Prince of Persia: The Dagger of Time bemutató

  • Írta: Baloo
  • 2020. szeptember 13.
A Ubisoft feltámasztotta a méltatlanul elhanyagolt Prince of Persia-sorozatot, csak nem éppen abban a formában, amire a legtöbb rajongó számított. A The Dagger of Time ugyanis a szabadulószobák hangulatát ötvözi a virtuális valósággal.

A francia stúdió mintha gúnyos játékot űzne a Splinter Cell- és a Prince of Persia-játékok rajongóival az elmúlt időben, azt vizsgálva, hogy azok meddig bírják még cérnával - és ezen a cikk írása közben debütált, jóindulattal is csak felemásra sikerült Prince of Persia: The Sands of Time Remake-trailer sem segített igazán. Sam Fisher már számos Ubisoft-címben köszönt vissza a legutóbbi epizód óta, de továbbra sem kapott teljes értékű folytatást, és ezúttal Perzsia hercege sem a hagyományos értelemben vett videojátékként tért vissza közénk.

Amikor azt mondom, hogy VR-környezetbe helyezett szabadulószoba, akkor gondolom, sokan kezditek el vakarni a fejeteket, pedig a Prince of Persia: The Dagger of Time pontosan a szabadulószobák hangulatát hivatott átadni, csak éppen a virtuális valóságban, és ennek az átélésére Magyarországon a budapesti Démonblokknál van lehetőségünk.

Miután belépünk a hely hangulatos termébe, azonnal a kedves személyzet fogad, akik - a felelősségvállalásunkról szóló nyilatkozat gyors aláírása után - már készségesen segítenek felhelyezni ránk a HTC Vive Pro szemüvegeket, és elmagyarázni az alapvető tudnivalókat az irányítással, valamint a játékkal kapcsolatban. Tehát a hardverre nem lehet panaszunk, az egyik legjobb VR-eszközzel élhetjük át a kalandokat, ami jelenleg kapható a piacon, és szerencsére az alatta dolgozó PC-k is tökéletesen tudják velük tartani a tempót - ezen nem spóroltak a srácok. 

Remélem, a leírtakból sikerült átadnom, hogy habár ezúttal nem otthon fogunk játszani egy új Prince of Persia-játékkal, minden adott hozzá, hogy remekül szórakozzunk. Na, de milyen maga a játék? A sztori szerint az idő császárnője, Kaileena az Idő Erődítményébe teleportálja a játékosokat, hogy azok megfékezzék az ördögi Nagyvezírt, aki az Idő Homokórájával szeretné az uralma alá hajtani a világot. És ha már a Herceg nem ér rá, mivel épp remake-elteti magát, akkor egy maroknyi kalandor vállán van az univerzum megmentésének a terhe, amiben azért a segítségükre lesz a 2003-ban indult trilógia egyik ikonikus fegyvere: az Idő Tőre, amely ezúttal csak a puzzle-feladatok megoldásában lesz a társunk, a harc ugyanis teljesen kimaradt a játékból.

Igen, a történet nem egy nagy eresztés, de nem is ez adja a szabadulószobáknak az esszenciáját, hanem a fejtörők, amik itt is jelen vannak, és ami a legjobb, hogy csapatban dolgozva kell megoldanunk őket. Ugyanis a Prince of Persia: The Dagger of Time-ot minimum kettő, de három vagy akár négy játékos is játszhatja egyszerre, ami kapcsán külön kiemelendő, hogy a játék a létszámhoz igazítja a feladatokat és a használandó eszközöket. A feladatok egyébként inkább a látványra támaszkodnak, mintsem a kemény agymunkára, de ez nem feltétlenül probléma, hiszen így igazán kellemes flow-ja van az élménynek, aminek az egy óra alatti teljesítését nekünk is a technológiában való járatlanságunk, és egy olyan rész akadályozta meg, ahol a pályadizájnerek elfelejtették bemutatni, hogy igen, erre is képes a játékos.

