For Honor alfateszt

  • Írta: Lesroy
  • 2016. szeptember 26.
Brutális összecsapások a középkori világ legkegyetlenebb és félelmet nem ismerő harcosaival. Szamurájok, lovagok és vikingek ütköznek meg egymással, a csata kimenetele pedig egyszerűen páratlan lett - kipróbáltuk a For Honor alfaverzióját.

Bár a valóságban e három nép harcosai ebben a felállásban sosem találkoztak egymással, így arról, hogy a lovag vagy a szamuráj került volna ki győztesként kettejük közül, még csak mítoszok se keringenek. A Ubisoftnak hála okosabbak leszünk, és betekintést nyerhetünk ebbe a fiktív háborúba, méghozzá egy szokatlan, ám annál szórakoztatóbb harcrendszerrel karöltve. A játék történetéről eddig nem sokat tudunk, annyi biztos, hogy valamiféle sötétség szállja meg a világot, aminek hatására ezeréves háború kezdődik a Földön. A népek egy idő után már azt sem tudják, hogy kikkel harcolnak, de a fegyvert mégsem hajlandóak letenni... Legalábbis valami ilyesmiről lesz szó, nagyon remélem, hogy mindez csak egy szeletke a teljes történetből, hiszen ennél sablonosabb felütéssel már nem is lehetne indítani.

A For Honor zárt alfaverziója viszont csak a többjátékos módot tartalmazta, így a sztoriból bár semmi pluszt nem tudtunk meg, nagyjából képet kaptunk arról, hogy mi várhat ránk a teljes játékban. Összesen három frakció közül választhatunk, amely két-két harcost vonultat fel, tehát összesen hat emberrel vethetjük magunkat a küzdelembe. Megkötés, hogy az egyes oldalak második karaktereivel csak akkor játszhatunk, ha már megvettük őket - ennek ellenére ki tudjuk próbálni őket, csak addig nem fejleszthetjük és nem szabhatjuk testre, ameddig ki nem fizettük értük, amit kell. Ebből már kitalálhattátok, hogy a For Honorban karakterközpontú többjátékos mókát kapunk, ami azt jelenti, hogy választott hősünk tapasztalati pontot kap és szintjétől függően különböző képességekre tesz szert, sőt, egy kis szerencsével a csaták utáni zsákmányban jobb fegyvereket és páncélokat találunk, ennek hatására pedig egyre halálosabb harcosok leszünk.

A kiválasztott karakterünk szinte teljes mértékben testreszabható. Külön elemként funkcionál a kar-, a mell- és a vállvértünk, a sisakunk, sőt még a kardunk is. Utóbbinak a fejlesztése csakugyan több részből áll, legyen szó a markolatáról vagy akár a pengéjéről. Nyilván sokszor lesz olyan, hogy egy-egy menet után gyengébb tárgyak ütik a kezünket, de megijedni nem kell. Őket kombinálhatjuk a már meglévő páncélunkkal, de nemes egyszerűséggel be is törhetjük némi tapasztalati pontért cserébe. Lélegzetelállítóan részletes karaktereink „munkaruházata”, minden kis elemére odafigyeltek a készítők, aki ráadásul szeret szöszmötölni kedvenc hőse testreszabhatóságával, az imádni fogja a For Honornak ezt a tulajdonságát.

Ahány nép és harcos, annyi harcmodor. Mindenki egyedi fegyverzettel és stílussal rendelkezik; amíg a kétkezes baltás óriás viking lassú, sikere pont roppant erejében rejlik, amivel könnyedén le tud bárkit hajigálni a várfokról. A következő szereplő Kenji a japánok szamurája, a bushido rendszer gyilkoló gépének tehetségét páratlan hosszúságú kardja adja, akinek nagyon nehéz lesz a közelébe jutni és megsebezni. Viszont ott van a második számú viking harcos, aki pont az ellentéte kollégájának, hiszen neki két darab egykezes fejsze jutott. Fegyverzetéből és felszereléséből adódóan ő pont a gyorsaságával tud másokkal szemben előnyre tenni, vele szinte Ragnar Lothbok módjára gázolhatunk át ellenségeinken.

