Hatvan év alatt 60%-kal csökkent a város lakossága. Az amerikai autóipar megállíthatatlan törése több mint egymillió embert kényszerített arra egyetlen generáció alatt, hogy új munkát, és új otthont keressen, a 2008-as válság pedig végleg tönkretett mindent. Egész városrészek ürültek ki, családi házak ezrei, iskolák, felhőkarcolók, gyárak állnak teljesen üresen, várva azt, hogy az enyészeté legyenek, a munkanélküliség pedig tavalyelőtt még a rekord alacsony, hétszázezres lakosságszám mellett is képes volt egyetlen év alatt megduplázni önmagát. 15-ről 30%-ra emelkedve. Detroit idén hivatalosan is fizetésképtelenné vált, előidézve ezzel az USA gazdaságának valaha volt legnagyobb csődjét, itt kezdődnek kalandjaink, innen indul a The Crew.
A UbiSoft december elején megjelent autós játéka különleges világot nyit meg előttünk. Alex Taylor harmincas éveiben járó detroiti fiatalként kihasznál minden lehetőséget, amit egy ilyen helyzet csak hozhat, éjszakánként illegális versenyeken forgatja fel a külváros viszonylagos nyugalmát, ha pedig éppen nem a gázt tapossa, a törvényt akkor is előszeretettel hágja át, mikor kisebb, mikor nagyobb mértékben. Rossz társasággal járkál, ennek pedig hamar meg is van az eredménye. Egy éjszaka egy sötét utcában lelövik a testvérét, néhány perc múlva pedig lecsap rá az FBI is, hősünk élete nem is hullhatna szét jobban, a szövetségiek viszont alkut kötnek vele. Ha elkezd nekik dolgozni, és beépülve az autós bűnszervezetek csoportjaiba, belülről segít felszámolni a bandákat, a bíróság elnéző lesz vele. És tiszta lappal kezdhet hamarosan új életet.
A játék a Need for Speed: Underground, a Test Drive Unlimited és a Halálos iramban sorozatok klasszikus elemeire épít. Hősünk szabad kezet kap a hatóságoktól, pénzzel és elképesztő teljesítményű autókkal támogatják tevékenységét, cserébe pedig csak annyit kell tennie, hogy eljátssza régi életét. Versenyzik, kocsikat tuningol, vesz és ad el, miközben megismerkedik az éjszaka legnagyobb figuráival, titokban adva át őket a hatóságoknak. Detroit pedig csak a kezdet, miután otthonunkban rendet tettünk, vár ránk az egész Amerikai Egyesült Államok, a keleti parttól a nyugatiig minden nagy helyet bejárhatunk. New York, Washington, Miami, Chicago, Dallas, New Orleans, Santa Fe, Saint Louis, Salt Lake City, Las Vegas, San Francisco, Los Angeles, Seattle vár, és még két tucat kisebb helyszín. Nem csak ránk, de barátainkra is.
Merthogy a The Crew a stílusát tekintve egy autós MMO lett. A területet idegenekkel és meghívott barátokkal közösen fedezhetjük fel, kinek előny, kinek hátrány azonban, hogy egyszerre legfeljebb 8 játékos lehet egy session tagja. Viszont így inkább tűnik single playernek is a játék. A küldetéseket tudjuk egyedül és co-opban játszani, vannak csoportos és egy-egy elleni küzdelmek, míg a futamok között pénzes kihívásokban próbálhatjuk ki magunkat. Ez utóbbiak rendkívül egyszerűek egyébként, áthajtva egy ilyenen villámgyors szlalom-, ugrató- vagy chechpoint-verseny veszi kezdetét, melyek akár két helyszín között szabadon barangolva is kipörgethetőek, nem kell rájuk külön időt szakítani. A kóborlás az első küldetések után nyílik meg előttünk, a városok között szabadon száguldozhatunk, de lehet vonattal vagy repülővel is közlekedni, míg a felfedezett területeken működik a fast travel, mint gyors ugrási lehetőség. A játék egyébként hatalmas, 10000 km-es bejárható úthálózatot vonultat fel, azonban értelemszerűen mindennek csak a kicsinyített változatával fogunk találkozni. A világ a keleti parttól a nyugatiig nagyjából 20 perc alatt autózható át, csak a kiválasztott, nagyobb utak vannak benne, és a városok is apróbbak a valóságnál. Viszont mindegyik az eredeti alapján készült, csalódni tehát nem fogunk bennük.
