Ötszáz gigabájt egy lemezen: a Sony már 2010-ben piacra dobná holografikus adattárolóját - számolt be róla Nagytestvérünk, a HWSW.
Egy szingapúri technológiai konferencián lebbentette fel a holografikus adattárolással, lemezzel kapcsolatos legújabb kutatási eredményeiről a fátylat a világ egyik legnagyobb szórakoztatóelektronikai gyártója, a Sony. A vállalat sikerrel rögzített hét rétegben adatokat egy ilyen lemezre.
A vállalat terveiben azonban ennél magasabb rétegszám, 20 réteg szerepel, mellyel már 500 gigabájtnyi adat lehetne eltárolható egyetlen 8 cm-es holografikus lemezre. Ez a kapacitás több mint százszorosa egy normál, 12 cm-es átmérőjű, írható (egyrétegű) DVD-lemezének, és több mint 300-szorosa egy hasonló méretű, 8 cm-es változatnak. A Nikkei Business Publications anyaga szerint a Sony már 2010-ben piacra szeretné dobni ezt az adattárolót.
Ezeknél a lemezeknél -- lásd több mint két éve született cikkünk -- az információkat ugyanis nem bitről bitre, egymás után sorban írják fel a lemez felületére, hanem a kétdimenziós vonalkódokhoz hasonló "könyvlapokként", blokkokban tárolják el az adatok egy-egy szeletét. Ezeket a lapokat képérzékelő szenzorok segítségével olvassák vissza, majd dekódolják az adatokat.
Egy szingapúri technológiai konferencián lebbentette fel a holografikus adattárolással, lemezzel kapcsolatos legújabb kutatási eredményeiről a fátylat a világ egyik legnagyobb szórakoztatóelektronikai gyártója, a Sony. A vállalat sikerrel rögzített hét rétegben adatokat egy ilyen lemezre.
A vállalat terveiben azonban ennél magasabb rétegszám, 20 réteg szerepel, mellyel már 500 gigabájtnyi adat lehetne eltárolható egyetlen 8 cm-es holografikus lemezre. Ez a kapacitás több mint százszorosa egy normál, 12 cm-es átmérőjű, írható (egyrétegű) DVD-lemezének, és több mint 300-szorosa egy hasonló méretű, 8 cm-es változatnak. A Nikkei Business Publications anyaga szerint a Sony már 2010-ben piacra szeretné dobni ezt az adattárolót.
Ezeknél a lemezeknél -- lásd több mint két éve született cikkünk -- az információkat ugyanis nem bitről bitre, egymás után sorban írják fel a lemez felületére, hanem a kétdimenziós vonalkódokhoz hasonló "könyvlapokként", blokkokban tárolják el az adatok egy-egy szeletét. Ezeket a lapokat képérzékelő szenzorok segítségével olvassák vissza, majd dekódolják az adatokat.