Miután a Sonynak köszönhetően kézbevettem a hihetetlenül aranyos és hibátlanul kidolgozott Move pisztolyt, majd belehelyeztem a fagyit, rögtön éreztem, hogy valami egészen különleges élményben lesz részem. Tudtam, hogy eljött az én időm; végre valahára az otthon melegségében és biztonságában élhetem át azokat a pillanatokat, amiket hosszú éveken át csak súlyos ezrekért tapasztalhattam meg a játéktermekben. Külön meglepetésként ért mikor megláttam, hogy a Blu-ray lemez három játékot is tartogat a magában. Természetesen első körben a Time Crisis legújabb fejezetét próbáltam ki, s meglepő módon nagyjából olyan öt perc játék után a lemez a heves érzelmekkel vegyített agressziómnak köszönhetően a sarokba vágva végezte…


Miért? Ennek legfőbb oka, hogy senki se készített fel arra, hogy a stuffhoz szükségem lesz egy Navi kontrollerre, tehát heveny döbbenetként ért a felismerés, miszerint minden idők egyik legélvezetesebb arcade játéktermi anyagában ezúttal nekem kell majd eldöntenem, hogy merre haladjak tovább, egyfajta elfuserált FPS címmé átalakítva azt, aminek nem szabadna ilyen irányba mozdulnia.


Lényeg a lényeg, a legújabb Time Crisisben szabadon mozoghatunk, illetve célozhatunk, úgy, mintha egy PC előtt ülve a billentyűzet+egér kombóval játszanánk. Veszélyes dolog ilyen irányba haladni egy olyan címnél, mint ez, főleg akkor, ha az irányítás kiforratlan és rendkívül frusztráló. Bizonyára bennem van a hiba és nem adtam elég időt ahhoz, hogy megtanuljam a kontrollt, de tény, hogy bal kézben a kontrollerrel, a jobban a Move-val nem valami élvezetes játszani vele. Én már csak abban reménykedek, hogy a jövőre megjelenő Killzone 3 azért jóval átgondoltabb irányítást hoz majd magával.


A lemezt tulajdonképpen a két kiegészítő ajándékjáték menti meg a totális bukástól, ezek pedig a Time Crisis 4 és a Deadstorm Pirates. Ezek a címek nem akarják meghazudtolni magukat, pontosan abban a kategóriában maradnak, amire kitalálták őket. Rendkívül élvezetes arcade címek, amik nem akarják a világot megváltani szuperötletes és mindent megreformáló irányításukkal. Nem lesz más dolgunk, mint célozni és lőni, amíg ezt az ujjunk csak bírja. Különösen nagy élményekben lesz részünk, ha a haver is átjön a saját fagyijával, és együtt aprítjuk az ellent, pontosan úgy, mintha egy játékteremben lennénk.


A Deadstorm Pirates különlegessége, hogy rendkívül egyszerű játékmenete miatt akár arra is lehetőségünk van, hogy egyszerre mindkét kezünkben egy-egy Move-ot tartva egyedül játsszuk a kétjátékos módot. Főleg, hogy a lövéseket keresztezve (Szellemirtók után szabadon) még brutálisabb tűzerőre tehetünk szert. Kellemes grafikára, muzsikára és pörgős cselekményre lehet számítani, mindenképpen érdemes egy próbát tenni velük. Valahol szégyellem is magam, hogy a Razing Storm ilyen szinten felidegesített, de higgyétek el nekem, hogy Navi kontroller nélkül, folyamatosan a szemünk elé irogatott idegesítőbbnél idegesítőbb feliratokat olvasgatva (ettől persze semmit nem látunk magából a játékból) esélyem se volt arra, hogy képes legyek erőt venni magamon az alaposabb tesztelésre.


Bizonyára lesznek olyan emberek, akiket megfog ez a játékmenet, de én túlságosan begyöpösödött rajongója vagyok a címnek, minthogy azzal is foglalkoznom kelljen, hogy merre menjek egy adott helyszínen. Én ezt nagy hibának érzem, kövezzetek meg, ha tévedek, de tény, hogy a másik két játék mindenképpen megéri a vásárlást, főleg azoknak, akik emlékeznek még a „zsebünk tele van 20-asokkal, menjünk Time Crisis-ezni” időkre!