Gyerekkorom meghatározó filmjei voltak az 1985-ös Amerikai nindzsa-sorozat VHS-en, illetve az ennél is korábbi A nindzsa színre lép Franco Neróval és tekintélyt parancsoló bajuszával. Az iskolai farsangkor így én is egy lopakodó harcosnak öltöztem, arcomat eltakaró kendővel, kartonból készült katanával és az elmaradhatatlan surikenekkel (seriffcsillag is megtette). A rendszerváltás tájékán a nindzsafilmek Magyarországra is beszivárogtak, pont úgy, mint a Kaland, játék, kockázat könyvek. Sajnos a Rakéta könyvkiadó kínálatából anno kimaradt Mark Smith és Jamie Thomson nindzsás játékkönyv-sorozata, A Tigris Útja, de a Szamuráj kardja nem, pedig ugyanabban a világban játszódik, mint a legendás Haláltalizmán. Negyvenegy évvel az eredeti mű születése után a Chameleon Comix pótolta ezt a hiányosságot, így a széria első kötete, a Bosszúálló 2026 őszén végre magyarul is megjelent. Én pedig újra nindzsának képzeltem magamat.

Még kisgyermek voltál, amikor megpillantottad a Nyugodt Álmok Szigetének aranyló partjait és smaragdzöld rizsföldjeit, egy szolga hozott ide, dacolva az óceán szeszélyes hullámaival, aki a Sziklatemplom lépcsőjére helyezett, az itt élő szerzetesek gondjaira bízva. Kwon isten szolgálói már évszázadok óta élnek itt, hogy segítsenek másoknak ellenállni a világot megfertőző gonoszságnak. A hosszú évek szigorral teltek számodra, kemény fizikai próbatételek alatt edzetted a testedet és a lelkedet, elsajátítottad a harcművészet minden formáját. Már úgy úszol, mint egy hal, úgy szökellsz, mint egy tigris, annyi zajt csapsz, mint a szellő sóhaja és árnyékként suhansz a legsötétebb éjszakában is.

Ám egy nap nevelőapádat, Naidzsisi mestert meggyilkolják, a gyilkos Jaemon szerzetes, aki ellopta Keccuin Tekercsét, ami a Hatalom Igéjének titkát rejti, amelyet ha kimondanak a Változás Oszlopai előtt állva, Kwon istent örökre be lehet börtönözni a Pokolba, a gonosz erői pedig a világra szabadulnak. Első igazi küldetésünk tehát nem más, mint elhagyni a kolostort, és Orbot átszelve megtalálni az árulót, mielőtt még elérhetné úti célját a messzi éjszakon. Ehhez saját képességeidet kell latba vetned, nindzsaeszközöket és képességeket alkalmazva a harcokban, követve a Tigris Útját.

A Bosszúálló egy meglehetősen lineáris kaland, cserében egy jól kidolgozott fantasy sztorit kapunk, ahol nyugatról keletre követjük Jeamon útját, át a tengeren egészen a szárazföldig, ahol több városba is visz a sorsunk. Ha szerencsénk van, még idejében elkapjuk, ám a versenyfutás itt csak írói túlzás, nem kell napokat számolni, nem kell attól félni, hogy túl nagy előnyre tesz szert a célpontunk. A Haláltalizmán Orb déli részén játszódik, ám ezúttal északon járunk, ott, ahol még korában sohasem. Váratlan fordulatokra ne számítson senki, itt elsősorban maga Orb és a rajta élő karakterek viszik a prímet. Már maga a főhős is ilyen, aki nem olyan valaki, aki nevét már mindenhol ismerik, csupán egy eszköz, egy végrehajtó erő, egy névtelen nindzsa, és pont ezért ütős a játékkönyv.

Hiába képeztek minket csendes gyilkolásra, idővel egészen brutális teremtményekkel, hóóriásokkal és ogrékkel is összefutunk, akik ellen a pusztakezes harccal nem sokra megyünk, itt minden ravaszságunkra szükség lesz, hogy kimásszunk a slamasztikából, így a belső erőnket és a sorsunkat is próbára kell tennünk. Smith és Thomson ezúttal egy teljesen új szabályrendszert készített, ami jelentősen eltér a Fighting Fantasy kötetekben látottaktól, elvégre itt az ütést, a rúgást és a dobást is megkülönböztetik egymástól, nem mindegy, melyiket használjuk a csatában. Nindzsánknak saját kitartása van, és a védekezésre is lehetőségünk nyílik, azt kockáztatva, hogy a következő támadásunk gyengül. Belső energiánkat is latba vethetjük, amiket az évek során hosszas meditációval fejlesztettünk tökélyre, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy siker esetén megduplázhatjuk a bevitt sebzést. Nyilván nem mindig hagyatkozhatunk erre.

Egy valamirevaló nindzsa sehova nem megy a híres dobócsillagjai nélkül, a kalandunkat öt shurikennel kezdjük, időnként még a ránk lőtt nyílvesszőket is eltéríthetjük, ideiglenesen immunisak leszünk a mérgekre, ha pedig szorul a hurok, még halottnak is tettethetjük magunkat. Alaptartozékunk egy mászóhorog, ezért a magas falak sem jelenthetnek áthatolhatatlan akadályt és akkor még az olyan harcművészeti kunsztokról, mint a Szárnyas Ló-rúgás, a Tigrismancs-ütés, az Örvény-dobás és társaik, nem is beszéltem. A repertoárunk itt még nem ér véget, víz alatti légzést elősegítő búvárpipa fúvócsőként is hasznos, de van itt fojtóhurok és villanópor is. Ahogy az olvasható, a Bosszúálló szabályrendszere kellően összetett, viszont logikus, és ha hozzám hasonlóan nindzsafilmeken nevelkedtél, még számos ponton ismerős is.

A kiadást jó kézbe venni, Bob Harvey illusztrációi remekül életre keltik Orb fantáziavilágát, igazi régivonalas rajzok ezek markáns vonalakkal, a szörnyek szinte lemásznak az oldalakról, a borító domináns fekete színe és a tigrispofa sziluettje tekintélyt kölcsönöz a könyvnek. Valló Gábor pedig remekül átültette az angol tulajdonneveket magyarra, hibát nem találtam benne, elképesztően igényes szöveget kapunk. A Bosszúálló tehát egy régivonalas lapozgatós kaland a hőskorból, a veteránok imádni fogják, még úgy is, hogy nincs sok eltérő útvonal benne, de feszesen halad a végkifejlet felé, ami csak a kezdet. Ideje volt magyarra ültetni Smith és Thomson klasszikusát, és ami a legjobb, a Chameleon Comix a sorozat további öt részét is elhozza nekünk a jövőben. A nindzsa türelme is kevés, hogy elviseljük a várakozást.