Az Electronic Arts tavasszal jelentette be, hogy nem lesz idén Need for Speed, ezért is vártuk annyira a The Crew megjelenését. A béta augusztus végén nagyon bejött baritejnek, a megjelenés napján én is két négyes pack Heinekennel, sikongatva mentem haza, részben egyet tudok érteni vele, viszont sok dologban egyáltalán nem. A szabad kóborlás, az Undergound életérzés, illetve a rengeteg tuningolási lehetőség tényleg az amerikai álmot kelti életre, s jó a belső nézet is, nekem viszont a játék stílusa, és minősége egyáltalán nem tetszett. Az egész olyan, mintha gettólakók készítették volna gettólakóknak. A rádión keresztül szörnyű szlenget használó fiúk és lányok osztják nekünk az észt, tőlük kapjuk a küldetéseinket, miközben rosszabbnál rosszabb zenék üvöltenek a magnóból. Az átvezető animációkban embereink rendszeresen az út közepén keresztbe állva beszélik meg dolgaikat, ami kimerül abban, hogy fenyegetik egymást, már csak az hiányzik, hogy néhány feka térdig letolt gatyában megkéselje egymást a KFC előtt, és teljes lenne a kép. Totális agyzsibbasztás az egész, ahogyan az is, hogy az FBI megbízásából kell felforgatnunk a városokat, nem csak óriási baleseteket okozva folyamatosan, de még a rendőrökkel is harcolva. Akiket büntetlenül kilökhetünk az útról, hiszen mentességet kaptunk minden alól.
Persze a rendőri üldözés amúgy is egy vicc. A kékvillogósok elpusztíthatatlan terminátorokként viselkednek az utcán, ha befarolnak elénk, akkor tankkal se lehet őket eltolni, miközben a játék arcade stílusa miatt a forgalom többi résztvevője gumilabdaként pattan le rólunk, a lerázásukhoz mégse kell több soha három percnél, fordulunk kettőt a forgalmas városban, és már sehol sincsenek. A The Crew készítői a nagyobb balesetekhez pedig ellopták a Burnout lassított becsapódásait is, melyek itt izgalmas visszajátszás helyett inkább idegesítő töltelékátvezetőként funkcionálnak csak. A civil autók mindennél rondábban néznek ki, az ablakaik nem látszanak át, a kasztnijuk nem csillog - nekünk meg tükrünk nincs - még olyat is láttam, hogy mindegyik fél méterrel az út felett lebegett, pedig ekkor már eltelt egy hét a megjelenés óta, a javítások ezen mit se segítettek. De néhány szebb hegyvidéki naplementét leszámítva szörnyen pocsék az összkép is, a játék konzolon a 30fps-t súrolja mindössze, ennél nagyobb teljesítményt PC-n tudunk csak kifacsarni belőle, a gép csal, az online ellenfelek lagolnak, a forgalom a semmiből varázsolódik elénk, a fizika szörnyű, az effektek pedig olyanok, mintha egy tíz évvel ezelőtti játékot tolnánk. Még az előző generáción. Pedig Xbox One-ra kaptam tesztpéldányt, bevallok valamit. Fél óra után kapcsoltam ki, és váltottam a Forza Horizon 2-re. Utána is csak a cikk miatt foglalkoztam vele igazán, a The Crew lekötni sosem tudott.
