Cuphead teszt

  • Írta: Shifty
  • 2017. október 19.
Ha betévedsz az Ördög kaszinójába, jobb, ha kétszer is meggondolod, fogadást kötsz-e vele! Cuphead és Mugman párosa persze pórul jár, és a szabadságuk megváltása nem lesz egyszerű feladat.

A 2014-es E3-on bejelentett Cuphead kezdetben egy ízléses platformernek tűnt, hogy aztán nem sokkal később már azt higgyük, a Studio MDHR valójában inkább a run and gun-vonalra helyezte a hangsúlyt. A Cuphead végül mindkét stílusból markol egy nagyot, miközben egyetlen percig sem feledkezik meg ihletforrásairól. A játék nagykanállal merít a 2D-s, 8-bites platformer éra legjobb alkotásaiból, így egyszerre tiszteleg a Mega Man, a Contra, a Metal Slug vagy a Mario előtt, míg egyes szekvenciáiban a Gradius, az R-Type, az Ikaruga és a Gunstar Heroes legszebb pillanatai is megelevenednek. Mindezt egy elképesztően ízléses vizuális körítés tette eladhatóvá, az alkotók ugyanis az 1930-as évek rajzfilmjeihez írt szerelmeslevéllel teremtették meg a játék vibráló univerzumát, ami akár Betty Boop legjobb pillanatainak egyfajta gyűjteménye is lehetne, hiszen egyszerre elevenednek meg benne a Disney korai és a Fleischer Studios munkái.

A Cuphead története szerint a címszereplő és fivére, Mugman Inkwell szigetén élik gondtalan mindennapjaikat. Egy napon azonban elcsatangolnak otthonról, és a bölcs Kettle korábbi figyelmeztetései ellenére az út túloldalán található Ördög kaszinójában kötnek ki, ahol az egyik craps-asztalnál próbálnak szerencsét. Miután komoly nyerési szériában vannak, egyszer csak felbukkan a kaszinó tulajdonosa, maga a Sátán, aki a következő kockadobás előtt egy visszautasíthatatlan ajánlatot tesz a testvéreknek. Ha nyernek, övék lehet a teljes nyeremény, ha viszont veszítenek, akkor a lelkük lesz a fizetség. Cuphead eltéveszti a dobást, a testvérek a vesztükbe rohanva kérlelik az Ördögöt, hogy ne hajtsa be tartozásukat, így kapnak egy újabb ajánlatot. Ha Cuphead és Mugman begyűjti Inkwell korábbi adósainak a lelkét, akkor szabadon távozhatnak. A látszólag könnyűnek ígérkező munka azonban egy közel 30 bossfightból álló, kínnal, türelemmel és sok-sok tanulással kikövezett kaland lesz.

A játékmenet alapvetően két részre lesz bontható. A különböző világokból álló Inkwell szigetén találunk majd olyan szakaszokat, ahol az oldalnézetes, platfomer-elemekkel teletűzdelt run and gun-szekvenciák kerülnek előtérbe. Ezek teljesítése teljesen opcionális, de mivel az ilyen szakaszok átpörgetésével tudunk aranytallérokat gyűjtögetni, idegőrlő nehézségük ellenére érdemes megpróbálni őket, a játékbeli valuta jóvoltából ugyanis a térképen elhelyezett boltokban új fegyvereket, illetve különböző passzív buffokat, képességeket vásárolhatunk. Aranytallérokat egyébként a térképen bóklászva is találunk, igaz, jól elrejtve, illetve a szintén a világtérképen útba eső NPC-k is nagyvonalúak lehetnek velünk.

Cuphead és Mugman két-két különböző fegyverrel rendelkezhet, amelyeknek van egy bónusz változata, illetve egy speciális támadása is. Fontos tudni, hogy mindegyiknek teljesen eltérő hatása van a főellenfelekre, így érdemes kísérletezni. Ott van például a Lobber, ami közepes távolságban kifejezetten hatékony, elég jól is sebez, viszont a tüzelési sebessége alacsony. A Spread ezzel szemben szélesebb spektrumban erős, viszont csakis rövid távolságban érdemes bevetni, és nem is mindenkivel szemben. Ahogy már említettem, mindegyik fegyvernek van egy EX-változata, amivel nagyobb és erősebb támadást lehet bevinni. Ahhoz, hogy ezt használhassuk, folyamatosan töltenünk kell az EX-csíkunkat, aminek a befejeződését egy pókerkártya jelzi. Ha a kártyákból összegyűjtjük az összeset, akkor bevethetjük a Super Artot, vagyis a speciális támadást, amivel egyszerre nullázzuk le mind az öt kártyát. Végezetül pedig beszerezhetünk úgynevezett Charmokat is, amelyek különböző képességeket takarnak, mint például a Smoke Bomb, amivel láthatatlanná válunk dashelés közben vagy a P. Sugar, amivel az első parry automatikussá válik.

