Ha az "önálló életre kelt minijáték" intézménye nem is feltétlenül egyidős az elsővel, ami valaha feltűnt egy játékban, az elmúlt három évtizedben bőven akadt olyan, amely népszerűségében talán még forrását is túlszárnyalta. A később a főbb Final Fantasy-epizódok számára mintául szolgáló, egyszerűségét nagyszerűségével és addiktív pakliépítéssel kombináló, FF8-as Triple Triad még különálló, rajongói adaptációt is kapott, de hasonló pályát futott be az a Geometry Wars is, amit manapság az absztrakt külsejű twin-stick shooterek egyik királyaként ismerünk, eredetileg viszont csak a Project Gotham Racing 2 egy apró toldaléka volt. Ennek fényében pedig már senki se lepődött meg, hogy az epizódról epizódra drasztikusan megújuló The Witcher is erre az ösvényre tért, amikor a The Witcher 3-ban feltűnt a Gwent, a Witcher-univerzum minden szegletét behálózó gyűjtögetős kártyajáték, amely nemcsak a később érkező kiegészítők dobozos kiadásának fizikai komponensévé vált, de a CD Projekt RED első nagyszabású free-to-play játékává is, amiből aztán még történetcentrikus spinoff is készült. Így igazából nem az volt a kérdés, hogy lesz-e belőle társasjáték verzió, hanem, hogy mikor: a válasz immáron magyarul is elérhető!
Gwent - A legendás kártyajáték
Kiadó/Partner: Gémklub
BGG adatlap: https://boardgamegeek.com/boardgame/434222/gwent-the-legendary-card-game
Típus: kompetitív/kooperatív
Játékosok száma: 1-5 fő
Játékidő: legalább 20 perc
Korcsoport: 14+
Nehézség: 1,89/5
Ára: a kiadó webshopjában 16 990 forint
Az itthon a Gémklub gondozásában megjelent Gwent - A legendás kártyajáték így nem meglepő módon ennek a legendás, a Witcher-univerzum egyik legismertebb elemének teljeskörű adaptációja. Egész specifikusan pontosan ugyanaz a verzió, ami a The Witcher 3-ban is szerepelt, azaz egy olyan, kétfős kártyajáték, melyben két sereg küzd egymással, egy-egy frakciót irányítva: a szörnyeket, Nilfgaardot, az Északi királyságokat, a Scoia'taelt és Skelligét egyaránt lehet irányítani, ezek mindegyike pedig nem csak egy-egy különleges, passzív képességgel rendelkezik, de teljesen egyedi paklival is. A fordulók során a játékosok felváltva játszanak ki egy-egy kártyát, és miután mindketten passzoltak, a kijátszott egység- és hőskártyák harci ereje eldönti, ki nyeri azt. Mivel mindkét főnek két élete van, ez maximum három fordulót jelent, így egy meccs akár 20 perc alatt is lepöröghet.
Maguk a paklik relatíve nagyon kötöttek, a játék kezdetén mindössze csak 10 lap húzható fel, menet közben további lapokat csak különleges helyzetben (általában valamilyen speciális képesség birtokában) lehet szerezni, így ezt a kis mennyiséget kell beosztani. A körök ennek megfelelően nem is túlkomplikáltak, mindössze három akció egyike hajtható végre: kártya kijátszása, aktív vezérképesség használata, vagy passzolás - utóbbi a játékos részéről a forduló lezárását is jelenti, az ellenfél azonban egészen addig játszhat még ki kártyákat, amíg ő maga sem passzol.
A kártyák három fő kategóriába sorolhatók. Egyrészt minden oldalnak megvan a maga vezérkártyája, de a legtöbbet az egység- és különleges kártyák fognak pörögni. Az egységek mindegyike specifikus helyre kell, hogy kerüljön a csatatéren, amit a lapon látható ikon határoz meg: a három lehetséges sor - az ostrom, a távolsági és a közelharci - egyikébe kell őket helyezni, majd ha esetleg különleges utasítás tartozik hozzájuk, annak hatását végrehajtani. Ha mindkét fél passzolt, a kijátszott lapok összesített ereje eldönti, ki nyeri meg az adott fordulót.
