Hölgyeim és Uraim! Engem ért ama megtisztelő feladat, hogy bejelenthessem, hosszú évek után végre új királyt (vagy inkább királynőt?) avatunk a kalandjátékok hullámzó piacán. Először jött a Runaway, majd az Ankh, s most itt a So Blonde. Örvendjünk!
Szőke vicc
Történetünk főhőse Sunny Blonde, egy 17 éves, manhattani tinilány. Gazdag szülei természetesen ahol tudják, kényeztetik, így nem meglepő, hogy szellemi képességei csekély volta ellenére nem sok gondja akad egyszerű élete során. Így megy ez egész addig, míg egy családi hajókirándulás alatt különös baleset nem éri. Égtelen vihar kerekedik, egyik dolog történik a másik után, s Sunny hamarosan arra eszmél, hogy egy trópusi sziget partján fekszik, teljesen egyedül. Térerő nincs, mint ahogy készpénz és rádió sem. Ezért aztán kénytelen egyedül nekiindulni az ismeretlennek, hogy találjon egy hotelszobát, ahol rendbe szedheti magát, valamint egy telefont, hogy felhívja legjobb barátnőjét, Kimberly-t. A gond akkor kezdődik, mikor nekünk, játékosoknak körvonalazódni látszik, hogy ez nem egy hétköznapi sziget. Valahol a múltban, a kalózok és a bennszülöttek korában járunk egy furcsa, elátkozott helyen. Sunny-nak ez elég nehezen esik le, de ugye jobb később, mint soha.
Ilyen történet mellé természetesen elvárható a hasfalszaggató humor, a fejlesztők pedig nem is hagyják szégyenben becses portékájukat. Annyira nem, hogy a So Blonde az utóbbi évek legviccesebb játéka lett. Klasszikus humora a Broken Swordöt és a Monkey Island-et idézi, ami nem is olyan meglepő, mert a mókás sztorit az első példa írója jegyzi. A BS sorozat kedvelői sok kölcsönvett elemet észrevehetnek majd mindkét játékból (pláne a The Smoking Mirrorból), mind játékmenetet, mind poénokat és easter-eggeket tekintve. Millió filmes, játékos és sztereotip utalással találkozunk a végigjátszás során. Ezek miatt lett olyan jó a So Blonde, amilyen, és ezek azok a dolgok, amiknek hála nincs olyan kalandjáték rajongó, kinek ne csalna a szemébe legalább egy-egy nosztalgikus könnyet a régimódi koncepció.
Klasszikus, a szó szoros értelmében
A So Blonde játékmenete abszolút a hőskort idézi. Van egy csodaszép háttér, amin a már jól bevált point 'n click módszerrel irányítjuk szőke hősnőnket. Feladataink közé tartozik tárgyak gyűjtése és kombinálása, logikai feladványok megoldása és beszélgetés a különböző karakterekkel. Mindezen régi játékelemek olyan pazar módon lettek kiegyensúlyozva, hogy az példaértékű lehet minden ezt követő, újgenerációs adventure számára. Nem kell hajmeresztő pixelvadászatot folytatnunk, mint ahogy őrjítően ostoba feladatokkal sem találkozunk majd. Minden logikus és egy kis agytornával megfejthető. Régen volt már szerencsém ilyen jó nehézségi szintre belőtt point 'n click-hez. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a So Blonde könnyű. Higgyétek el, bőszen lesz alkalom töprengeni az amúgy elég hosszú játékidő alatt.
