És nem is akármilyen formában! Lassan egy évtizede, 2016-ban látott napvilágot a Yakuza Kiwami, mely az eredetileg PlayStation 2-re még 2005-ben kiadott Yakuza első részének volt egy remekbe szabott remake-je. Két évvel később, 2018-ban a Yakuza 2 sem maradhatott ki tovább a buliból, és színre lépett a Kiwami 2, melyet annak idején mi is teszteltünk még PS4-en, és gyakorlatilag a remake-ek etalonjának kiáltottuk ki a címet. A fejlesztők ugyanis a saját Dragon Engine-jüket vetették be, Tokió legendás Kamurochója és Oszaka Sotenborija olyan részletességgel, élettel, bunyóval és vibrálással nyűgözött le mindenkit, amit még a legnagyobb open world címeknek is nehéz lett volna reprodukálniuk. A Yakuza Kiwami ilyen állapotban már egyszer megpróbált ellátogatni a Nintendo konzoljára, egészen pontosan az első Switch-re, a siker nem is maradt el, sőt, a handheld üzemmód miatt minden várakozást felülmúltak az eladások, és noha a grafika tetszetős volt, az alapok szinte karcolták a PS4-es látványvilágot, a 30 fps-es lock és az 540p-s felbontás nem mindenkinek esett jól. Most viszont a Yakuza visszatért, és második alkalommal már egyből két játékkal rúgja rá a Switch 2-re az ajtót – teszem hozzá, nagy örömünkre!

A Yakuza Kiwami 1 és 2 idén decemberben PlayStation 5-re és Xbox Series X/S-re is el fog érkezni, úgyhogy valamilyen szinten a Switch 2-es verzióra amolyan főpróbaként is tekinthetünk, annak előnyeivel és hátrányaival egyetemben. Mert valóban hatalmas előny, hogy a játék érezhetően több odafigyelést kapott, mint ez mezei Switch-es átírat, viszont a Switch-specifikus képességeket – itt elsősorban a Joy-Conok rejtette lehetőségekre gondolok – egyáltalán nem aknázza ki.

Ám mivel úgy is mindenkinek a teljesítménybeli kérdések lesznek az elsődlegesek, lássuk is, miként muzsikál a két játék Switch 2-n! Nos, a legnagyobb meglepetés, hogy közel sem egyformán. Az első epizód látványvilágában egy hangyányival visszafogottabb, mint a folytatás, viszont a korábbi Switch-es porthoz vagy a PS4-es verzióhoz képest kategóriákkal jobban néz ki, és dokkolva akár 1080p-ben is olyan stabilan tartja a 60 fps-t, hogy még a legnagyobb utcai forgatag vagy tömegverekedés sem foghat ki rajta. A Kiwami 2 esetében már jóval komplexebb felállásból indulunk ki a Dragon Engine-nek hála, a karakterek és a környezet részletessége, na meg árnyokolása parádés, a PC-hez mérten egyedül a subsurface scattering jelenlétét hiányolom, ha már órákig tartó átvezetőket nézünk rengeteg párbeszéddel. A varázslatnak viszont ára van, amit ezúttal fps-ekkel fizetünk meg, sajnos a 60-as számnak búcsút kell intenünk, és helyette egy egészen béna frame pacinggel érkező 30 fps-sel kell beérnünk, ami bizony nagyon gyorsan feltűnő lesz az első folyékonysága rész után. Főleg, hogy a Kiwami 2 belső nézetes üzemmódjában annyira nagy élmény mászkálni a piroslámpás negyedek, éttermek és boltok kavalkádjában, csak hát a jelenlegi teljesítmény ebből is sokat levesz.

A Yakuza címekben nekem mindig is volt egy erőteljes kettősség a végletekig árkádosított és gyakran paródiába forduló harcrendszer, valamint a hosszú, drámai eseményekkel teletömött történeti átvezetők közt. A Kiwami sztorijában a Tōjō-klán egyik feltörekvő tagjaként lényegében egyetlen éjszaka, egyetlen gyilkosság és egy önfeláldozás után elvesztünk mindent. Sok-sok éven át tartó börtönbüntetésünk letöltése után Kiryu bőrébe bújva nem igazán találjuk magunkat újra otthon Kamurochóba visszatérve. Miközben próbáljuk újra felvenni életünk régi fonalait, váratlanul az utunkba kerül Haruka, az anyukáját kereső magányos kislány, akiről menet közben kiderül, hogy valahogy nagyobb trutyiba tenyerelt, mint bármelyik környékbeli bandavezér, és a fél világ őt üldözi. A második részben pedig Kiryu már világot látott és mindent megtapasztalt vérbeli yakuza, aki igyekszik lezárni a múltját, ám a klán ismét válságba kerül, úgyhogy ezúttal is nekünk kell majd rendet teremteni az utcákon.

A rendteremtés pedig már sokkal kevésbé történik drámai módon, Kiryuval gyakorlatilag szétverjük a környék összes bandáját, aki csak az utunkba kerül. A neonfények, nyüzsgő tömegek és óriás hirdetőtáblák örvényében pedig az ember örömmel hagyja magát órákon át elveszni, a világ tele van idiótábbnál idiótább minijátékokkal és mellékküldetésekkel (egyszer például egy baba-fétis klubban kell pelenkás bandatagokat elagyabugyálni, máskor pedig egy WC-n ragadt ember lelkivilágát tölthetjük el ismét nyugalommal), érdekes karakterekkel, milliónyi bolttal és a videókölcsönzőben még különféle pornófilmek történetét is megismerhetjük közelebbről!

Mindehhez pedig mi más is lenne ideálisabb platform, mint a Switch 2?! A grafika az apró képernyőn hibátlan, a vezérlés szintúgy, az pedig, hogy akár utazás közben, akár az ágyon fetrengve, vagy csak simán kint a szabadban egy ilyen eposzi történetbe és egy ennyire jól öregedő játékmenetbe vághatunk bele bármelyik pillanatban, egyszerűen kihagyhatatlanná teszi az egészet. Annál is inkább, mivel végre tényleg értelme van Yakuza-gyűjteményt építeni a Nintendo rendszerében is, hiszen jövő februárban Switch 2-re is érkezik a Yakuza Kiwami 3 és a Dark Ties!

A Yakuza Kiwami 1 és 2 PC-n és előző generációs konzolokon már elérhető, a teszt a frissen megjelent Switch 2-es verzió alapján készült, decemberben pedig PlayStation 5-re és Xbox Series X/S-re is ellátogat a két epizód. A játékért pedig köszönet a Cenega csapatának!