Dungeons & Dragons: Dark Alliance teszt

  • Írta: Baloo
  • 2021. július 24.
Link másolása
Szétszéledtek a haverok, ezért nem tudtok összeülni egy jó D&D-partira? Lassan telik az idő a Baldur's Gate III megjelenéséig? Újraélnéd a régi Dark Alliance-játékokat? Nos, jelen tesztalanyunk nem lesz gyógyír egyik fenti problémára sem.

Az eredetileg még PlayStation 2-re, GameCube-ra és Xboxra (majd nemrég PS4-re, Xbox One-ra és Switchre) megjelent Baldur’s Gate: Dark Alliance két része kifejezetten jól sikerült konzolos hack & slash szerepjátékokként vannak számon tartva, ezért érthető, hogy lelkesen várták a rajongók a játék szellemi örökösét, a Dungeons & Dragons: Dark Alliance-t. Sajnos azonban a Tuque Games nem csak mellé gurított a kockákkal, hanem kifejezetten egy kritikus sikertelen találat lett az új Dark Alliance végeredménye.

Márpedig minden adott volt a sikerhez: R. A. Salvatore művei és karakterei adták az alapot a sztorihoz, a játékmenet bőven merített a Left 4 Dead-, valamint a Vermintide-játékokból, a látvány pedig, ha nem is egy next-gen élmény, de kifejezetten pofásan festett itt-ott. Mégis, amint elindítja az első küldetést az ember, már az irányításnál érződik, hogy itt valami nem gömbölyű, ami pedig ezután jön, arra nincs az a gyógyítómágia, ami rendbe rakná a keletkezett sebet.

A játék története igazi fanservice, hiszen kalandjaink a Kristályszilánk eseményei után játszódnak Icewind Dale fagyos völgyeiben, és olyan szereplők köszönnek vissza a képernyőről, mint Drizzt Do'Urden, Catti-brie, Wulfgar és Bruenor. Ellenben akik nincsenek tisztában a lore-ral, azok csak vakarózni fognak, ugyanis a játék nagyon kevés magyarázatot ad arra, hogy miért kell hőseinknek a rettegett szilánkdarabot megszereznie a különböző rémségek elől. Az a kevés átvezető pedig, amit kapunk, inkább kínosan, mintsem élvezetesen meséli tovább kalandoraink megpróbáltatásait.

A Dark Alliance viszont már az előzetesekben sem csinált belőle titkot, hogy itt bizony az adok-kapokon lesz a hangsúly, nem pedig a sztorin - gondolom, a bevezető után kitaláltátok, hogy ebben az aspektusában sem kimondottan jeleskedik a játék. Az egész harcrendszer elképesztően pontatlan: minden második csapás darabosnak, valamint irányíthatatlanak hat, és amikor ebbe még belevesszük a borzalmas netkódot is, akkor egy olyan élményt kapunk a képlet végén, amiben nem lesz sok köszönet.

A legrosszabb, hogy ez még csak a közelharc, ugyanis Cattie-brie-vel az íjászat már a pofátlanság és a komikusság vékony mezsgyéjén ingadozik, aminél az ember tényleg nem tudja eldönteni, hogy hüledezzen, vagy épp a hasát fogja a szánalomnevetéstől. Az utóbbi valószínűleg egyben magyarázatként is szolgál arra, hogy miért nincs varázshasználó karakter a felhozatalban.

A legszörnyűbb az egészben, hogy néha azért érezni lehet, hogy a kódsorok mélyén valahol ott lapul egy jó játék. Amikor ugyanis összejönnek a kombók, és nem hatalmas luftokat ütünk a saját hibánkon kívül, akkor egész élvezetes az anyag, és a pályadesign is meglepően jól maszkolja el a lineáris alagutakat. Ugyanakkor a Dark Alliance tájai - akárcsak ellenfelei - elég egy kaptafára készültek, ezért nagyjából már az első félórában kiütköznek az unalom jelei a játékoson.

És ha már szóba kerültek az ellenfelek: azt hittem, a XIII Remake mesterséges idiótáit nem lehet überelni, de az új Dark Alliance-nek sikerült nagyon közel kerülnie a PlayMagic tavalyi merényletéhez. Delikvenseink napi elfoglaltsága kimerül az rezzenéstelenül egy helyben álldogálásban, és ha elkezdjük őket lemészárolni, akkor sem nagyon izgatják magukat. A fejlesztőcsapat a megjelenés óta javított egy keveset az ellenség aggróján, de továbbra sem igazán tudják lereagálni az adott szituációkat. Amennyiben például egy magaslatról lövöldözünk rájuk, akkor azt békésen tűrik, ugyanis nem tudnak mit kezdeni a pálya vertikális részeivel.

