Nagyon megörültem mikor az első hír a fülembe jutott: lesz Naruto folytatás Xbox-ra. Mikor a demót kipróbáltam kicsit megrémültem. Most már teljesen nyugodt és elégedett vagyok. Mint tudjátok nagy anime rajongó lévén az első részről is én írtam a cikket és örömmel állíthatom, hogy sikerült az első részt überelnie az Ubisoft boszorkánykonyhájának.
Hasonlóan a PS3-as verzióhoz itt is több lehetőségünk van választani a játékmódok közül. Ezúttal viszont kétszer több fajta van. Van itt Story, Tournament, Versus és Xbox Live-on keresztül tolható egymás elleni csatározás a netes harcmezőn. Mint Ca$h cikkében olvashattátok ez az egyik legnagyobb gyengesége a Ninja Stormnak. Én elsőnek a sztori módnak estem neki, lévén a sorozat nézése közben is ez kötött le a legjobban.
Az előző rész(ek) tartalmából...
A történet ott veszi fel a fonalat, ahol az első rész letette. Gaara-t, a homok nindzsák egyik legnagyobbikát legyőzve konstatáljuk, hogy a Levél falut támadás érte. Orochimaru áll ennek hátterében, akinek legfőbb célja, hogy elpusztítsa a helységet és a harmadik Hokagét. Természetesen a város legerősebb és legidősebb nindzsája ezt nem hagyja annyiban, így felöltve harci ruházatát Sarutobi Hokage készen áll a küzdelemre. Ez a játék legnagyobb újítása az előző részhez képest. Hiszen nem mindig Naruto – a játék vége felé már unalmas – jutsuit kell használnunk, hanem gyakran (ha a sztori megköveteli) más bőrébe bújva kell levernünk az éppen aktuális ellenfelet, de erről kicsit később.
Sajnálatos módon nem éljük túl a csatát, ám ellenfelünk kezeit örökre lebénítjuk egy jutsu segítségével, így képtelen magától a jövőben kézjeleket létrehozni (maga a Ninjutsu alapja). Ekkor ismét ugrik egyet a történet és már a kedves, bölcs Hokage temetésén kell részt vennünk Narutóval. Szegény srác ekkor vesztette el mentorát és jótevőjét. Elsődleges feladatunk tehát, hogy új Hokagét keressünk falunknak, majd bosszút álljunk az alávaló Orochimarun. Addig is rengeteg kalandban és epikus átvezetőkben lesz részünk, melyek megadják azt a bizonyos alaphangulatot.
Itt megemlíteném, hogy az átvezetők ezúttal nem az animéből kivágott részletek, hanem a játék felturbózott grafikus motorjával vannak előadva és őszintén megmondom nem rossz, amit a fejlesztők műveltek. Természetesen nem kell hirtelen Assassin's Creed külcsínnel elképzelni a játékot, de egy közepes-jó értékelést simán megérdemel. A falu is szebb lett és fáradhatatlan munkánknak köszönhetően még szebbé tehetjük az által, hogy segédkezünk az újjáépítésekben. Ez fontos, hiszen küldetéseink javarészt innen kapjuk és itt fogunk a legtöbbet mászkálni, hogy teljesen felfedezzük az összes rejtett arany tallért.
Kalandunkban csupán pár helyszínre látogathatunk el a falun kívül, ám ez mégis több, mint amennyit az előző részben bebarangolhattunk. A sztorit igazán nem szeretném lelőni senki számára, de a rajzfilmes történelem egyik legnagyobb bunyója vár ránk a játék utolsó fejezetében, amiért már alapból érdemes végigvinni a programot egyszer. Nem beszélve arról, hogy az összes karaktert csak ily módon érhetjük el a többi játékmódban.