Viszont ha már úgyis szóba került a játék, akkor nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy a Ubisoft munkatársai a látvány megvalósításában mennyire odatették magukat. A helyszínek gyönyörűek és monumentálisak, így az immerziónak köszönhetően az első képkockától az utolsóig úgy érezzük magunkat, mintha az Ezeregyéjszaka egyik meséjébe csöppentünk volna. És akkor még a tárgyak kidolgozottságát, vagy az olyan apró figyelmességeket nem is említettem, mint azt, hogy amikor beszélünk, a karakterünk szájának mozgása szinkronban van a mi hangunkkal. Az animációk is viszonylag szépen követik a mozdulatainkat, amik azért persze néha komikusak, de mivel a játék soha nem veszi magát komolyan, ez még bőven belefér az illúzióba. Ha még ennek ellenére is kiesnénk belőle, akkor a kellemesen visszafogott hangzásvilág azonnal vissza fog rántani minket az élménybe.

Valószínűleg nem én vagyok a legtapasztaltabb VR-játékos, hiszen míg szabadulószobából már jó párat kipróbáltam, addig a virtuális világban való kalandozásaimat egy kezemen meg tudom számolni. És habár könnyen lehet, hogy nincs akkora összehasonlítási alapom, mint a veteránoknak, így talán a VR-szüzeknek is biztatóbb, amikor azt mondom, hogy a Prince of Persia: The Dagger of Time-ot igenis érdemes kipróbálnia mindenkinek. Nincs benne olyan részletesen kidolgozott világ, mint a Half-Life: Alyxben, a harcot sem tudtam nem hiányolni egy picit, de a vele töltött egy óra mégis úgy elszaladt, hogy nagyon nem volt kedvem levenni a VR-szemüveget a végén. Ehhez az is hozzátartozik, hogy a Ubisoft remek munkát végzett az optimalizációval, így egyszer sem éreztem motion-sicknesst a játék közben, ahogy a barátnőm sem, aki ráadásul először merült el a virtuális valóságban. Zárszóként csak annyit tudok mondani, hogy szorgalmazzátok a meetingeken, hogy a csapatépítős program a Prince of Persia: The Dagger of Time legyen, nem fogjátok megbánni!

A Prince of Persia: The Dagger of Time egy VR-játék, amit kizárólag az erre felkészített játéktermekben lehet kipróbálni. Mi a Démonblokk jóvoltából játszhattunk vele.

3.
Turley
Nincs is jobb mint tomboló pandémia közepén ajánlgatni embereknek, hogy menjenek egy fasza zárt térbe több órára
2.
SzatiX360
#1: Elég jól lejön a hozzászólásodból, hogy nincs igazán fogalmad róla, hogy miről is van szó és milyen élmény egy ilyen VR-kaland. "Vásári kaland" és "nagy büdős semmi" - legközelebb menj el egybe és utána vélemnyezz. Ha pedig az árával van a gondod, akkor meg ne magát a lehetőséget és technikát támadd, maximum az üzleti modellt. Valóban drágább, mint egy sima szabadulószoba, de teljesen más az élmény is. Akit érdekel, annak simán megéri elmenni.
1.
GemForge
Lehet akármennyire immerzív, nekem ez akkor is a rossz szájízt adó internetkácézókat juttatja eszembe. Amikor még nem volt mindeni számára elérhatő a net, akkor páran azzal sáfárkodtak, hogy jó drágán eladják a semmit...
Amúgy is az egész cikk olyan reklámszagú, ami szintén nem tetszik.
Hú, virtuális valóság, a legtutibb felszereléssel, a legimmerzívebb kaland... persze!
Azért ez a "móka" legalább egy tízes... de bele sem megyek az egészbe, mert ez tényleg kb. a vásári mutatvány szintjét üti meg, csak attól jóval drágábban adja az embereknek a nagy büdös semmit.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...