Változatosságot és meglepetést leginkább így az egységkártyák tudnak okozni, melyek saját képességekkel rendelkeznek. Ilyen például a mozgékonyság, amellyel a játékos által választott sorba (közel- vagy távolsági) helyezhető; a lelkesítés, amellyel az adott sor lapjainak ereje nő 1-gyel; a felperzselés, amellyel az ellenfél sorában lehet mészárolni, és a legmagasabb erejű kártyákat eltávolítani (a hőst leszámítva). Ugyanakkor fel tudja borítani az erőviszonyokat a több különleges kártya is, mint az időjáráskártyák, melyek mindkét játékos egységeire kihatnak, és lényegében gyengítik azt, így még nyertnek hitt fordulók eredményei is átformálhatók.
A Gwent ezek fényében pedig maradt az, ami: egy nagyon egyszerű, borzasztó könnyen tanulható, pörgős, rendkívül rövid játékidővel rendelkező, párbaj alapú kártyajáték, amely ennek ellenére nagy mélységgel rendelkezik. A lapkorlát miatt sok meccs kell ahhoz, mire az ember minden kártyát megismer, ráadásul a saját pakli összeállításának lehetősége még kellő változatosságot is biztosít neki. Ez ugyanakkor nem egy TCG, a kártagyűjtés, a meglévő pakli bővítése és fejlesztése egyáltalán nem eleme, ugyanakkor az alapjáték toldalékolható, de szokatlan módon. A dobozban található frakciók főbb hőskártyáiból elérhető különleges, holografikus verzió is, melyeket 10 lapot tartalmazó csomagonként lehet megvásárolni, egyenként 1990 forintos áron, rögtön magyar felirattal ellátva, amely így igazából csak cicomával ér fel, és tényleges szerephez a tálalás vagy a tartalom terén nem jut.
Arról inkább az alternatív játékverziók biztosítanak, melyhez külön szabálykönyv tartozik. Ezek elsődleges célja a játékosszám növelése, a "Tömegverekedés" alatt futó mód például akár 5 főt is be tud húzni, kötetlen mennyiségű fordulóval, míg a "2v2" során két csapat próbál felülkerekedni a másikon, de természetesen akár egy főig is le lehet menni a kifejezetten egyszerű egyszemélyes játékváltozatban.
Legnagyobb gyengesége semmiképp sem a tartalma, sokkal inkább a tálalása. Bár a kártyák egészen pazarul festenek (amely a forrás érdeme), és a lapok vastagsága is megfelelő, de itt körülbelül véget is ér minden, amit dicsérni lehet vele kapcsolatban. A vékony, az átlagost alulról nyaldosó tokenjeit ugyan még meg lehet szokni, maga a játéktábla viszont kritikán aluli. Lényegében egy kihajtható, gigantikus méretű poszter, aminek nem csak a helyigénye irreálisan magas, de a kidolgozottsága is rettenetes. A hajtásvonalak eltüntethetetlenek, teljesen síkba sohasem helyezhető az egész, mindig van része, amely felpúposodik vagy felpöndörödik, hosszútávon pedig garantáltan elkerülhetetlen, hogy elkezdjen törni, szakadni. Egy hagyományos playmat drasztikusan jobb lett volna helyette, amely biztos, hogy jelentősen megdobta volna az árát, de bármi - akár egy kisebb, hagyományos karton játéktábla - is jobb lett volna ennél.
Ezt leszámítva viszont a Gwent - A legendás kártyajáték pont annyira jó, mint amilyen digitális formában is volt. Bár játékost találni értelemszerűen nehezebb hozzá, faék egyszerűségű szabályrendszere, magától értetődő játékmenete, rendkívül rövid játékideje okán tökéletesen megállja a helyét a saját lábán, és még olyanokat is be tud rántani a Witcher-világába, akik addig annak létezéséről se tudtak.
A Gwent - A legendás kártyajátékot annak kiadója, a Gémklub biztosította - köszönjük!
Kapcsolódó cikkek
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.