A Cuphead központi eleme azonban nem a tallérgyűjtögetés, hanem a különböző, közel 30 főellenfél ellen vívott harc. Két nehézségi szint közül választhatunk, amikor kiszemeljük valamelyiket. A Simple tulajdonképpen Cuphead-mércével nézve valóban könnyűnek számít, de ilyenkor is simán kifoghatunk olyan főgenyót, aki megkeseríti az életünket. Ahhoz, hogy mégis teljes legyen az élmény és a végén tényleg mindenki ellen megmérethessünk, csakis a Regular módban érdemes neki vágni az idegőrlő kihívásoknak. A játékban ugyanis csak az így kiütött főellenfelek után kapjuk meg az igazoló szerződésünket. Ezek nélkül az utolsó nagy összecsapásra nemigen lesz lehetőségünk.

Amit még érdemes tudni ezekről a harcokról, hogy mindegyik több fázisból áll. Tulajdonképpen emiatt lesz annyira addiktív és egyben frusztráló a Cuphead. Mindegyik szakasz egy-egy új kihívásban gazdag hullámot takar, vagyis az adott főellenfél újabb válogatott áldással és cserfes húzásokkal igyekszik túljárni az eszünkön. A játék nehézsége többek között ebből is ered, ugyanis hiába érünk el az utolsó fázis utolsó pillanataihoz, ha ott fűbe harapunk, minden kezdődik újra. Másfelől viszont az egyes állomások megismerése mindig nyújt annyi pluszt, hogy az ember ne akarja azonnal feladni, így ez a fajta pályatervezés remekül szolgálja ki a "csak még egyszer megpróbálom" hozzáállást, hiszen a részsikerek úgy is adottak, hogy magát a főellenfelet nem sikerült leküzdenünk. Ráadásul hiába ismered ki az egyes támadásokat és azok mozgását, a sorrend rendre változik, ami azt is jelenti, hogy a trial and error megközelítés csak részben lesz a siker kulcsa. Itt tényleg az ügyességünk, a türelmünk és az egyes ellenfelek alapos kiismerésének kombinációja vezethet csak sikerre.

A játékmenetnek van egy másik fontos eleme, a parry. Minden olyan felénk haladó objektumot, ami élénk rózsaszínben pompázik, lehetőségünk van parryzni, aminek azért van jelentősége, mert többek között a run and gun-szekcióban sokszor csak így érhetünk el magasabban elhelyezett aranytallérokat, míg a főellenfelek ellen a már említett EX-csíkot tudjuk hatékonyabban újratölteni. Így lehetőséget teremthetünk arra, hogy gyorsabban letudjuk a küzdelmet. De ne higgyétek, hogy a parry kivitelezése pofonegyszerű. A sokszor kiszámíthatatlan módon érkező lövedékek és a mindig megkavart sorrend miatt bőven van kockázat az alkalmazásában.

A sokszor már tényleg indokolatlanul túltolt nehézség mellett viszont csak egyetlen komoly negatívumot tudok felhozni. Ez pedig pont abban a könnyfakasztóan gyönyörű vizualitásban keresendő, ami a játék egyedi hangulatát is megteremti. Érzésem szerint a készítők néhány alkalommal kicsit túltolták azt a bizonyos biciklit, így lesznek majd olyan részek, amikor annyi mozgó lövedékre és más egyébre kell(ene) koncentrálni, hogy lehetetlen nem bekapni egy-egy ütést. Egyszerűen túlzsúfolt, amit a képernyőn keresztül a játékos az arcába kap. Mindez a kooperatív módban hatványozottan fájdalmas probléma, ahol sokszor tényleg azért halálozunk el, mert egyszerűen már követhetetlenek az események.

A Cuphead egyszerre szól a reflexekről, a türelemről és a tanulni akarásról. Az egyes főellenfelek rendre feladják a leckét, de ha a felsoroltak mindegyikével rendelkezel, akkor bizony ezt a játékot neked találták ki!

A Cuphead PC-re és Xbox One-ra jelent meg - mi utóbbin próbáltuk ki.

