Vérszomjas fenevadak, pokoli teremtmények. Dante pengéje csontig hatol mindnek a húsában, egyenként szeleteli fel őket, vigyorgó pofával, szájában pizzával, másik keze is foglalt, pisztolyának ravaszát szorítja vele. Anyja meghalt, a fiú addig nem nyugszik, míg el nem takarít a föld felszínéről minden démont, a bosszú keserédes, erre tette fel életét. A Playstation 2-n indult sorozat immáron többmilliós eladásokat tudhat magáénak, ki hinné, hogy több mint tíz év is eltelt már, mióta az első ellenség fejét lecsaphattuk.


Egy nő megjelenésével kezdődött minden, a 2001-es első Devil May Cry játék kezdetén Dante csendesen üldögélt irodájában, mikor berontott hozzá Trish. A motorháton érkezett ismeretlen szőkeség szíven szúrta hősünket, majd bocsánatot kért, s megsúgta a friss híreket, Mundus, az alvilág ura, Dante családjának gyilkosa hamarosan megújult erővel tér vissza. A démonvadásznak mit se kellett több, már bele is vetette magát az akcióba, lefektetve ezzel az elmúlt évek egyik legjobb hack and slash sorozatának alapjait, nem Trisht sajnos. 


A folytatás 2003-ban érkezett, a szőke szépséget egy vörös rosszkislány váltotta benne. Lucia anyja egykoron együtt harcolt Dante apjával, a közös múlt miatt nem is esik nehezére az ujja köré csavarni hősünket, mire észbe kapunk, szörnyek ezreit kaszaboltuk már le. Az események a DMC2-ben egy Arius nevű üzletember körül forognak, ki világuralmi terveinek megvalósításához egy ősi démonlordot készül éppen életre hívni, ha terve sikerül, a Földet ellepi a káosz és a félelem, meg kell állítanunk, kerüljön bármibe is.


Dante's Awakening címmel a trilógia 2005-ben teljesedett ki, maga a történet pedig az előző két résznek szolgált előzményül. A legfőbb gonosz szerepe Dante testvérére, Vergilre jutott ezúttal, kinek terve nem kisebb, mint kaput nyitni az élők és holtak világa között, elszabadítva ezzel minden mérget és gonoszságot. A kapuhoz szüksége van azonban anyjuk medáljának másik felére, Dante a nyakában hordja azt, s esze ágában sincs átadni, sokkal szívesebben ragad kardot, vérét ontva vérének. Eposzi méreteket öltő csaták, és brutális nehézségű bossharcok vártak ránk a kalandok során, most pedig mindent újra átélhetünk.


A Devil May Cry HD Collection a két első részt, és a harmadik Special Edition kiadását foglalja magában, utóbbi legnagyobb dobása, hogy a végigjátszás után Vergil szerepét is magunkra ölthetjük benne, retteghet hát Dante a bosszúnktól. A csomag nem remake, a játékok alá nem került új motor sem, a segítségével mégis megújult formában élvezhetjük a trilógia eseményeit, a grafika 16:9-es képarányt, HD felbontást, új textúrákat, és szebb színeket kapott, így illik újgenerációs konzolon megjelenni.


Az összkép meglepően jó lett. Míg a Silent Hill HD Collection sokszor rondábbra sikerült az eredetinél, addig itt panaszra tényleg nem lehet okunk, amit egy PS2-es játékból egy kis újrakódolás után ki lehet hozni, azt a Pipeworks megtette. Észak-Amerika egyik legnagyobb független játékfejlesztői csoportjának, a Foundation 9 Entertainmentnek a tagja ez a kis oregoni csapat, a nevükhöz pedig olyan címek fűződnek, mint a PSP-s Prince of Persia: Revelations, a Wii-s és PSP-s Prince of Persia: Rival Swords, vagy a már nagykonzolokra készített Deadliest Warrior, és Zumba Fitness. Kis cég, kis pénz, a Capcomnak ennyi elég is volt, boldogan bízta a srácokra a Devil May Cry felújítását, kár hogy pár dolog kimaradt a nagy kapkodásban.


A speciális effekteket és a fényeket sajnos nem sikerült modernizálni, a játék olyan elemeket használ, melyek ma már nem csak nevetségesek, de egyenesen szánalmasak is. Az ember a fogát csikorgatja, mikor ezek megjelennek a képernyőn, s nem csak játék közben látni rettenetes dolgokat, de a menüben is. Ez utóbbi maradt teljesen a régiben, 4:3-as képaránya van, ronda, pixeles és maszatos az egész, persze mit számít, ha maga a játék jó, kérdezheted tőlem, de én azt mondom, ha már belefogtak valamibe, akkor az legyen a lehetőségekhez mérten tökéletes. Törődjenek ezzel is. Ha már a videókról, a régi hangokról, és az idegesítő kamerahibákról teljes egészében képesek voltak megfeledkezni. 


A Devil May Cry még mindig a világ egyik legjobb hack and slash játéka, a humora időtlen, a brutalitása pedig csodálatos, megállás nélkül kaszaboljuk benne a szörnyeket, pihenni nem is szabad. Tíz éves cím létére jól le tudja kötni az embert, a gyűjtőknek kötelező vétel, ki pedig nem játszott vele korábban, az most bepótolhatja az elvesztegetett időket, egy valamit viszont ne felejtsen el senki. Az idők változnak, a játékot nem szabad mai szemmel nézni, a Devil May Cry nyitó trilógiája egy letűnt kor csillagaként tért vissza, nosztalgiázni akar csak, ennél többre nem is képes.