Ha kalandjátékot játszik az ember, elvárja, hogy a karakterek érdekesek, emlékezetesek legyenek. A So Blonde-ban erre sem lesz panasz. Már maga Sunny is megér egy misét. Aranyos, kedves lány, akivel az első perctől kezdve szimpatizál a játékos. Nem idegesítően hülye, csupán butácska, e tulajdonsága pedig valami furcsa bájt kölcsönöz neki. Ami a többieket illeti, velük sem lesz probléma. Találkozunk majd kisebbségi komplexussal küzdő woodoo-sámánnal, komoly logikai gondban szenvedő törzsfőnökkel, költő hősszerelmessel és szélsőségesen feminista, női kalózkapitánnyal is. Ezek után senkit se érjen meglepetésként, hogy ezen a furcsa helyen a párbajokat viccekkel vívják, valamint hogy a Titan egy abszolút rosszul hangzó név egy hajónak…
Eddig nem sok olyan újítással sikerült találkoznom a kalandjátékokban, amik ne tűntek volna erőltetettnek. Gondolom, a mai napig sok embert kísért a Broken Sword 3 doboztologatása, vagy épp a Monkey Island 4 „megháromdésedése". Ugyan a So Blonde is bevezet pár egyedi húzást, meglepő módon ezek jól működnek. Esetenként lehetőségünk lesz minijátékokat játszani. Szkander, darts, dobolás, vízgyűjtés, valamint hasonló, izgalmas feladatok várnak ránk. Külön piros pont a fejlesztők felé, hogy mindezeket nem muszáj végigszenvednünk. Aki nem kíván ügyességi részekkel bíbelődni, nyugodtan kattintson az „Autowin" feliratra, s - némi zúgolódó hang kíséretében - át is ugrotta a minijátékot. Csak személyes megjegyzésem, de szerintem ne így járjatok el, mert sok mókából kimaradhattok. Amennyiben feltűnően jó eredménnyel csináljátok meg őket, vagy egy-egy különösebb ötlettel is előálltok a játék során (odaadtok valakinek valamit, ami amúgy nem része a történetnek, s elveszi, stb.), és ezek beválnak, bónuszokat nyithattok meg a végigjátszás után. Ezekről nem lövök le poént, tessék szépen hajtani őket. Ugyancsak újítás, hogy Sunny néha segítségre lel a furcsa kis állatka (meg nem fejtettem, mi is ő), Max személyében. Időnként átvehetjük majd az irányítást Max felett, hogy egy-egy aprósággal hozzásegítsük Sunny-t a hazajutáshoz.
Összegzés
Látvány és hang tekintetében (is) csillagos ötös az eredmény. Ugyan a karaktermodellek itt is 3D-ben pompáznak, nem követték el azt a hibát, hogy túl közelről mutatnák őket. A hátterek csodásak, ilyen jól kidolgozott képekkel már nagyon rég nem találkozhattunk. A szinkronok kitűnőek, minden egyes dialógust élvezet végighallgatni. Nincsenek túlerőltetve, túljátszva, és a mennyiséggel sincs semmi baj. Minden úgy jó, ahogy van. A zene fülbemászóan kellemes, a háttérzajok meg nagyon emlékeztetnek a régi nagyokra. Nem is tudom, bele tudnék-e kötni valamibe… Talán annyi, hogy egyszer-egyszer értelmetlenül kifagyott nálam a program. Viszont ez az abszolút kaotikus rendszeremet ismerve nem nagy dolog, így nem is írhatom a játék motorjának számlájára.
Szívesen mondanám, hogy most azonnal vegyétek meg a So Blonde-ot a GK shopból, de nem tehetem, mert Magyarországra még nem hozta be senki. Épp ezért ajánlom figyelmetekbe a különböző külföldi, internetes áruházakat! Ritka az, hogy valami ennyire megérje a pénzét. Ugyan nem sok újrajátszási potencia lakozik egy klasszikus kalandjátékban, de a So Blonde a remek történetének (Ezért még díjat is kapott!), hangulatának és szeretnivaló karaktereinek hála még ezt is elérheti. Stílusában tökéletesnek mondható alkotás. Hibátlan munka, gratulálok, Wizarbox! S nem utolsó sorban: köszönöm.