A falu, ahol élünk
A legegyszerűbb módja a vagyonszerzésnek a különféle küldetések és mini-játékok teljesítése. Ezek többsége a régebbi részből köszönnek vissza, viszont a fán ugrálás és vásári játékok kaptak egy apróbb ráncfelvarrást, amelyek kétségkívül szórakoztatók még a tizedik próbálkozás után is. A megszerzett aranytallérokat és pénzünket különféle fejlesztésekre és felszerelésre költhetjük. Eldobható robbanó és sima shurikeneken kívül vásárolhatunk ételt és bogyókat, melyek csata közben visszatöltik életünket vagy chakránkat (ez a színüktől függ általában). Ezek beszerzése tehát elengedhetetlen mielőtt a város falait elhagynánk.
Falunkban Gai Sensei felajánlja segítéségét, hogy dojojában képezve minket új kombókra tegyünk szert. Ezek teljesítése esetén külön jutalomként életünk és chakránk is növekszik az éppen aktuális karakternél. Narutóval más a helyzet, hiszen ő Ninja pontokat kap, melyeket szabadon választva költhetjük arra a képességünkre, amelyre szeretnénk. Emellett különböző tekercseket vihetünk magunkkal, amik egyedi extrákkal növelik meglévő képességeink valamelyikét. Ezzel a húzással a főszereplőt a közelharcok vagy jutsuk mesterévé faraghatjuk. A döntés a mi kezünkben van.
Karatekölyök 2
A lényeges tartalmi rész, viszont ezzel még nem merül ki, hiszen a sorozat hatalmas verekedős jeleneteiről lett híres. A harcrendszer az előző részhez képest nem sokat változott. Ha ellenségbe botlunk kalandjaink során, egy paraván hullik elénk és a következő pillanatban egy kör alakú, limitált arénában találjuk magunkat, ahonnan csak egy ember kerülhet ki győztesen. Itt a harcok kezdetében nem tudunk más csinálni, mint rúgni, ütni, dobni, shurikent végrehajtani és védekezni. Ha sikeresen beviszünk egy hosszabb kombót ellenfelünknek, azt látványos japán feliratok kísérnek és az áldozat hatalmasat nyekken egy kráterben pár méterre tőlünk.
Eközben folyamatosan töltődik egy „harag csík" a képernyő alján, mely bizonyos szinteken jutsuk használatát engedélyezi. Naruto például egyes szinten még csak hölggyé változva tudja a másik nindzsát összezavarni, míg harmadik szinten már a Rasengan használatára is képes, mely iszonyatos mennyiségű sebzést bevisz az áldozatnak. Ennek természetesen az a feltétele, hogy a jutsut tökéletesen kivitelezzük egy minijáték formájában. Ezeket mindegyik karakternél különböző módon kell teljesítenünk.
Ha csapásaink sikeresen eltalálják ellenfelünket, akkor már biztosan teljesen feltöltődött az a bizonyos harag csík, melyet lángolással jelez felénk. Ekkor a két ravasz együttes behúzásával elszabadíthatjuk dühünket, és ekkor hangulatos videó alatt belső énünk a felszínre jön. A képernyő fekete-fehér lesz és pergős rock zene fokozza a brutális erőnk nagyságát. Ilyenkor sebezhetetlenek vagyunk és támadásaink ereje megduplázódik. Egyetlen ellenszer ilyenkor a folyamatos védekezés vagy támadás, hiszen ez az átalakulásunk amilyen gyors volt, olyan gyorsan el is múlik. Ekkor harag szintünk is nullázódik, így erősebb jutsuinkra nem támaszkodhatunk.
Sztori módban néha harcunkat különböző feltételhez köti a játék, így van, hogy egyetlen tökéletesen teljesített támadással görgethetjük tovább a fő történetszálat agyatlan folyamatos püfölés helyett. Ekkor időzített gombok lenyomásával kell látványosan kitérnünk egy-egy támadás elől az átvezetőben. Legjobb példának talán a Fahrenheit című játékot hoznám föl, ahol akció jeleneteit hasonló módon kellett teljesítenünk anno.
