A nevezett tanulmányt Daniel Loton, a Victoria Egyetem munkatársa végezte. Tudományos eredményekre alapozva, a fizikai és mentális egészség kapcsolatát vizsgálva két csoportra osztotta a kutatásban részt vevő személyeket: az egyik felük 21 órát vagy annál kevesebb időt töltött egy héten videojátékozással, a másik felük pedig annál többet.
Milyen meglepő, hogy az utóbbi csoportba tartozók 25 százalékkal jobban hajlamosabbak a depresszióra, illetve 15 százalékkal a stresszre és a szorongásra. Az eredmények arra mutatnak, hogy a játékfüggők effajta mechanizmusa egyféle menekülés a valós problémák elől. Az egyetem munkatársai pedig ezzel az érdektelen kutatással a hasznos munkák elől menekülnek vélhetőleg.
Loton elmondta, hogy mindkét vizsgált csoportnál kimutathatóak az átlagon felüli stresszre és depresszióra utaló jelek. Sőt, szerinte a heti 21 óránál többet játszók felét már klinikára kéne küldeni. Bár tényleges bizonyítékot mégsem talált arra, hogy valóban a játékok miatt lesznek-e depressziósok a kutatásban résztvevők.
S mégis mi hajtja a gamereket arra, hogy kényelmes otthonuk helyett, inkább bedrótozva, puritán körülmények között fehér ruhás személyek vizsgálják őket? Természetesen az az 500 ausztrál dollár, amit kapnak érte. Annyi pénzért még mi is eljátszanánk, hogy őrültek vagyunk, közben meg végigtoljuk az elmaradt játékokat, röhögve a markunkban.
Te már észrevetted magadon a depresszióra utaló jeleket?