Sokan, akik már régebb óta vezetnek a való életben, úgy gondolják, hogy felesleges kormányra költeni a pénzt, mert hiába vesszük meg a legprofibbat, akkor sem kapjuk vissza azt az érzést, amit egy igazi autó nyújt. Azt mondják, inkább maradnak a kontrollernél, mert hiába adnak ki 80 ezer forintot egy játékkormányra, ha egyszer a nagyfater Peugeot-jában sokkal jobban átélhetik a valóságot. Nos, sokáig én is úgy gondoltam, hogy játékra felesleges bármi többet venni, mint például az Xbox 360 15 ezer forintos hivatalos kormánya, mert eljátszadozni az is tökéletes, és nem létezik, hogy valami, ami ötször annyiba kerül, ötször akkora élményt is jelentsen. Elvégre ugyanúgy csak egy szobában ülsz, ugyanúgy egy fotelben, ugyanúgy otthon, mégis hogyan lehetne indokolni ekkora árkülönbséget?


Nos, azóta kipróbáltam néhány komolyabb kormányt, és meg kell mondanom nagyot tévedtem. Legutóbb pedig a Logitech G27 járt nálunk, és annyira beleszerettem, hogy szabályosan szomorú voltam, amikor vissza kellett adni a forgalmazónak. Pedig ettől sem változik át a szoba egy Zonda belsejévé, ettől sem fogom a szelet érezni a hajamban, s ettől sem rúg hátba az ülés, ha lepadlózok egy 500 lóerős autót. De ezeken kívül, amit a szobában vezetési élmény tekintetében át lehet adni, azt a G27 átadja, mégpedig fantasztikus módon. De kezdjük a kicsomagolással: a cucc egy elég nagy dobozban érkezik, ám miután kihalásztuk belőle a kormányt, a különösen nehéz pedálokat és a különálló sebességváltó konzolt, igazából már azon csodálkozunk, hogyan fért bele mindez.

Én igazából akkor csodálkoztam el ezen leginkább, amikor a tesztelés végeztével megpróbáltam mindent visszacsomagolni. Azt tudni kell, hogy erre teljességgel képtelen vagyok: bármilyen cucc érkezik hozzánk, mindig Daksot kérem meg, hogy csomagolja vissza. Most azonban sajnos nem volt elérhető a fater, így az én kísérletem kissé felemás végeredménnyel zárult: a doboz minden irányban körülbelül fél méterrel lett dagadtabb, mint eredetileg volt, de szerencsére a futár nem vette észre vagy nem érdekelte, utólag pedig mindent tagadok. Nézzük sorjában az egyes részegséget, kezdve a legfontosabbal, a kormánnyal.


Aki ismeri a Logitech termékeit, legfőképpen az előző generációs G25-öt, annak rögtön ismerős lesz a formaterv, mely a sportautóknál bevált háromküllős kialakítást követi, s a minősége egyszerűen fantasztikus. Ahol megfogjuk végig bőr, melyet a belső peremen olyan igényességgel varrtak össze, hogy kis túlzással akár egy Mercedesben is simán elmenne, a szálcsiszolt érzést keltő fémküllők pedig impozánsan festenek. Az előző típust sok kritika érte, hogy csak két gomb kapott rajta helyett, így most a vízszintes küllők széleire már három-három szabadon konfigurálható gomb került. A kormány fogása is tökéletes: megfelelően vastag, és a kéz elcsúszását megakadályozó kidomborítások is a megfelelő helyekre kerültek, amivel így szépen rákényszerülünk a legideálisabb háromnegyed-hármas kézpozíció felvételére. Ami ráadásul külön hasznos, mert talán átnevel néhány embert arról a tízóra-tízperces kormányfogásról, amit a magyar jogosítványoktatáson hibásan tanítanak még a mai napig is.

Ezeken kívül két nagyon frankó tulajdonsága van a kormánynak, amiről mindenképp szót kell ejteni. Az egyik a hátsó sebességváltó fülek, amik ránézésre ugyanabból a fémes anyagból készültek, mint a kormány középső része. Tapintásuk fantasztikus érzés, s megfelelően hosszúak (mármint magasak), így bármikor bármilyen kormányállásban könnyű megtalálni őket az ujjainkkal. A behúzásuk pedig egy külön élmény: pont elegendő ellenállásuk van ahhoz, hogy valahogy igazinak, valóságosnak tűnjenek. A másik cool dolog a kormány középső kis kerek részének a tetején elhelyezett LED-sor, mely Forma 1-es (vagy az utcai Ferrarikra jellemző) stílusban jelzi a fordulatszámot, s ennek megfelelően mindig látjuk az ideális időpontot a váltásra. Habár ahhoz, hogy ez működjön a játék támogatása is szükséges, de ma már szinte minden anyaggal kompatibilis. A kormányt egyébként maximálisan 900 fokos szögben forgathatjuk el, ami kábé két és fél fordulat, de általában még ennek a felére sem lesz szükségünk, hacsak nem traktorvezetésre akarjuk használni az új G27-ünket.


Következő elemünk a különálló konzol, amin egy rendes 6 sebességes (plusz tolatás) H-alakú manuális váltókar kapott helyet, amit egy D-pad, a konzolokon használt négy funkciógomb, plusz még négy extra gomb kísér. Ez az egész cucc azért áll külön a kormánytól, mert így -meglepő módon- szabadon tehetjük bárhová, akár egy saját külön cockpitet is építhetünk magunknak. Maga a váltókar itt is a kormányon látott bőr és fém kombinációjából készül, de az érzés, amit átad talán még ennél is fontosabb. A kicsi, kézreálló váltókar a rövid és pontos kapcsolásokkal tényleg a legjobb utcai sportautók manuális váltójának érzését adja vissza, s garantálom, hogy ha ezzel játszol másfél órát, utána fájdalmas élmény lesz visszaülni a Peugeot 306-ba. Ráadásul a legjobb, hogy egy kis mechanikus érzést is sikerült belevinniük a váltásokba. Persze csodákat azért ne várjunk, egy otthoni kormányszett, bármilyen jó is, sosem fogja visszaadni azt, amikor érzed, hogy a karod alatt egy igazi gép működik, de ennél közelebb otthoni körülmények között nem nagyon lehet kerülni.