Történetünk főhőse Sunny Blonde, egy 17 éves, manhattani tinilány. Gazdag szülei természetesen ahol tudják, kényeztetik, így nem meglepő, hogy szellemi képességei csekély volta ellenére nem sok gondja akad egyszerű élete során. Így megy ez egész addig, míg egy családi hajókirándulás alatt különös baleset nem éri. Égtelen vihar kerekedik, egyik dolog történik a másik után, s Sunny hamarosan arra eszmél, hogy egy trópusi sziget partján fekszik, teljesen egyedül. Térerő nincs, mint ahogy készpénz és rádió sem. Ezért aztán kénytelen egyedül nekiindulni az ismeretlennek, hogy találjon egy hotelszobát, ahol rendbe szedheti magát, valamint egy telefont, hogy felhívja legjobb barátnőjét, Kimberly-t. A gond akkor kezdődik, mikor nekünk, játékosoknak körvonalazódni látszik, hogy ez nem egy hétköznapi sziget. Valahol a múltban, a kalózok és a bennszülöttek korában járunk egy furcsa, elátkozott helyen. Sunny-nak ez elég nehezen esik le, de ugye jobb később, mint soha.
Ilyen történet mellé természetesen elvárható a hasfalszaggató humor, a fejlesztők pedig nem is hagyják szégyenben becses portékájukat. Annyira nem, hogy a So Blonde az utóbbi évek legviccesebb játéka lett. Klasszikus humora a Broken Swordöt és a Monkey Island-et idézi, ami nem is olyan meglepő, mert a mókás sztorit az első példa írója jegyzi. A BS sorozat kedvelői sok kölcsönvett elemet észrevehetnek majd mindkét játékból (pláne a The Smoking Mirrorból), mind játékmenetet, mind poénokat és easter-eggeket tekintve. Millió filmes, játékos és sztereotip utalással találkozunk a végigjátszás során. Ezek miatt lett olyan jó a So Blonde, amilyen, és ezek azok a dolgok, amiknek hála nincs olyan kalandjáték rajongó, kinek ne csalna a szemébe legalább egy-egy nosztalgikus könnyet a régimódi koncepció.
Klasszikus, a szó szoros értelmében
A So Blonde játékmenete abszolút a hőskort idézi. Van egy csodaszép háttér, amin a már jól bevált point 'n click módszerrel irányítjuk szőke hősnőnket. Feladataink közé tartozik tárgyak gyűjtése és kombinálása, logikai feladványok megoldása és beszélgetés a különböző karakterekkel. Mindezen régi játékelemek olyan pazar módon lettek kiegyensúlyozva, hogy az példaértékű lehet minden ezt követő, újgenerációs adventure számára. Nem kell hajmeresztő pixelvadászatot folytatnunk, mint ahogy őrjítően ostoba feladatokkal sem találkozunk majd. Minden logikus és egy kis agytornával megfejthető. Régen volt már szerencsém ilyen jó nehézségi szintre belőtt point 'n click-hez. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a So Blonde könnyű. Higgyétek el, bőszen lesz alkalom töprengeni az amúgy elég hosszú játékidő alatt.