A csapattársaink nem csak arra jók, hogy kalandozásaink alatt csapdákat fedjenek fel, vagy kapcsolókat húzogassanak jutsuik segítségével, hiszen a csaták aktív részesei is egyben. Három-három karakterrel szállhatunk egymással szembe a játékmódokban. Ebből egy karakter az, amelyikkel aktívan részt veszünk a küzdelemben a másik kettő eközben pihen és csupán kis ikonként láthatjuk őket életcsíkunk mellett. Az LB gomb lenyomásával viszont bármikor karaktert válthatunk, ami pár másodpercbe telik. Gyorsítani a cserét kombóink bevonásával tudjuk, így egy erősebb csapás után lenyomva a váltó gombot társunk egy látványos rúgással vagy ütéssel veszi át helyünket. Ez a funkció remekül feldobja a már megszokott egymás elleni csatákat is.
Azt hiszem ismételten egy jó produktumot foghatok a kezemben. Nem vártuk tőle, hogy lehozza az égről a csillagokat számunkra és elődjéhez képest gyökeres változtatásokat eszközöljön. Második részével az eredeti múlt éves receptet feljavítva tálalja elénk, amelyet jó ízűen ajánlok bármely Naruto rajongónak, vagy verekedős játékokat preferáló gémernek. Reméljük a javuló tendencia itt nem áll meg és hamarosan újabb résszel lep meg minket az Ubisoft boszorkánykonyhája!
Az előző rész(ek) tartalmából...
A történet ott veszi fel a fonalat, ahol az első rész letette. Gaara-t, a homok nindzsák egyik legnagyobbikát legyőzve konstatáljuk, hogy a Levél falut támadás érte. Orochimaru áll ennek hátterében, akinek legfőbb célja, hogy elpusztítsa a helységet és a harmadik Hokagét. Természetesen a város legerősebb és legidősebb nindzsája ezt nem hagyja annyiban, így felöltve harci ruházatát Sarutobi Hokage készen áll a küzdelemre. Ez a játék legnagyobb újítása az előző részhez képest. Hiszen nem mindig Naruto – a játék vége felé már unalmas – jutsuit kell használnunk, hanem gyakran (ha a sztori megköveteli) más bőrébe bújva kell levernünk az éppen aktuális ellenfelet, de erről kicsit később.
Sajnálatos módon nem éljük túl a csatát, ám ellenfelünk kezeit örökre lebénítjuk egy jutsu segítségével, így képtelen magától a jövőben kézjeleket létrehozni (maga a Ninjutsu alapja). Ekkor ismét ugrik egyet a történet és már a kedves, bölcs Hokage temetésén kell részt vennünk Narutóval. Szegény srác ekkor vesztette el mentorát és jótevőjét. Elsődleges feladatunk tehát, hogy új Hokagét keressünk falunknak, majd bosszút álljunk az alávaló Orochimarun. Addig is rengeteg kalandban és epikus átvezetőkben lesz részünk, melyek megadják azt a bizonyos alaphangulatot.
Itt megemlíteném, hogy az átvezetők ezúttal nem az animéből kivágott részletek, hanem a játék felturbózott grafikus motorjával vannak előadva és őszintén megmondom nem rossz, amit a fejlesztők műveltek. Természetesen nem kell hirtelen Assassin's Creed külcsínnel elképzelni a játékot, de egy közepes-jó értékelést simán megérdemel. A falu is szebb lett és fáradhatatlan munkánknak köszönhetően még szebbé tehetjük az által, hogy segédkezünk az újjáépítésekben. Ez fontos, hiszen küldetéseink javarészt innen kapjuk és itt fogunk a legtöbbet mászkálni, hogy teljesen felfedezzük az összes rejtett arany tallért.
