Ratchet & Clank: Nexus teszt

Vajon mikor volt igazán szórakoztató a népszerű PlayStation-exkluzív széria? A többjátékos módot erőltető tavalyi QForce? Semmiképp. Sokkal korábbra kell visszamennünk. Talán a 2009-es A Crack in Time lehet a mérvadó, ám az Amerikában Into to Nexusként ismert új epizód is beállhat az elődök mellé, szégyenkeznivalója nincsen. A durhami Insomniac pedig hiába is próbált új frencsájzba belevágni, nem járt sikerrel – legalábbis a tavasszal megjelent Fuse csúfosan elhasalt mind a kasszáknál, mind pedig a kritikusoknál. Csak a Resistance és a nagy fülű intergalaktikus igazságosztóról szóló produktumok állják meg a helyüket. Mi lehet a siker receptje? Humor, csiszolt irányítás, látványos helyszínek és néhány új fegyver és kütyü. Több már nemigen kell az egyszeri rajongónak. Mi is ráharaptunk.


Ha eddig kimaradt volna a széria, akkor értetlenül vakarod majd a fejed egy-két ponton, hiszen a Nexus a négy éve megjelent rész egyenes folytatása. A játék remekül nyit, az első intermezzó után máris a lecsóba csapunk: hőseinknek ezúttal egy rendkívül veszélyes boszorkányt, bizonyos Vendrát szállítják le az illetékes szerveknek. Hamarosan megjelenik a színen Vendra testvére is, aki azon nyomban ki is szabadítja a nővért és főszereplőink kis híján balesetet szenvednek. A cselekmény továbbra sem ül le: folyamatosan pörög, több látványos helyszínt járunk be azalatt a rendkívül rövid idő alatt, míg a végére nem érünk. A fejlesztők tényleg kitettek magukért: jókat kacagunk a poénokon, nagyokat pislogunk a fordulatokon, s bár régen ugye minden jobb volt, patent kis sztorit hoztak össze nekünk. Tennivaló akad bőven: bebörtönzött lényeket szabadítunk ki különféle dimenziók között ugrálva, gyűjthető javak után kutakodunk, míg végül pont kerül az egész végére.

Egy percig sem unatkozunk, ha megszerzünk egy új képességet, máris letesztelhetjük éles körülmények között. Hosszú átvezetőkkel nem találkozunk, a ritmus egy percre sem törik meg. Meteorzápor közt szlalomozunk gravitáció nélkül, golyózáport küldünk az ellenségre, gyűjtjük a sorozat védjegyének számító csavarokat és anyákat, itt-ott a környezet romba dől a ténykedéseink nyomán. A kihívás viszont nem a Nexus erőssége, egy csapásra belelendülünk, az ellenfelek nem okoznak áthatolhatatlan akadályt. Mindezt tetézi a játék rövidsége: négy öt-óra alatt eljutunk a stáblistáig, persze csak akkor, ha nem figyelünk az összeszedhető tervrajzokra, aranykulcsokra és a bajnokságra. S miért ne figyelnénk? Főleg, hogy minden extrát (köztük az überdurva Omega-fegyverek) csak második végigjátszásra, a New Game+ üzemmódra bökve érhetünk el.


A recept megszokott összetevőin nem mindig célszerű változtatni, ezt az Insomniac is jól tudja a családi kooperatív mókára kihegyezett All 4 One és a Conquest játékmódot erőltető multis QForce után. Ezzel szemben a Nexus egy vérbeli single cím, ahol az akció mellett elég nagy szeletet hasítanak ki a tortából a platformelemek, persze olyan finomságok is feldobják az egészet, mint az apró robot, Clank kétdimenziós pályái. Barátunk labirintusszerű környezetben tevékenykedik, számos puzzle-t megoldva, azzal a céllal, hogy a Nether Beasteket visszahozza a való világban. Önálló játékként is megállnák a helyüket ezek a szakaszok, mi is imádtuk. Bárhogy is csűrik-csavarják a dolgot a készítők, a Nexus még így is pofátlanul rövid, ami annak tükrében, hogy a játék letölthető formában is megjelent, ráadásul baráti áron, így már nem is olyan nagy hiányosság. Pluszban a dobozos verzióhoz a Ratchet & Clank: Quest for Bootyt aktiváló letöltőkód is jár.


