A képeken négy stílusirányzatot ismerhetünk meg, melyek mellé egy rövid leírást is kaptunk. Az első az Entropism irányzat, mely a szükséget a stílus elé helyezi. Lényegében a szegénység hétköznapi küzdelmének megjelenítése ez, vagyis azoknak az embereknek az élete, akik nem bírtak lépést tartani a kérlelhetetlenül fejlődő technológiával, és a társadalom perifériájára sodródtak. Éppen ezért számukra a kreatív ötletek, a stílus és az újszerű dizájn teljesen jelentéktelen részlet csupán.

A következő a Kitsch irányzat, mely röviden a stílus diadalát jelenti az anyag felett. Ennek sajátossága a sóvárgás egy olyan rég letűnt, ámde dicső aranykor iránt, melyen sokan nem tudnak továbblépni. Képviselőikre jellemző a kirívó, félelmetes, merész és mindenekelőtt olcsó hatást keltő dizájn, rengeteg aranyból, vagy élénk színű műanyagokból készült implantátumok, és egy emberöltőnél is hosszabb strapát túlélő tetkók és sminkek.

A Neomilitarism már lényegesen más stílust képvisel, röviden úgy foglalhatnánk össze, mint az anyag győzelmét a stílus felett. A globális konfliktusok és a hatalomért küzdő vállalatok szülték ezt az irányzatot. Az ilyen stílust követő emberek rendszerint úgy festenek, mintha bármelyik pillanatban képesek lennének fejest ugrani egy újabb világháborúba.

Végül pedig a Neokitsch. Ez lényegében az anyag és a stílus szintézise, a luxus szinonimája, az éjszakai élet páratlanul gazdag elitjének fényűző stílusa. Mondhatnánk úgy is, hogy a hiúság megtestesítője. Azok tartoznak ide, akik tényleg megengedhetik maguknak, hogy bármik lehessenek, amik csak szeretnének.

Ezeket az irányzatokat érdemes a játék kontextusának megfelelően kezelni. A Cyberpunk 2077-ben ugyanis nem csak az autók, az épületek, a városok, vagy éppen a fegyverek lesznek csak futurisztikusak és modernek, hanem az emberek is. Ahogyan a készítők is kiemelték, a Cyberpunk 2077-ben hatalmas szerepet kap az emberi test minden képzeletet túlszárnyaló biomérnöki manipulálása.

A speciális implantátumoknak és átalakításoknak köszönhetően - legyen szó akár egy mesterséges szemről, vagy egy, a betonfalakat is átütő mechanikus karról - lényegében egy poszthumanista alkotásról beszélünk, ahol a technológia kibővíti, és számunkra szinte elképzelhetetlen módon változtatja meg az emberi életet, nem csak biológiai, hanem erkölcsi és morális értelemben is.