Kalandunkban csupán pár helyszínre látogathatunk el a falun kívül, ám ez mégis több, mint amennyit az előző részben bebarangolhattunk. A sztorit igazán nem szeretném lelőni senki számára, de a rajzfilmes történelem egyik legnagyobb bunyója vár ránk a játék utolsó fejezetében, amiért már alapból érdemes végigvinni a programot egyszer. Nem beszélve arról, hogy az összes karaktert csak ily módon érhetjük el a többi játékmódban.
A falu, ahol élünk
A legegyszerűbb módja a vagyonszerzésnek a különféle küldetések és mini-játékok teljesítése. Ezek többsége a régebbi részből köszönnek vissza, viszont a fán ugrálás és vásári játékok kaptak egy apróbb ráncfelvarrást, amelyek kétségkívül szórakoztatók még a tizedik próbálkozás után is. A megszerzett aranytallérokat és pénzünket különféle fejlesztésekre és felszerelésre költhetjük. Eldobható robbanó és sima shurikeneken kívül vásárolhatunk ételt és bogyókat, melyek csata közben visszatöltik életünket vagy chakránkat (ez a színüktől függ általában). Ezek beszerzése tehát elengedhetetlen mielőtt a város falait elhagynánk.
Falunkban Gai Sensei felajánlja segítéségét, hogy dojojában képezve minket új kombókra tegyünk szert. Ezek teljesítése esetén külön jutalomként életünk és chakránk is növekszik az éppen aktuális karakternél. Narutóval más a helyzet, hiszen ő Ninja pontokat kap, melyeket szabadon választva költhetjük arra a képességünkre, amelyre szeretnénk. Emellett különböző tekercseket vihetünk magunkkal, amik egyedi extrákkal növelik meglévő képességeink valamelyikét. Ezzel a húzással a főszereplőt a közelharcok vagy jutsuk mesterévé faraghatjuk. A döntés a mi kezünkben van.
Karatekölyök 2
A lényeges tartalmi rész, viszont ezzel még nem merül ki, hiszen a sorozat hatalmas verekedős jeleneteiről lett híres. A harcrendszer az előző részhez képest nem sokat változott. Ha ellenségbe botlunk kalandjaink során, egy paraván hullik elénk és a következő pillanatban egy kör alakú, limitált arénában találjuk magunkat, ahonnan csak egy ember kerülhet ki győztesen. Itt a harcok kezdetében nem tudunk más csinálni, mint rúgni, ütni, dobni, shurikent végrehajtani és védekezni. Ha sikeresen beviszünk egy hosszabb kombót ellenfelünknek, azt látványos japán feliratok kísérnek és az áldozat hatalmasat nyekken egy kráterben pár méterre tőlünk.
Eközben folyamatosan töltődik egy „harag csík" a képernyő alján, mely bizonyos szinteken jutsuk használatát engedélyezi. Naruto például egyes szinten még csak hölggyé változva tudja a másik nindzsát összezavarni, míg harmadik szinten már a Rasengan használatára is képes, mely iszonyatos mennyiségű sebzést bevisz az áldozatnak. Ennek természetesen az a feltétele, hogy a jutsut tökéletesen kivitelezzük egy minijáték formájában. Ezeket mindegyik karakternél különböző módon kell teljesítenünk.
Ha csapásaink sikeresen eltalálják ellenfelünket, akkor már biztosan teljesen feltöltődött az a bizonyos harag csík, melyet lángolással jelez felénk. Ekkor a két ravasz együttes behúzásával elszabadíthatjuk dühünket, és ekkor hangulatos videó alatt belső énünk a felszínre jön. A képernyő fekete-fehér lesz és pergős rock zene fokozza a brutális erőnk nagyságát. Ilyenkor sebezhetetlenek vagyunk és támadásaink ereje megduplázódik. Egyetlen ellenszer ilyenkor a folyamatos védekezés vagy támadás, hiszen ez az átalakulásunk amilyen gyors volt, olyan gyorsan el is múlik. Ekkor harag szintünk is nullázódik, így erősebb jutsuinkra nem támaszkodhatunk.