Két dolog jött be mégis. Az egyik a tuningolás, melyet igencsak szabadjára engedtek a készítők, nem csak kasztnielemeket, és teljesítménynövelő alkatrészeket vehetünk, de rakhatunk offroad szettet még a legdrágább sportautóra is, hatalmas reflektorokkal, meg mindenféle extrém kiegészítőkkel. A másik pedig a kóborlás. Az amerikai városoknak és autópályáknak van egy olyan kisugárzása, amit európaiként nem érthetünk meg, ahogy ők se élik át a Forza Horizon 2 francia riviérájának miliőjét egészen addig, míg nem jöttek megnézni azt, az érzés pedig, hogy kötöttségek nélkül bejárhatom az USA minden legendás szegletét, egyszerűen lenyűgöző. The Crew kellemes fordulatot vesz ebből a szempontból, a táj folyamatosan változik, megfordulunk nagyvárosokban, sivatagban, erdők mentén, és havas hegyvidékeken, egy valami hiányzik belőle csak. Ami a Forzában mindig is megvolt. A vezetési élmény. A mindent átható autóimádat, amit a legapróbb részletekig kidolgozott modell, a tökéletes irányítás, a szuper zene, és a hátborzongató motorhangok összessége ad. 
A játék az élményautózás helyett inkább az akcióra helyezte a hangsúlyt. Ha pedig így tekintünk rá, akkor nem rossz. Mondjuk csak úgy, hogy nem rossz. Az egy kaptafára készült küldetéseket és futamokat csak darálni lehet, nagyjából két percet vesz el mindegyik az életünkből, melyek még faék egyszerűségük ellenére is élvezetesek. Jó dolog száguldozni, és sorra nyomni le az ellenfeleinket, figyelni kell viszont, mert visszapörgetés nincs, ha az utolsó pillanatban megyünk neki egy fának, akkor elbuktuk a versenyt. Izgalmas játékelem viszont, hogy becsatlakozhatunk az öt banda nagy háborújába, alapíthatunk saját crew-t, míg a futamokon nyert pénzekből, alkatrészekből és perkekből az autónkat tehetjük egyre tökéletesebbé. Ráadásul, ha megveszünk vagy megkapunk egy fejlesztést, akkor az a garázsunk összes járgányára érvényes lesz, nem kell tehát mindig újrakezdeni a tuningolást, legfeljebb csak akkor, ha nagyon testre akarjuk szabni a kicsikét. 
Hangulatunkat a UbiSoft szervereinek hibái képesek tönkretenni csak. Naponta többször előfordul, hogy elvesznek az utolsó eredményeink csak azért, mert a verseny végén megszakad a kapcsolatunk a Uplay-jel, pedig az internetünk rendben van, és a LIVE se vacakol. Ilyenkor újra kell kezdeni az utolsó futamot, ha pedig csapatban vagyunk, a dolog többszörös valószínűséggel üt be, elég disconnectelnie egyetlen társunknak, és mindenki szív miatta. Illetve nem miatta, hanem a készítők gyenge gépparkja miatt, ami egyébként akkor is képes összeomlani, ha egyedül vagyunk. Pont az előbb csinálta a The Crew is azt, ami egy párszor a Far Cry 4-ben is felidegesített már, elrontom a küldetést, rányomok az újrakezdésre, a játék elkezd tölteni, de semmi nem történik. Tíz percig áéll a képernyő, aztán vagy visszadob a menübe, vagy indíthatom újra a gépet.
A játékot a volt Eden Games fejlesztőkből alakult Ivory Tower készítette, a Destruction Derby és a Driver játékokat is fejlesztő Ubisoft Reflections segítségével. A csapat tagjai a nem is oly távoli múltban komoly autós játékokért feleltek tehát, különösen meglepő ezért, hogy a The Crew nem lett kiemelkedő alkotás. Egy jó közepesnek értékelhető autós akciójáték ő, ami messze van a nagy hangosan bereklámozott MMO élménytől, és még messzebb a hivatalos screenshotoktól. El lehet vele szórakozni sokáig, a hatalmas bejárható terület és a rengeteg verseny egy-két hétre azért le tudja kötni az embert, átütő sikernek viszont? Hát biztos nem nevezném.