágyazott meg az elmúlt években, de engem igazából a játékkönyvek érdekeltek (létezik már belőle világleírás, de asztali RPG-t és kártyajátékot is terveznek). Az alkotók bevallottan arra ösztönzik az olvasótábort, hogy aktív résztvevőként, ötletekkel segítsék Halhatatlanok világát formálni. Persze a nosztalgia itt is erős, kitalálói azt a különleges izgalmat szerették volna megragadni, amikor gyerekként betértünk a könyvesboltba, és csodálkozva forgattuk a kezünkben a baljós címekkel felvértezett játékkönyveket, azon gondolkozva, hogy milyen kihívásokat rejt a kötet. 

Nos e szempontból már az első három könyvnek sem kell szégyenkeznie, annál is inkább, hiszen a borítófestményeit a műfaj egyik koronázatlan királya, Szendrei Tibor készítette. Szerencsére a Halhatatlanok-kötetek sokkal szélesebb közönséghez eljuthatnak, lévén nem magánkiadásokról van szó: a Delta Vision állt be a kezdeményezés mögé, ami a minőségen is tetten érhető, a kötetek ott vannak a könyvesboltokban és webshopból is rendelhetőek. Bevallom, eleinte roppant szkeptikus voltam, hiszen láttam, hová futottak ki anno a Harcos Képzelet-játékkönyvek, ám most már látom, hogy az írók nagyon is komolyan gondolják az újhullámos lendületet. 

Oké, de mégis milyen maga Nouros? Egy hamisítatlan high fantasy világ, a mesék földje, minek történelmét évezredeken át formálták az emberi birodalmak véget nem érő viaskodásai. Eddig pipa! Vannak itt hataloméhes országok, és az életet teremtő energia uralásáért küzdő varázstudók. A mágia itt maga az élet, minden cseppje, amit eloroznak a bolygótól, a természet pusztulásához vezet. Nincsenek egyértelműen jók vagy gonoszak, mindenki a saját boldogulásáért küzd. Ám egy istenként imádott nép érkezése felforgatott mindent, menedéket kerestek az emberek között, és lassan a maguk arcára formálták a halandók birodalmát. Eme félisteni lények hangsúlyos szerepet kapnak a történetben - hol nagyobbat, hol kisebbet. Mindegyik könyv önállóan is élvezhető, nem szükséges hozzá komoly politikai és történelmi ismeret sem, ami meg fontos információ, az megtalálható a kötet végén szereplő Addendumban (azaz függelékben). 

A téboly erődje

Író: Győrfi Ádám
Kiadó: Delta Vision
Kiadás éve: 2024
Fejezetpontok száma: 300
Megrendelhető a kiadó webshopjában

A fülszöveg kissé sablonos alaphelyzetet sejtetett: tragikus szerelem halandó és halhatatlan között, egy megtébolyult isten, valamint egy település, ami az éjszaka borzalmas teremtményei tartanak rettegésben. És persze ott van a címben szereplő kísérteties előd is, amit csak a telihold tesz láthatóvá. Naná, hogy a Rór Lovagrend kóborlovagját irányítjuk, aki rossz napjaiban is képes szembeszállni a veszélyekkel, nem mellesleg a kardforgatás mellett a varázslástól sem riad vissza. Itt is választhatunk magunknak egyet a Ragyogás, a Gyorsítás, Elmeharc, Gondolatolvasás és mi egyéb között, melyek később igen hasznos extrának bizonyulnak, és a kaland során még tanulhatunk újat is. 

A szabályrendszer nem lép túl a Fighting Fantasy hagyományokon, a tulajdonságaink adottak, csak máshogy hívják. Ez a Test (erő), Kecsesség (ügyesség), Elme (mentális erő, tehát nem a szerencse) - utóbbi kettőt gyakorta próbára is tesszük kockadobásokkal. Az alapértékeken felül kapunk 14 elkölthető fejlődéspontot, amit kedvünkre eloszthatunk közöttük, mint valami cRPG-ben. A harcok pedig szintén ismerős mederben zajlanak, sok minden függ Kecsességünktől, a kockadobásokkal pedig a támadóértékeinket határozhatjuk meg. Ami viszont újdonság, hogy származásunkat is kockadobással határozhatjuk meg, ezekből háromféle van, és további bónuszokat adnak a karakterünknek. 