Sztori módban néha harcunkat különböző feltételhez köti a játék, így van, hogy egyetlen tökéletesen teljesített támadással görgethetjük tovább a fő történetszálat agyatlan folyamatos püfölés helyett. Ekkor időzített gombok lenyomásával kell látványosan kitérnünk egy-egy támadás elől az átvezetőben. Legjobb példának talán a Fahrenheit című játékot hoznám föl, ahol akció jeleneteit hasonló módon kellett teljesítenünk anno.
A csapattársaink nem csak arra jók, hogy kalandozásaink alatt csapdákat fedjenek fel, vagy kapcsolókat húzogassanak jutsuik segítségével, hiszen a csaták aktív részesei is egyben. Három-három karakterrel szállhatunk egymással szembe a játékmódokban. Ebből egy karakter az, amelyikkel aktívan részt veszünk a küzdelemben a másik kettő eközben pihen és csupán kis ikonként láthatjuk őket életcsíkunk mellett. Az LB gomb lenyomásával viszont bármikor karaktert válthatunk, ami pár másodpercbe telik. Gyorsítani a cserét kombóink bevonásával tudjuk, így egy erősebb csapás után lenyomva a váltó gombot társunk egy látványos rúgással vagy ütéssel veszi át helyünket. Ez a funkció remekül feldobja a már megszokott egymás elleni csatákat is.
Azt hiszem ismételten egy jó produktumot foghatok a kezemben. Nem vártuk tőle, hogy lehozza az égről a csillagokat számunkra és elődjéhez képest gyökeres változtatásokat eszközöljön. Második részével az eredeti múlt éves receptet feljavítva tálalja elénk, amelyet jó ízűen ajánlok bármely Naruto rajongónak, vagy verekedős játékokat preferáló gémernek. Reméljük a javuló tendencia itt nem áll meg és hamarosan újabb résszel lep meg minket az Ubisoft boszorkánykonyhája!
Nekem tetszett,nem unatkoztam rajta.:)
Aki szereti a Narutot kötelező.
Ott tartok, hogy Jirayanak segítek becserkészni egy csajt Shikamaruval, már vettem neki csokit, és most virágot kell neki szednem, de ahhoz
http://www.youtube.com/watch?v=Lp0vP9oc158
ezt kell csinálnom. Meg is csináltam, úgy ahogy mutatta, de nekem nem írja ki a kék x-et, hogy nyomjam meg, így nem tudom kinyitni a kaput. Most mit csináljak? Mi hiányzik még?
Én értek a játékhoz hiszen az öcsémnek van meg és amikor már nagyon unatkozok akkor néha szoktam nyomni.És nekem nem tetszik,de ha neked igen akkor jó játékot kívánok!
Ennél még egy Disznóvágásos játék is jobb!!!
http://mangafan.hu/kiadvanyok/mangak
De annyi szőrszál hasogatás még h a Sharingan nem ninjutsu hanem Doujutsu, és azok közötta legerősebb Pein szeme a Rinnegan. Aki olvassa a mangát az érti :)
naruto és a sharingan? gyorsan javitani mert majdnem szivrohamot kaptam...
a cikk pedig mint mindig most is jó :)
A játékról annyit mondanék csak Naruto fanoknak kötelező de én mikor végigtoltam volt számomra egypár idegesítő elenfél Orochimaru 4 ninja-át legyőzni choi,neji,shikamaruval elég kimerítő volt számomra nem igazán erősek a kombóik nekik. Narutónak több is van meg jobban kézre esik is szerintem.
Egy bajom van csak hogy ps3-on szebb a grafika sokkal szerintem jobban rajzfilmszerű mint xbox360on de nekem tetszett a játék egyszerűen izgalmas és kihívásokkal teli sok játékórát remélhet mindenki vele aki kicsit is szereti Narutot.=)
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.