A For Honor alfájának során összesen háromfajta módot lehetett kipróbálni. Az első nem más, mint az egy-egy elleni párbaj volt, amihez nem ártott először pár óra játék, hogy elkerüljük a gyors elhalálozást. A második számú lehetőségünk a Brawl, amely lényegében ugyanaz, mint az előző, a különbség csupán annyi, hogy itt szárnysegédünkkel kell legyőzni az ellenség két hősét. Viszont mind közül a legizgalmasabb (és legszórakoztatóbb) meneteket a Dominition adta, ami egy nyolc a nyolc elleni meccset foglalt magába. Küldetésünk a térképen elhelyezett pontok feletti irányítás megszerzése, ezt megfejeli (és megnehezíti), hogy az „A” területért a gép által irányított NPC-k is folyamatosan viaskodnak. A mezei katonák erejét - hőseikkel ellentétben - a tömeges jelenlétük adja, ők egyáltalán nem olyan szívósak, mint a nagyobb társaik, rajtuk könnyedén, csupán pár ütéssel át tudunk gázolni. Ettől függetlenül a jövőben nem árt majd óvatosnak lennünk, mert "sok lúd disznót győz" alapon bizony simán elkaphatnak minket. Arról nem is beszélve, miközben éppen egy ellenséges hőssel szeretnénk rendezni a nézeteltérésünket, addig ők a csata hevében nemes egyszerűséggel hátba vágnak, ezzel megzavarják védekezésünket. Azt viszont meg kell jegyeznem, hogy talán az egész játék alatt őket élveztem leginkább öldösni, az egymás után bevitt támadások és azok animációja egész egyszerűen fenomenálisak lettek.

Amíg a sima katonákat gyermeteg egyszerűséggel küldjük az örök vadászmezőkre, addig a velünk egyenrangú ellenfelekkel már nem lesz ilyen könnyű dolgunk. Persze mindez attól is függ, hogy ki-mennyire sajátította el az egyébként nem könnyű irányítást, de néha nagy segítséget adhat maga a környezetünk is, amiben harcolunk. Említettem, hogy a nagydarab vikinggel zsák krumpliként kaphatjuk fel és dobálhatjuk a jónépet, de más kasztokkal ugyanúgy beüthetjük egy karóval teli várárokba a kiszemeltet. Az igazi élvezetek viszont ott kezdődnek, amikor egy hasonló szintű és tudású ellenfelet kapunk; vele akár hosszú percekig ostromolhatjuk egymást, míg végül egyikünk feje a porba nem hull. Harc során a célunk nem más, minthogy kiismerjük az ellenfelünket, és megbecsüljük, hogy éppen hova akar ütni. Az első pár órában ezt borzasztóan nehéz volt megszokni, ráadásul (és talán ez a For Honor párbajainak nyitja) ütés közben „Stance-t”, vagyis állást tudunk váltani. Így simán előfordulhat, hogy nem oda érkezik majd a csapás, ahova várjuk - és természetesen mindez oda-vissza igaz.

Összesen három támadó és ezzel együtt védekező állást különböztetünk meg: mehetünk fejre, de támadhatjuk balról és jobbról is az ellenfelet. Mindezt a jobb analóg karral váltogathatjuk, ha pedig még ügyesek is vagyunk, akkor akár kombinálhatjuk a könnyű és nehéz vágásainkat. Persze ahogyan a való életben, úgy harcosunk itt is elfárad, ennek hatása pedig halálos lehet a számunkra. Ha egy ellenség felett győzedelmeskedünk (és nehéz támadással vittük be az utolsó, halálos csapást), akkor pár pillanatra felugrik két gomb, amikkel ki is végezhetjük a szerencsétlenül jártat. Nemcsak látványos és véres, hanem mindez hasznos is, mivel így lehetetlen lesz őket feléleszteni, nekik marad tíz-húsz másodpercnyi várakozási idő, hogy újra harcolhassanak. Kissé MOBA-jellegű megoldás, de minden csatán belül szinteket lépünk, amivel képességeket (Feats) nyithatunk meg. Leszúrhatunk egy zászlót a kapunk előtt dúló elkeseredett harc közepében, így annak hatósugarán belül megnő a védekezésünk, de gránátszerű csapdákat is felállíthatunk, meglepve ezekkel ellenségeinket.

Ami már az alfastátuszban is látszik, az a For Honor gyönyörű grafikája. Mind a hat karakter végletekig kidolgozott és a három pályát is gyönyörűen összerakták a srácok. A középkori várostrom még talán sose volt ilyen hangulatos (egyedül az automatikusan működő faltörőkos zavart), amíg mi a saját kis csatánkat vívjuk, addig körülöttünk záporoznak a nyilak, hallhatjuk a kardok csattogását, katonáink haláltusáját, mindeközben a háború zaja adrenalinnal tölt fel minket, csodálatos! A második számú pálya a misztikus Távol-Keletre visz minket, de természetesen a vikingek is megkapták a saját környezetüket. Mind-mind hihetetlen élethűre sikerült és minden esetben az adott nép kulturális, építészeti stílusának jegyei láthatóak, ebből adódóan pedig kíváncsian várom, hogy rajtuk kívül még hány játszható területtel gazdagodunk a teljes verzióban.

