Burnout Crash! villámteszt

A Burnout rajongókat nem igazán kényeztették el manapság, igaz, az utolsó részhez (Paradise) olyan durva tapaszok jöttek, amik már kitesznek egy komplett új részt, de ezek akkor se enyhítették éhségünket. A Crash-t maximum annyira lehet új résznek nevezni, mint mondjuk az izometrikus grafikával ellátott új Tomb Raidert (Guardian of Light). Szóval, aki erre számít, ritka nagyot fog koppanni.


Amiben viszont vérbeli Burnout, az a hangulat, a jól megszokott, idióta indipop muzsikák és az a őrületes játékmenet, amit mindig is imádtunk. Az élmény olyan, mintha kivennénk az eddigi részekből mindenki nagy kedvencét, a Crasht, felhelyeznénk a kamerát a magasba, és belekevernénk egy kis flipperes pontozási rendszert és hangeffekteket. Az eredmény egy igazi Burnout, egy stresszoldó szórakozás, amire mindig is hivatott volt ez a sorozat.


A játékmenet egyébként nagyon egyszerű, pontosan olyan, amilyen eddig is volt, a különbség talán csak a pontszerzési lehetőségekben rejlik. Első körben bele kell csapódnunk egy nagyobb forgalomba, majd a megfelelő pillanatban felrobbantani magunkat (crashbreaker), ha sikerül folyamatosan ütközéseket okozni, akkor ez kivételesen újra és újra fel fog töltődni. Idővel olyan extrákat kapunk majd, mint a rendőri kordon, a mágnes autó, vagy éppenséggel a végső pusztító tornádó. Egy dologra kell csak figyelni: nem szabad elengedni senkit, még a mentőautónak se kegyelmezhetünk. Közben persze a narrátor folyamatosan magyaráz, egyik bónusz jön a másik után, a dicséretek folyamatosan követik egymást, nekünk meg le nem bír szakadni az arcunkról a vigyor.


Minden egyes pályát háromféleképpen tudunk megcsinálni, a különbség csak az időkorlát és az elengedhető autók száma lesz. Ahogyan előrejutunk a játékban, egyre több autó válik elérhetővé, és persze ott lesz a Hot Pursuitból megkedvelt autolog is. Ez itt is remekül működik, a kérdés már csak az, hogy van-e elég haverunk live-on, és hogy ők is megvették-e a címet egy remek kis versengéshez.


A Burnout Crash egyetlen komoly hibája talán az, hogy igazán nagy élvezetet csak a vérbeli, kiéhezett rajongóknak fog nyújtani. Aki nem ismeretes a korábbi részekkel, azok hangulatával, stílusával, annak könnyen felejthető lesz az anyag. Éppen ezért alakult így a pontozás, ami egy fan számára akár 1-1,5 ponttal is többet érhet majd. Én fanatikus vagyok! Imádtam is rendesen! Veletek mi a helyzet?