Felmerülhet a kérdés, hogy akkor viszont miért érdemes egyáltalán kipróbálni a Dark Alliance-t? Nos, a játék hangulata egész a helyén van, és néhány pályaelem is kifejezetten látványos lett. Gnollokat, trollokat, goblinokat és jégóriásokat is egész jópofa dolog csépelni, de sajnos ez az érzés is gyorsan szertefoszlik, miután a második Ctrl+C/Ctrl+V-zett bossnál rájövünk, hogy ez vár ránk az idők végezetéig. Ráadásul az sem segít a játék újrajátszhatóságán, hogy minden egyes ellenfél ugyanabban a pontban álldogál a következő nekifutásra is - így elfelejthetjük a Left 4 Dead- és Vermintide-játékokban szereplő random ellenséggenerátort.

Az aláfestő zenék ellenben egész hangulatosak (már amikor szólnak egyáltalán), és a szinkron is jó lett, azt leszámítva, hogy javarészt egy-két sornyi mondat ismétlődik az unalomba és frusztrációba süllyedésig. Társaink egyébként nem tartanak velünk, amikor egyedül játszunk, így érdemes pár barátot kínozni szerezni, akikkel talán a rengeteg bugon való röhögés egyfajta Resident Evil 6-féle bűnös élvezetté manifesztálódik. Nyilván ide el is kell jutni, mert szlavval - akinek ezúton is köszönöm, hogy áldozott az idejéből erre a borzalomra - nekünk hajlamos volt keresztbe tenni a játék olyan finomságokkal, hogy például a friend only-szerver ellenére folyamatosan idegenekkel rakott össze. Olyan esetre is volt példa, hogy a behívott fél teljes zsákmányát és felszerelését eltüntette a program, amin csak egy újraindítás segített, de a Steam-értékelések között olyan pórul járt játékosokat is találunk, akik nem úszták meg “ilyen könnyen” az említett fiaskót.

Az utolsó dolog, ami egy kicsit pozitívabb irányba billentheti ennek a tesztnek a hangvételét, hogy a lootolás egész motiváló lett a játékban. Természetesen nem kell itt nagy megfejtésekre gondolni, a karakterek mindig abban az egy módban lesznek játszhatóak, ahogy a fejlesztők azt megálmodták. Az összeharácsolt aranyunkból vásárolható képességek és tulajdonságok sajnos szintén csak a minimális szint legalját súrolják, viszont a pályán fellelhető ládákban szereplő felszerelések gyűjtögetésével rövid ideig elvonhatjuk a játék hibáiról a figyelmünket.

Hatalmas csalódás és egy borzalmasan félkész játék lett tehát a Dungeons & Dragons: Dark Alliance, ami a jelek szerint még hosszú ideig nagyon bugos is marad. A jelenlegi állapotában sem jó élmény vele játszani, de a preview-kódokat nyüstölő áldozatok még rosszabbul jártak, ezért nem csoda, hogy azonnal lehúzták a kritikusok a sárga földig az akció-RPG-t. Ezek fényében már szabályosan meglepőnek mondható, hogy a játék optimalizációja PC-n teljesen rendben volt nálam, és az ajánlottnál egy picivel erősebb gépen stabilan tartotta a 60 fps-t 1440p-s felbontás mellett.

Vérzik a szívem, de ki kell mondani, hogy sajnos marad a fájdalmasan lassan telő várakozás a Baldur’s Gate III premierjéig, hogy újból egy emlékezetes Dungeons & Dragons témájú alkotást tarthassunk a kezeink között. Aki mindezek ellenére így is tenne egy próbát a Dark Alliance-szel, az szigorúan az Xbox Game Pass keretei között tegye, hiszen az előfizetés konzolos és PC-s verziójában is megtalálható a Tuque Games fércmunkája.

PlayStationön persze nem ilyen egyszerű a helyzet, de szerintem a Sony gépén is nagyon hamar a PS Plus kínálatában landol majd a játék, addig pedig játsszatok inkább a minden tekintetben jobban teljesítő Warhammer: Vermintide 2-vel, ha egy jó kis co-op slasherre fáj a fogatok. Lekaszabolandó trollokat ott is találtok, és még csak nem is teleportálnak minden ötödik másodperceben a hátatok mögé, illetve nem halnak meg a semmitől, amikor olyan kedvük van. Vagy nem akadnak el a pálya közepén, és olyan sem lesz, hogy egyszer semmit sem sebeznek, máskor pedig egy ütéssel megölnek... vagy...

A Dungeons & Dragons: Dark Alliance PlayStation 4-en, PlayStation 5-ön, Xbox One-on, Xbox Series X/S-en, valamint PC-n érhető el. Mi az utóbbin egy AMD Ryzen 3700X, 16 GB RAM és egy AMD Radeon Vega RX 64 társaságában teszteltük.