24.
br1Koo
Fasza játék lenne ez, de csak egy unalmas boss lövölde, ami nekem nem ad többet mint egy gagyi netes flash játék, lehet akármilyen eredeti a kinézet.
23.
Shannaro
#15: Azért lövöldéket (amikben ráadásul a multin van a fókusz) összehasonlítani ilyen szempontból RPG-kel (amikben a single play-en van a hangsúly) szerintem hiba. Egyébként attól, hogy te nem annak tartod, az ipar fogalomtárában ezek AAA-nak számítanak, és itt jön be a te észrevételed, miszerint AAA és AAA játékok között is hatalmas lehet a különbség.
22.
hadzsime
#17: Úristen, de régen hallottam már trainerekről. Legutóbb azt hiszem, hogy a San Andreashoz használtam, mert azzal többet lehetett csinálni mint a sima kódokkal.
Régen sok játékban voltak beépített csalások. Emlékszem, voltak magyar nevű cheat oldalak is, amikben rá lehetett keresni egy játékra és akkor kilistázta a csalásokat magyarul. Volt kis papírlapom is teleírva GTA csítekkel(JUMPJET,AEZAKMI,AGBDLCID,UZUMYMW..stb).
21.
#18: Nem olyan rossz, csak nincs fejlődés.
20.
Yanez
#18: Most ismét csak a fantáziád által létrehozott "tényekkel" sarazod az oldalt, vagy tényleg van bizonyítékod az állításodra?
19.
hajbel
#15: Annyival is kerül kevesebbe, amennyivel az általad leírt játékoknál rövidebb.
17.
GAMEROD
Aki nem akar zokogni, az letölt egy trainer-t, numpad 1-el bekapcsolja a god mode-t és negyed óra alatt kipörgeti. Igazából olyan stílusú játék ez, hogy csalással sem marad le sokmindenről az ember, maximum kevesebbet anyázik.
15.
user101
Hát nem tudom, engem taszít ennek a vizualitása, de azért az, hogy egy tripla-A -s játék 10 óra alatt vihető, az nagyon gáz kijelentésnek tartom. Egy COD, Titanlfall, BF single-je szerintem nem nevezhető tripla-A -nak. Ami számomra az : Fallout, Elder Scrolls, Witcher, FarCry, Bioshock, Mass Effect. Ezek viszont 20-30 óráról indulnak. Szóval jah, egy ilyenért adok teljes árat, egy BF, Destiny2 single viszont pont annyit ér, mint ez...
11.
Kreto
#7: Szerintem nem a játék hosszával van a gond hanem hogy extrém arcade fannak kell lenned ahhoz hogy megint nekiugorj a játéknak. Szóval az újrajátszhatósága gyengébb. Ha csak végig akarsz rohanni az pár óra de ha mindent megszeretnél "P" rankra csinálni az már elég heavy. Ráadásul a 3. nehézség is elég bitang.
10.
Kreto
#2: Igen, arra gondoltam hogy hatalmas ziccert hagytak ki azzal hogy csak local coop van a játékban. Erősen ráépítettek egy mechanikát és így nehéz kihasználni ezt a módot.
9.
Shannaro
#7: Order 1886? Na az kevés... Egyébként a Furi-ban sokkal kevesebb volt az ellenség, mégis elég tartalmasnak találtam. Szerintem ennyi pénzért megfelelően kiszolgálja a közönséget, de kinek mi. És legalább élvezted, vagyis már nem kidobott pénz ;)
8.
Yanez
#7: Háromszor olcsóbb, mint egy AAA cím, miközben sok AAA cím single módja pont ennyi idő alatt kitolható, mégis megfizetik a teljes árat. Néha 14-15 óra egy AAA cím, de még akár ahhoz képest is korrekt időt nyújt ezért az árért, sőt!
7.
Yonkou
#6: Megvettem, hétvégén nekiültem, második napon halt a devil, nem játszottam vele egész nap nyilván, 2 délután ültem le pár órát játszani, 7 óránál több nem igen lehetett, nekem ez 1 olyan játékból amit maximálisan élvezek, kevés, neked nem az. De ez előbb egy negatívum mint az hogy "nehéz"... lol még mindig röhögök ezen.
6.
RangerFox
#5: Nekem közel 10 óra volt regular nehézségen, ahhoz képest hogy bőven nem teljes árú, és csak egy platformer, amit egy fél tucat lelkes srác rakott össze.... Igenis elég tartalom van benne, egy élményt ad, amit nem igazán fogok elfelejteni, mindig eszembe fog jutni a játék, ha csak egy képkockát is látok belőle. Szerintem az egyik legjobb MS exkluzív lett, legalábbis engem jobban beszippantott, mint pl. az Ori.
5.
Yonkou
Indokolatlanul nehéz... lol
Nekem meg az volt a bajom, hogy túl gyorsan el jutottam a végére.
Nagyon izgalmas kihívások voltak benne, de ugyanakkor kevés... legalább is a (ha jól számoltam) 19 boss és 6 run'n'gun borzasztó sovány, pláne ha nézzük, hogy milyen rövidek... nyilván neki kell menni minden pályának többször is, de ettől függetlenül kevés...
4.
Stranger
#2: Gondolom arra utalt, hogy csak az van. Nem értem miért hiányzik az online support. LAN-t persze már meg sem említeném...
3.
kopic
"A Cuphead PC-re és Xbox One-ra jelent meg - mi utóbbin próbáltuk ki."

Akkor most végig sem jatszottatok ?
2.
Gykrizsi
#1: Local coop, mint negatívum? Hálát kell adni az istennek, hogy még van értelmes játék, amiben van local coop.
1.
Kreto
Szerintem nincs benne olyan rész ami indokolatlanul nehéz. Bizonyos idő után minden pályán meg lehet találni a "vak foltokat". Ha már valamit szeretnél írni a negatívumokhoz akkor az miért nem a local coop?
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...