És akkor jöjjön maga a kaland! A Salanor-dombság nem valami szívderítő szeglete Nourosnak, Carden faluján pedig egyfajta átok ül, hősünk feladata az, hogy elhárítsa a további veszélyt, azaz a gyökerénél szaggassa ki a veszedelmek forrását és megfejtse a háttérben húzódó titkokat. Kezdetben az említett dombságot járjuk be, majd a sztori felénél ellátogatunk az emlegetett erődbe. Ádám szerencsére kiváló történetmesélő, érhetően és választékosan fogalmaz, leírásai hatásosak, és olykor jóleső feszültséget teremt. Veszedelmes lényeket, farkasbestiákat, élőholt lényeket küld ellenünk - sodró lendülettel robogunk a végkifejlet felé, és ami a legjobb, nem büntet bennünket instant halállal járó zsákutcákkal. A rossz döntéseink is megérdemelnek legalább egy új esélyt a derék kóbor lovagunknak.

A kihívás ennek megfelelően mérsékelt, az író nem akart már a sorozat elején elriasztani senkit, biztos kézzel vezényelte le a nyitányt, a legjobb elemekből építkezve. Nagy Gergely belső illusztrációi pedig a darkos hangulatnak remekül megágyaztak. Ajánlható - de még mennyire!

A Baziliszkusz árnyéka

Író: Szöllösi Kristóf
Kiadó: Delta Vision
Kiadás éve: 2024
Fejezetpontok száma: 300
Megrendelhető a kiadó webshopjában

Egy mindenre elszánt birodalmi fejvadászt, egy Venatort irányítunk a könyvben, akit mágusok tenyésztettek ki a Halhatatlanok vérének felhasználásával sötét tornyok szobáiban, lombikban. Azaz nem kérdezünk, csak teljesítjük mestereink akaratát a Zhilar Birodalmat szolgálva. Uraink összerúgták a port a Halhatatlanokkal, ám a háború bár győzelemmel zárult, igen megcsappantak erőink. Ám most mindennél nagyobb szükség van ránk, hiszen egy Utód (elsőszülött Halhatatlanok új gazdatestbe zárt esszenciái) vészesen közel került a világot éltető Ősforráshoz. A derék kurafi még arra is képes lenne, hogy a forrást elpusztítva véget vessen a Zhilar Birodalomnak, ténykedését pedig egy szekta támogatja, akiknek nincs vesztenivalója. A feladat tehát adott: meg sem állunk Tharrasig, ahol egy Üllőfény nevű kohóvárosban találjuk a célpontunkat. A Baziliszkusz gyomra pedig sötét és veszedelmes termek kuszasága, egy igazi grimdark kazamata - mintha egyenesen a Warhammer 40.000-ből vették volna kölcsön. 

Kristóf már a sztori elején csavar egyet a képleten, hogy ne érezzük magunkat nyeregben. Hiába vagyunk precízen kitenyésztett Venator, a Halhatatlan talpnyalói gyorsan letörlik az arcunkról a magabiztos mosolyt. Persze túl nagy baj nincs, hiszen ez egy szándékos fordulat, ám emiatt letérünk az ösvényről, csak azért, hogy megjavítsuk cuccainkat, még szerencse, hogy egy bánya mélyén vagyunk, úgyhogy minden adott hozzá, csak keresni kell. A jártatok viszont sok esetben szívatósak, és hiába vagyunk kellően körültekintőek, az előbb-utóbb tartósan csökkenhetnek értékeink. A könyv tehát arról szól, hogy újra felszívjuk magunkat, majd vár minket a már emlegetett Utód, aki nem adja könnyen magát - nagyon nem. És hiába javítottuk fel páncélunkat, a dungeon crawler nem biztos, hogy katarzisba torkollik. Nem teljesíthetetlen A Baziliszkusz árnyéka, nem is nagyon ágazik szerteszét (pont annyira lineáris, hogy ne legyen túl feltűnő, de közben alternatív útvonalakat is hagyjon a következő végigjátszásra). 

A már ismerős szabályrendszerben találunk újdonságokat is, például egy féltucat új támadóvarázslatot. A magiko-technikus kaszt képviselői vagyunk, ám kockadobással háromféle alkaszt valamelyikébe csöppenhetünk. Lehetünk Mágusvadászok, akik két varázslattal kezdenek, netán Szabotőrök vagy Vérebek - az előbbi erősebb, a másik ügyesebb a társainál. Végül, a háttérsztorinkról is kockadobás dönt, ám igazából ez csupán azt befolyásolja, hogy milyen extra fegyverrel kezdjük a kalandot.