Ha kalandjátékot játszik az ember, elvárja, hogy a karakterek érdekesek, emlékezetesek legyenek. A So Blonde-ban erre sem lesz panasz. Már maga Sunny is megér egy misét. Aranyos, kedves lány, akivel az első perctől kezdve szimpatizál a játékos. Nem idegesítően hülye, csupán butácska, e tulajdonsága pedig valami furcsa bájt kölcsönöz neki. Ami a többieket illeti, velük sem lesz probléma. Találkozunk majd kisebbségi komplexussal küzdő woodoo-sámánnal, komoly logikai gondban szenvedő törzsfőnökkel, költő hősszerelmessel és szélsőségesen feminista, női kalózkapitánnyal is. Ezek után senkit se érjen meglepetésként, hogy ezen a furcsa helyen a párbajokat viccekkel vívják, valamint hogy a Titan egy abszolút rosszul hangzó név egy hajónak…
Eddig nem sok olyan újítással sikerült találkoznom a kalandjátékokban, amik ne tűntek volna erőltetettnek. Gondolom, a mai napig sok embert kísért a Broken Sword 3 doboztologatása, vagy épp a Monkey Island 4 „megháromdésedése". Ugyan a So Blonde is bevezet pár egyedi húzást, meglepő módon ezek jól működnek. Esetenként lehetőségünk lesz minijátékokat játszani. Szkander, darts, dobolás, vízgyűjtés, valamint hasonló, izgalmas feladatok várnak ránk. Külön piros pont a fejlesztők felé, hogy mindezeket nem muszáj végigszenvednünk. Aki nem kíván ügyességi részekkel bíbelődni, nyugodtan kattintson az „Autowin" feliratra, s - némi zúgolódó hang kíséretében - át is ugrotta a minijátékot. Csak személyes megjegyzésem, de szerintem ne így járjatok el, mert sok mókából kimaradhattok. Amennyiben feltűnően jó eredménnyel csináljátok meg őket, vagy egy-egy különösebb ötlettel is előálltok a játék során (odaadtok valakinek valamit, ami amúgy nem része a történetnek, s elveszi, stb.), és ezek beválnak, bónuszokat nyithattok meg a végigjátszás után. Ezekről nem lövök le poént, tessék szépen hajtani őket. Ugyancsak újítás, hogy Sunny néha segítségre lel a furcsa kis állatka (meg nem fejtettem, mi is ő), Max személyében. Időnként átvehetjük majd az irányítást Max felett, hogy egy-egy aprósággal hozzásegítsük Sunny-t a hazajutáshoz.
Összegzés
Látvány és hang tekintetében (is) csillagos ötös az eredmény. Ugyan a karaktermodellek itt is 3D-ben pompáznak, nem követték el azt a hibát, hogy túl közelről mutatnák őket. A hátterek csodásak, ilyen jól kidolgozott képekkel már nagyon rég nem találkozhattunk. A szinkronok kitűnőek, minden egyes dialógust élvezet végighallgatni. Nincsenek túlerőltetve, túljátszva, és a mennyiséggel sincs semmi baj. Minden úgy jó, ahogy van. A zene fülbemászóan kellemes, a háttérzajok meg nagyon emlékeztetnek a régi nagyokra. Nem is tudom, bele tudnék-e kötni valamibe… Talán annyi, hogy egyszer-egyszer értelmetlenül kifagyott nálam a program. Viszont ez az abszolút kaotikus rendszeremet ismerve nem nagy dolog, így nem is írhatom a játék motorjának számlájára.
Szívesen mondanám, hogy most azonnal vegyétek meg a So Blonde-ot a GK shopból, de nem tehetem, mert Magyarországra még nem hozta be senki. Épp ezért ajánlom figyelmetekbe a különböző külföldi, internetes áruházakat! Ritka az, hogy valami ennyire megérje a pénzét. Ugyan nem sok újrajátszási potencia lakozik egy klasszikus kalandjátékban, de a So Blonde a remek történetének (Ezért még díjat is kapott!), hangulatának és szeretnivaló karaktereinek hála még ezt is elérheti. Stílusában tökéletesnek mondható alkotás. Hibátlan munka, gratulálok, Wizarbox! S nem utolsó sorban: köszönöm.
Már a 2. fejezetnél tartok!!! :D:D
Tényleg gyönyörű!!!!!
És a zene is fantasztikus!
Egyszerűen hibátlan! :))
Imádom!
Tény, mindenkinek más az ideálja. De miért ne kaphatna egy egyszerű kis jó pofa játék 10-es értékelést, ha egyszer tényleg jó? Jómagam még csak a The Logenst Journey-vel játszottam, mint kalandjáték, de sokkal szórakoztatóbb volt, mint a legtöbb FPS.
Akit érdekel a játék, kukkantson bele a demójába: http://www.soblonde.de/
tudom, milyen humor volt nyugi... :D
amugy télleg mikor lesz a tokio game show????? napra pontosan??? ja és köszi h majd közvetititek
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.