A szemkápráztató grafikán és a kiváló hanghatásokon kívül azért néhány hibával is összefutottam a három nap során. A framerate sajnos itt sem stabil, bár ahhoz képest, hogy egy alfáról van szó, egyáltalán nem zuhant olyan sokszor és látványosan le. Érdekes kettősség, de amilyen fantasztikusak tudnak lenni a csata közben látható animációk, addig a párbajokban már találkozhattunk furcsaságokkal. Nem feltétlen arra gondolok, amikor ütés közben eggyé válik a kardunk a japán cseresznyefával, vagy amikor a társamat sikeresen a mélybe löktem létramászás közben, hanem ahhoz képest, hogy milyen látványosan lehet szedegetni a mezei bakákat, addig a hősök ellen vívott harcok mintha még nem lennének ennyire kiforrva.

Ráadásul, ami még zavaró volt, hogy ellenséges túlerőben össze-vissza tudtam csak kijelölni a támadni kívánt ellenfelet, a bénázás pedig szinte mindig halállal végződött természetesen. Bár a gép még ilyenkor is jediként volt képes védekezni, végül egy idő után ő se kerülhette el a nirvánát. Szóval nem nagyon láttam olyat ebben a jó pár órában, amikor valaki le tudta volna nyomni a kétfős túlerőt, ez pedig azt jelenti, ha egy haverral összedolgozunk, akkor nagyon hatékonyak lehetünk. Csúnya és unfair egy módszer, de ki mondta, hogy a háború szabályokhoz kötött? Talán zavaró tényezőként még megemlíthetnénk, hogy lehetne kicsit véresebb a For Honor. Persze a kivégzések - amikből később még brutálisabbakat vásárolhatunk - tényleg nagyon durván néznek ki, az viszont már kissé illúzióromboló, amikor egy kétméteres hústoronnyal, az ő kétméteres baltájával odavágva, maximum a katona sisakja (és az én kontrollerem) repül el.

Nagy kérdés, hogy a jövőben megjelenő mikrotranzakciók és a rengeteg DLC (erre sajnos nagy az esély) miként teszi pénznyomdává az egyébként működő koncepciót. Ha a készítők beletesznek a lomhább harcosokon kívül fürgébbeket és a monotonitás ellen egy kicsit még változatosabbá tudják tenni az üss-védekezz opciókat, akkor bizony simán lehet keresnivalója a Ubisoft játékának. A For Honor azonban már az alfaállapotában is nagyon biztatóan hatott, a francia kollégáknak ráadásul még februárig van idejük javítgatni, szóval írjátok nekik bátran és osszátok meg észrevételeiteket velük!

A For Honor 2017. február 14-én jelenik meg PlayStation 4, PC és Xbox One platformokra - az alfaverziót utóbbin teszteltük.

Kapcsolódó cikkek

58.
Thor Vath
#33: Én Angliában laktam pár évet és a konzol/pc arány ott is kb ez volt, legalábbis ami a videjátékboltok polcain, meg az újságos standokon megmutatkozott. A Game-ben nagy részt PS, Xbox, valamivel kissebb Nintendó-részleg dominált, meg egy eldugott sarokban pc. 20 Gamer magazinból (mert annyi van, mint a fene) kb 5 multiplatform, 4 Xbox, 6 PS, 3 Nintendo és 2 pc az arány. A játékok (és konzolok) sajnos tényleg amcsi fizetésekhez vannak szabva, az lenne a normális, ha egy játék kb egy nagyobb kétszemélyes éttermi fogyasztás ára lenne. Az étterem itt olcsóbb, a játék nem.
42.
Zoli0705
#41: Köszönöm szèpen. Direkt nem akartam ìrni hogy az otthoni baràtaim, ismerőseim milyen pc-vel rendelkeznek mert ugye akkor "persze mert te ezt làttad, tapasztalod ès ebből indulsz ki". Tavaly karàcsonykor hazavittem a ps4-et meg a tv-t is XD. (3hèt szabi). Mikor meglàttàk a witchert ès többieket csak pislogtak. De ezt sem akartam mert ez is ki lenne forgatva.
Ès megint csak köszönöm, a nèmet àtlagfizu közel 10X az otthoninak miközben az àrak tùlnyomò többsège megegyezik. Műszaki cikkekben ugyanaz vagy itt kint olcsòbb.
Tehàt a cola, chips, cigi........stbstb nem luxuscikk vagy pènzszòràs, egyszerűen èhbèrekèrt dolgoztatjàk otthon az embert.