Minden más marad a régiben, viszont látszik magán a könyvön, hogy végletekig tesztelt és finomított, Nagy Gergely és Gréger Tamás belső illusztrációi pedig tovább erősítik a warhammeres párhuzamot, Szendrei papa borítója pedig üt, ahogy azt kell. Árulók, kiszámíthatatlan renegátok és hullazabálók ugranak a torkunknak a tárnák mélyén, az út nem lesz sétagalopp. 

A Fagy Zsarnoka

Író: Moorlan Gadett (Rajhona János)
Kiadó: Delta Vision
Kiadás éve: 2025
Fejezetpontok száma: 300
Megrendelhető a kiadó webshopjában

Tharghual fagyos szigete már az elején megdobogtatta a szívemet, hiszen a déli jégmezőkön való kalandról önkéntelenül is a KJK-sorozat klasszikus könyve, A Hóboszorkány barlangjai jutott eszembe. Egyszerűen nem lehet elég történetet elmesélni ebben a miliőben. Egy helyi klán tagjaiként éljük az életünket, ahol minden a zord körülmények közötti életben maradásról szól. Az örökös harc megedzett téged, és mivel nemrég estél át a felnőtté avatási szertartáson, így nem riadsz meg semmilyen veszélytől. A közösség élete még meghitt is lehet, ám az idősebbek egyszer csak megzavarodnak és egyedül nekivágnak a legkietlenebb jégmezőknek, vagy ahogy itt emlegetik, engedelmeskednek a Hívásnak. Senki nem tudja, még a főpapok sem, hogy mi ennek az igazi oka. Egy nap apádra kerül a sor, de nem törődsz bele a helyzetbe, elhatározod, hogy utánamész és visszahozod. 

Nem is sejted, hogy ezzel olyan események kereszttüzébe csöppensz, amibe még egy bukott Halhatatlan belekeveredik, akinek a szemében a halandók csak játékszerek. A könyv ellenben igazi túlélőkaland, ahol nem mindegy, hogy horgászfelszereléssel, csontozókéssel vagy sátorral veselkedsz neki a fagy végtelen birodalmának. Hangulat terén valami elképesztő tár elénk az író, remekül visszaadja fárasztó hótaposás kietlen érzését, nem beszélve a váratlan eseményekről sem, ahol maga a maroknyi ragadozó bizony igen gyorsan beléd tud marni. Nem beszélve arról sem, hogy iszonyúan szorít az idő, a késlekedést és a rossz választásokat kíméletlenül megtorolja a könyv, és ott hagy minket a hóban, kihűlve és holtan. Nagyon sok felvehető tárgyunk nem lesz, puritán ez a része A Fagy Zsarnokának, de amik igen, azok kimondottan fontosak a győzelemhez. 

A történet ráadásul úgy csavarodik, hogy nem egy váratlan gyomrost visz be. Ezúttal nem valaki szolgálatában állunk, hanem kimondottan személyes az ügy, mégis számos váratlan helyzettel kecsegtet. Őslakosként háromféle kaszt egyike lesz a miénk a kockadobás után, melyek alapvetően meghatározzák a csatákban felvonultatott lehetőségeket. Csak a Manaszövő választhat két varázslatot (természetesen szokásos jégalapú mágia vár ránk), Vérdühöngőként pedig egy ultimate csapást is bevihetünk az ellenfeleinknek, igaz ő nem menekülhet el a párharcok elől, mint a másik kettő. A Hópásztor jobban tűri az elemeket, hiszen +4 Testponttal kezd. Apró változás, hogy a Kecsességet a harmadik könyvben végre lecserélték a hagyományos Ügyességre. 

Farkasok, dühős mamutok, vadkanok és más vadállatok állhatják utunkat, ahol a tűz melege mindennél többet ér. Mi viszont egy lineáris, de kellően sok rejtéllyel teli, olvasmányos történetet izgulhatunk végig, ami sajnos nem nélkülözi az idegesítő és halálos választási lehetőségeket, mégis egy szokatlanul megható végkifejletbe torkollik. A helyszín itt nem csak díszlet, hanem mechanikai tényező (majd rájössz a próbadobásoknál), a témaválasztás miatt már alapból előnyből indult nálam a kötet, a komor illusztrációk pedig ehhez nagyon passzoltak. Ez már tényleg a profik ligája!

A sorozatunk harmadik részében sem hagyjuk még el a Halhatatlanok világát, viszont egy újabb "amatőr" szerző magánkiadását is bemutatjuk nektek.