A kollekció harmadik darabja természetesen a pedálplatform, a rajta pózoló három, fémből készült, sportos stílusú pedállal, melyek persze a megfelelő sorrendben kaptak helyet: kuplung, fék, gáz. Ami sokaknak elképzelhető, hogy nem fog tetszeni, de nekem nagyon bejött, az a lenyomásukhoz szükséges erő. A féknél rendesen érezni, ahogy először könnyebb, majd szép lassan felkeményedik, s a kuplung meg a gáz sem egy Suzuki Altóból jött. Ennek köszönhetően mindegyik pedál szépen és finoman adagolható, ami elengedhetetlen a precíz vezetéshez a pályán. Ami már az abszolút elmebeteg kategória, hogy a pedálokat lecsavarozhatjuk, s pár millimétert odébb tehetjük őket jobbra vagy balra. Erre nem csak azért van szükség, hogy a nagyobb lábbal vagy nagyobb cipővel rendelkező játékosok ne nyomják meg véletlenül egyszerre a gázt és a féket, hanem azért is, hogy a pedálok megfelelően közel (vagy távol) legyenek egymástól arra az esetre, ha direkt szeretnénk egyszerre nyomni őket. Például ha olyan profibb technikákat tervezünk alkalmazni, mint a lábujjas-sarkas leváltás.


Az egész rendszert persze a Logitech jól bevált keretprogramján belül vezérelhetjük, kalibrálhatjuk és szabhatjuk testre. Itt beállíthatunk mindent a force feedback erősségétől kezdve az egyes gombok funkcióján át odáig, hogy hány fokos fordulat után zárjon a kormány. Azt azonban igazából csak játék közben vesszük észre, hogy mennyire jó is egy ilyen profi erő-visszacsatolásos eszközzel versenyezni. Érezni az apróbb úthibákat, érezni, ahogy a kerekek elveszítik, majd megtalálják a tapadásukat, érezni, hogy egy ralipályán a kisebb-nagyobb bukkanók rángatják a kezünket. Ráadásul az újfajta ferde fogaskerekes forgatási technikának köszönhetően nincs a korábbi force feedbackes kormányokra jellemző éles zaj sem menet közben.

Sok játékkal próbáltam a G27-et, s a Dirt 2-ben, a GRID-ben és az rFactorban is remekül működött, s hatalmas pluszt adott a játékélményhez. Mégis, amit a legjobban élveztem az talán az abszolút szimulátor, a Race 07, ami már-már annyira valóságos, hogy szinte érezni a gumi égett szagát. Ennek megfelelően minden vezetési segédlet kikapcsolásával, manuális váltóval, és minden opció realisztikusra állításával igazi kihívás végigmenni egy szimpla gyakorlókört is, pedig még csak nem is valami embertelen erőgéppel próbálkoztam, „csak” egy BMW 320si túraautóval. Bizony, ha tényleg gyorsan akarunk menni a pályán, akkor bele kell jönni, mert egy ilyen hátsókerekes járgány azonnal visszacsap a nooboknak: ha túl durván vagy rossz időben váltunk, máris repülünk ki a kanyarívről. Ha rosszkor vesszük el a gázt, máris repülünk ki a kanyarívről. Ha rosszkor adjuk a gázt, máris repülünk ki a kanyarívről Ha pedig sikerült bevennünk a kanyart, de még a bejárat előtt nem találtuk meg a megfelelő sebességi fokozatot, akkor közel sem fogunk tudni megfelelő sebességgel kijönni.


Egyszóval a G27 tökéletesen alkalmas arra, hogy igazi versenykörülményekhez hasonló szituációkat gyakorolhassunk, s olyan technikákat fejleszthessük tökélyre a segítségével, melyek egy valódi pályán is szükségesek a gyors köridőhöz. A tesztelés alatt igazából az egyedüli negatívum, ami előjött, hogy egyik extra gomb sem esik igazán kézre. A kormány hat gombja túl pici ahhoz, hogy verseny közben biztosan meg lehessen találni, s ahhoz, hogy a sebességváltón megnyomjuk bármelyik gombot, valószínűleg mindig oda kell néznünk. Ezen kívül érdemes megemlíteni, hogy a G25-höz képest kivették a lehetőséget, hogy a váltókart szekvenciális módban üzemeltessük, ami érzékenyen érinthet néhány fanatikust, hiszen a raliban és a legtöbb túraautós versenyben is ezt használják.

Ezen kívül egyetlen dolgot tudok felhozni még felhozni a G27 ellen, s ez az ára; 90-94 ezer forint körül bizony nem éppen olcsó, habár ezért egy végletekig kifinomult, csodálatos minőségű eszközt kapunk, ami jelenleg kétségkívül a force feedbackes kormányok királya. S mivel használható PC-n és PS3-on is egyaránt, tökéletes választás a most megjelent Gran Turismo 5-höz. De néhány boltban még alkalomadtán felbukkan az előd, ami a G27 tulajdonságainak legalább 70%-át birtokolja (sőt, a váltó esetében egy picit többet ugye), mindezt körülbelül fele áron. Elgondolkodtató, bár az utódot ismerve már nem biztos, hogy vissza tudnék szokni.