Kèrdezzètek csak meg a nagyszülőket az ő idejükben mennyi volt pèldàul egy doboz cigi ès mennyi volt az àtlagkereset. Vagy a szülőket akik màr elmùltak 40èvesek hogy 20-25èvvel ezelőtt milyenek voltak az arànyok. Nèmetbe ez mèg megvan ami otthon hol volt hol nem volt. Nem mese csak otthon felejtettèk el.
41.
Norbiii
PC: Akiket én ismerek, ismertem, hát jó, ha a pc tud egy ps3-as szintű grafikát. Azért mert az interneten lehet olvasni 200-300 sőt 500 ezres pécékről, ez még nem az itteni valóság. Itthon az emberek (egy nagy része talán) inkább összeraknak (használt) alkatrészekből egy kb 60-120 ezres gépet, és azzal játszanak. Természetesen van aki drágább gépen tolja jobb minőségbe, de ez a ritkább. Ugyanez a helyzet a konzolokkal is, azért mert itt azt lehet olvasni, hány embernek van ps4-e, itthon a nagy többség még mindig a ps3/360 duón tolja, szerintem....!

Minden ember anyagi helyzetét és életét nem ismerhetjük, de az igaz, hogy sokszor megspórolható pár ezer, pár tízezer egy-két "felesleges" (idézőjelben!) dolgon.
A videojáték mennyire drága hobbi e azt nem tudom. Kinek és mennyire ugye?! Lehet ps2-vel, ps3-al, ps4-el stb...is játszani, lehet havi egy-két játékot venni, lehet félévente stb...Attól függ ki mennyit áldoz rá, és mennyit tud, itt a tud szó nagyon fontos!

ÁTLAGFIZETÉS ugye mindig csalóka, ugye átlagról beszélünk, ami itthon kb nettó 155 ezer.
Itthon a kétharmad 72-200 ezer között keres nettóban, de inkább 72-150 között. Vannak különböző juttatások, ellátások, szociális dolgok, pl segélyt kaphat lusta ember, rászoruló, dolgozni akaró, aki nem talál, és olyan ember is, aki beteg, nem feltétlen munkaképes, és a segély jelent egy kis segítséget.
17.
fehersam
#13: Zoli. Nincs semmi, ami seasonpass exclusive, vagy valódi pénzért vásárolt kredit exklúzív lenne. Az R6 siege pedig istenkirály játék, csak nem cod, vagy bf, és szerencsétlen még ubijáték is, szóval instant megy a hate. A játékok a játékos community mintájára romlanak.
15.
#13: Szerintem nem nekem kéne megvennem, mert egyáltalán közöd nincs a játékhoz.
A season pass csak egy-két dologgal tud többet: nagyobb pontszorzó, hamarabb megkapod az operátorokat, exkluzív skinek.
A simával rendelkezők a meccsek után kapott játékbeli pénzből simán megvehetik az összes operátort, fegyvert. Még a skinek nagy részét is össze lehet szedni, bár az aztán sokat nem dob a játékhoz.

14.
kopic
Ki a rák az a Lesroy ?!
13.
Zoli0705
#5: Az alap csomagban? Na vajon mi? Vedd meg aztàn te is ràjössz, ha màr "megtanultad" az alapban foglalt pàlyàkat elèg unalmas tud lenni. Vagy mit csinàljak? Fizessek elő? Vegyek ùj pàlyàkat? Mindenèrt csak fizetni, fizetni ès fizetni....... àlà ubisoft
9.
fehersam
Jó játék eddig. Persze lehet sírni, hogy nem tetszik, de fogadjunk ki se próbáltátok :D
7.
Buggy
Egyelőre sokkal inkább tűnik egy felturbózott kő-papír-ollónak. Ezzel is az lesz a baj, mint a többi hasonló játékkal, ha sok pénzért adják nagyon kevés lesz a játékos tábor...
5.
4.
Zoli0705
#3: Igen pont arra cèloztam pèldàul, hogy az meg tùl "rövid". Pedig abba a potenciàl tènyleg benne van/volna. Abba pèldàul több energiàt ölhetnènek, mert multi szempontbòl sokkal èletkèpesebb fejlesztèsekkel ùjabb pàlyàkkal, küldetèsekkel. A divisiont pèldàul ott csesztèk el hogy multiban a 10X erősebb ellenfèl siman trollkodhat, akàr egy kezdővel is.
3.
vanpear
#2: Azért a Rainbow Six Siege ott van a szeren.
2.
Zoli0705
#1: Pedig ez tènyleg egy olyan multi lehet az ubi-tòl amire azt lehet majd mondani; naa vègre valamit nem ba...tak el.
Minden multis jatèkuk vagy egy kalap ....... vagy "tùl rövid", vagy szimplàn "jàtszhatatlan".

Bàr rèvèn ubi, a fejemet tennèm rà hogy ezt is elpics....zàk mindenfèle mikrotranzakciòkkal, ès pènzèrt feltàpolja magàt a sok ......... aztàn extàzisba esnek, ha egy 10X gyengèbb ellenfelet legyőznek. Kb Divison szint lesz ha meglèpik
1.
GODL1KE
jó sok mindenkit érdekel :D
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...