16.
16.
zozo76hun
na, kinyomtam a gamet. van ahol nagyon szep a grafika, a zene nagyon jol eltalalt. a jatekmenet viszont full repetitiv. amit a jatek elejen latsz kb az elso fel oraban, az lesz vegig! de tenyleg, semmi valtozas nem lesz. kegyetlen unalmas. mi coop-ban mar csak azert vittuk vegig mert direkt szivattuk magunkat... :)
15.
15.
jarlaxle
A szilánk már az enyém...
14.
14.
kryszisz
#13: Persze, mert nem ők vannak a vezetői székekben. De az a csili-vili vértezet, ami épp van a karaktereden az ő munkájukat dicséri, és természetesen szeretik a pénzt ez egyértelmű (ki nem), ez a munkájuk, de mindemellett ők sanszosan élvezik is amit csinálnak. Remek példa erre a YouTube-on fellelhető kismillió ilyen-olyan rajongói film, amelyek sokszor lepipálják a hivatalos anyagokat Na azok készítői sem dollárjeleket láttak a szemük előtt (vagy legalábbis nem ez volt a prioritás), csupán így szerették volna kifejezni rajongásukat egy-egy dologgal kapcsolatban. Ezért nevezik a művészetet művészetnek, nem pedig pénznyomdának:)

Amúgy annyira nem vágom ezt a játékot, de ez egy ilyen looter-slasher cumó nem? Hát azoknak pont az a lényege, hogy 90x végigmenj a pályán a jobb motyó érdekében nem?:D
13.
13.
crytek
#12: Biztos vannak ilyenek de valahogy nem igen látjuk őket :)

Eleve ha nem a pénz motiválná a cégeket nem kell 0 day game pass és nem lenne 1 éves epic exkluzivitás sem... Nagyon kevesen tudnak nemet mondani a millió $-okért...

Mondjuk engem nem zavar én végigtolom nekem nincs vele bajom annyi hogy nehéz ,de a megoldás tolom "alapon" és akkor nem az. Annyi biztos hogy nem fogok minden pályát 90x megcsinálni csak hogy elég erős legyen a nagyobb szintekhez való játékra..
12.
12.
kryszisz
#11: Igen, jól mondod, a kiadó. Csakhogy egy játékon fejlesztők is dolgoznak ám, és a fejlesztők között a programozói munkán túl vannak kreatív emberkék is, úgy mint írok, dizájnerek, grafikusok stb.. és tudod a kreatív emberek szeretik, ha amit csinálnak az jó fogadtatásban részesül, azért lettek művészek végső soron. Példának okáért ha én egy újságíró lennék (ahogy azt szerettem volna), és minden írásom alá megkapnám, hogy mekkora egy szar, az akkor is rosszul esne, ha mellette millás lenne a fizum. Tudom, hogy számodra ez hihetetlen, de vannak a világban, akiket nem pusztán a pénz motivál;) Akkor nem léteznének független filmesek, indie zenekarok, hobbi írók stb..
8.
8.
BrockSamson
Még szerencse, hogy hetente összeülünk haverokkal egy jó DND partyra, így kihagyhatom ezt a játékot. :D
6.
6.
delphijos
#5: Én anno a Dying Light-nál éreztem azt hogy egy tök sima zombit volt hogy "órákig" kellett csépelni ( , ehhez képest a nagy bengák meg meglepően könnyűek voltak.
5.
5.
zozo76hun
a felenel utan tartok a jateknak kb, persze a haverral nyomjuk mikor van idonk ra, coop-ba. iszonyat repetitiv, de most mar csak kivisszuk. a balansz nagyon el van cseszve benne az ellensegnel. van hogy mezei ellenfeleket alig birjuk kinyirni, aztan utana a boss-t meg lazan kicsinaljuk, mindezt egy palyan belul. nem mondanam hogy szar jatek, inkabb csak szimplan nem jo! :)
4.
4.
Wow. Nagy respekt mindenkinek, aki az értékelések után akár csak GP-vel is kipróbálta. Amúgy sajnálom, hogy ilyen lett, mert nem bántam volna egy olyan DnD alapú játékot, ami a harcról szól csak, de legalább az az egy aspektusa jól ki van dolgozva. De ebben semmi nincs jól kidolgozva, mert csak egy címeres multis fos az egész. Méghozzá annyira, hogy azt már a multis játékosok sem érdemlik meg, mert még az alá a mérce alá is 100 méterrel esik be.
3.
3.
delphijos
Én nem vagyok egy grafika mániás, de egy ilyen játéknál a pályán szétverhető tárgyaknál az animáció annyira döbbenetesen igénytelen, hogy nem is értem.
2.
2.
crytek
Egynek simán jó de csakis legelső szinten (egyedül) mert felette kb lehetetlen.
Ugye ahogy haladunk és fejlődünk megy fel a "harci szint"
Ez az első nehézségnél 1000 majd szépen megy feljebb. Nos és nekem már 1450 es volt ez az érték és a pályákon már tudtam választano azt hogy 1200as. Mondom jóval felette vagyok sima ügy lesz. Igen a pálya végi bossig az volt de neki már a negyedét se tudtam levinni az életének.
És ez a 2.szint volt csak és ezen felül talán még 6 szint van. Legelsőn végigviszem annyi untig elég lesz nekem. A többin csak kínszenvedés lenne
1.
1.
szenye
1-et értek. Gamepassban kipróbáltam 10 perc múlva uninstall.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...