Valamirevaló szerkentyűk nélkül a produktum nem érne semmit. Szerencsére új fegyverek tekintetében szárnyal a srácok fantáziája, itt van például a Winteraiser nevű alkalmatosság, amely a Jingle Bells dallamaira hóembert csinál az ellenfelekből, akiket így játszi könnyedséggel törhetünk szilánkokra. A Grav Tether pedig két megnyitott portál között akadálytalanul haladhatunk keresztül, hasonlóan a Portal-féle fegyverhez. Mindez kiegészül a mágneses gravitációs cipővel, amivel könnyedén haladhatunk előre a súlytalanság állapotában is. Elveszni nem fogunk, az L1-el előcsalható célzórendszerrel nem fordulhat elő az, hogy nem oda repülünk, ahová akarunk. Van nekünk egy Nightmare Boxunk is, amely szinte megbabonázza az ellenfelet, odacsalja magához, majd robban egyet, rémisztő koponya jelenik meg a szerencsétlenek előtt, akik aztán fejvesztve menekülnek. Illik tudni rólam, hogy az olcsó poénok az őrületbe kergetnek, ez a poén viszont már elsőre beütött nálam. Az új kütyük és mordályok szerencsére használhatóak, nem egyszer használatos eszközök.


Hősünk szintet lép, ám a fegyverfejlesztésekhez Raritanium-kristályok szükségesek, amikre a játék világán bukkanunk rá.  Egy valódi RPG-szerű képességfa áll a rendelkezésünkre, ahol nagyobb tárral, gyorsabb tűzgyorsasággal vértezhetjük fel fegyvereinket. Ráadásul van is értelme: az Omniblaster már magában is egy ütős mordály, hát még akkor, ha az upgrade után egyszerre kettő lesz nálunk. Kár, hogy pont ezek miatt az apróságok miatt mondható könnyűnek a Nexus. Mit kínál még a játék? Visszatérhetünk a korábban már bejárt területekre, összetörni az összes épen maradt ládát. Nekiveselkedhetünk a Challenge módnak, s a kihívások teljesítése után koncepciós rajzokkal bővül a repertoár. A maximalisták bepróbálkozhatnak az összes aranycsavar megtalálásával, de ez már fokozott körültekintést igényel, s nem is biztos, hogy megéri: egy idő után az élmény kissé elfárad. Persze a tősgyökeres rajongókat ez nem igazán zavarja.


Minden kurtasága ellenére a Ratchet & Clank: Nexus fantasztikus játék, igazán minőségi platform-cím, de az idei év szerencsére kedvezett a műfaj szerelmeseink: Rayman új kalandja mellett nem kellett messzire mennünk a PS3-tól: volt itt Puppeteer, meg számos régi klasszikus remake-je. Miért pont az Insomniac alkotására mondanánk igent? Igazi innovációt nem találunk benne, csupán a meglévő elemeket gyúrták össze, adtak hozzá némi pár új tárgyat, de a jól megszokott játékmenetet kapod, s nem többet. A multiplayerről is le kell mondanunk, pedig a QForce-hoz hasonló kontrollpont-foglalós mókát el tudtunk volna viselni. Vagy tényleg zsákutcának bizonyult a tavalyi epizód?


A grafika tényleg pazar, színes-szagos látványvilág tárul eléd, vicces karakterekkel, futurisztikus és változatos szintekkel. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a legszebb Ratchet-játékról van szó, s bőven a kifinomult, generációvégi állapotokat tükrözi. A framerate stabil, a kód jól optimalizált. Mindezek tetejébe az hangzásvilág is mestermunka, kiváltképp a szinkron, minden fegyver pukkanását egyfajta paródiának is felfoghatjuk, persze soha nem válik tolakodóvá. A zenék jól illeszkednek a képernyőn látható eseményekhez, igazán epikus, pergős darabokat kapunk a pénzünkért. Komédia az egész, de abból a minőségi értéket képviseli.

Az Insomniac kisujjból kirázta a kötelezőt: a Ratchet & Clank: Nexus méltó megkoronázása a PS3-as korszaknak. Önállóan is élvezhető, ráadásul az irány végig ott hevert a készítők orra előtt, felesleges volt az elmúlt években kísérletezni, a sorozatot az egyszerűsége teszi naggyá. Kifinomult irányítás, humoros sztori, folyamatos akció és precíz platformrészek – mindent megtalálsz a játékban, ráadásul nyomott áron. Bízunk benne, hogy PS4-es is folytatódik a két jóbarát kalandja, ám előbb a folyamatosan változó világgal operáló, parkour elemekkel megspékelt Sunset Overdrive-on rakja össze a stúdió – ezúttal Xbox One-ra. Reméljük a lelkesedés delejes ötleteket szül majd.