Nem múlik el úgy év, hogy Mario-univerzum ismertebb lakosai közül ne kapna valaki egy-egy külön, a részére dedikált játékot. A Mario-játékokat nyilván senkinek sem kell bemutatni, mint ahogyan a szinte mindenkit felvonultató sport- vagy party-címeket sem, ám ezeken túl is hemzsegnek a briliáns szériák. Ráadásul nem csak a szereplőknek, hanem a hozzájuk kapcsolódó játékoknak is olyan erős identitása van, hogy ezer közül is kitűnnek, egyediek, és mindegyik rendelkezik az egyedül rá jellemző atmoszférával. Ki ne ismerné fel a szellemek és elhagyatott kastélyok közt kóricáló Luigi’s Mansion-szériát, a Captain Toad: Treasure Tracker spéci, forgatható 3D-s pályáira tervezett kincsvadászatot, vagy akár a WarioWare őrült minijátékait. Viszont van egy karakter, aki rendre felbukkan mindenfelé, legyen szó játékokról vagy az új mozifilmről, mindenki ismeri, ám a neki szentelt játékok identitását javarészt a látvány adta, miközben az is markánsan eltérő volt részről-részre. Igen, Yoshiról beszélünk, mindenki kedvenc dinoszaurusz-szerű karakteréről, aki a hétköznapi kacatokból összedobott Yoshi’s Crafted World és a szövetekből, fonalakból és textilanyagokból felépített Yoshi’s Woolly World után ezúttal a mesekönyveké, és a minden eddiginél tét nélkülibb, relaxálóbb és gyerekbarátabb játékmeneté a lehetőség bizonyítani, hogy Yoshi 2026-ban is képes elvinni a hátán egy komplett játékot.
A Yoshik szigetén egy újabb, mókázással teli békés és eseménytelen napra virradt, amikor minden előjel nélkül egyszer csak derült égből villámcsapásként a fejükre pottyant egy varázslatos beszélő könyv. A Mr. E-ként bemutató vendég nem csupán egy élő beszélő könyv volt, hanem egy élő enciklopédia, akinek a lapjain egy egész világ megannyi különös teremtménye élt. Az égből alázuhanás miatt azonban az emlékei hiányossá váltak, a lapokon pedig minden összekeveredett. Innentől pedig ki más is lépne a tettek mezejére, mint Yoshi, aki fejest ugrik a laprengetegbe, hogy újra felfedezze az enciklopédia keszekusza belső világát. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy különböző lényeket kell majd elkapnunk, az egyszerű virágoktól kezdve a hulahoppozó tyúkszerűségeken át, egészen a pecázó kis gömböclényekig. És persze ahogyan az egy jó enciklopédistától elvárható, nem csak begyűjtjük az állatkákat, hanem el is nevezzük őket.
A könyv minden egyes fejezete más és más környezetbe repít el bennünket, a felfedezésre váró élőlények pedig mind eltérő mikromechanizmusokkal tarkítják az abszolút változatos gameplayt. Az óriási csigák esetében például, ha a csúszómászók hátára ugrunk, akkor kinyújtódnak és egy ugródeszka-szerű oszloppá merevednek, melynek nekilendülve távolabbra pattinthatjuk karakterünket. Csakhogy párat említsek: a lapulevél alatt éneklő csőrös kis Croakaoke lények különböző hangszínen énekelnek az ugrásaink alatt, egy óriási hal szájából lőhetjük ki magunkat ágyúgolyóként, esernyőként szétnyitható madarakkal vitorlázhatunk, és a buborékfújó lényekkel a hátunkon a pályák legmagasabb szegleteit is elérhetjük. Az iméntiek mellett még több tucat hasonló állatkával találkozhatunk, melyek mindegyike képes teljesen új színt vinni a játékmenetbe, folyamatosan újabb és újabb ötleteket bedobni az akadályok leküzdésébe.
Az ugrálás mellett Yoshi képes a tárgyakat/élőlényeket kissé Kirby-áthallásosan beszippantnai, és ezzel ideiglenesen spéci képességeket megnyitni. Ha például bekapunk egy nagy görögdinnyét, akkor a magokat Gatling módjára köpködhetjük szét a nagyvilágban, az almákkal pedig a méhrajok figyelmét terelhetjük el. Egy szó, mint száz, Mr. E üres lapjainak felfedezésekkel és kísérletezgetéssel való feltöltése abszolút szórakoztató feladat, ahogyan az oldalnézetes platformerek műfaját megbolondítja a koncepció, és a pálya bal széléről a túloldalra való nyers átvergődés helyett valóban a kalandozásra és a felderítésre kerül a hangsúly, az egy több mint hibátlan alapot ad az egész játéknak.
Az egyedüli veszély és buktató ezúttal az, hogy a szokásosnál talán picit erősebben célozták meg a gyerekeket. Nyilván egy Yoshi-játéknál nem elvárás, hogy a harmincas éveit taposó hardcore játékosok is az év címének kiáltsák ki az alkotást, ám ezúttal sokszor támadt az a benyomásom, hogy a túlságosan alacsonyra belőtt nehézségnek picit a kreativitás látja kárát a játékos oldaláról. Yoshi új kalandjába annyi különféle játékmeneti mechanizmust pumpáltak, ami még egy fővonalas Mario-platformer cím számára is elismerésre méltó lenne, ám a Joy-Conok kitartó püffölésével előbb-utóbb minden akadályon át tudunk lendülni – olykor úgy is, ha nem is realizáljuk magunkban tudatosan, hogy az adott mozdulatunkat pontosan hogyan is hoztuk össze. Lényegében a játék nem kényszerít feltétlenül rá a mechanikák tudatos használatára, emiatt rengeteg pazar ötlet mellett egyszerűen csak elsétálunk. A sztorit illetően is egy picit túlságosan mesekönyv-szerű hangulata lett mindennek, amit a gyerekek nyilván nem bánnak, ám az idősebbeknek egy-egy átvezető során nem árt odafigyelni, nehogy a pálya elejére álomországba spawnoljanak.
A játék érdekessége, hogy a belsős Nintendo-fejlesztésű címek közül az első, ami az Unreal Engine 5-öt használja. Noha a látvány abszolút pazar, messzemenő következtetéseket mégse mernék levonni ez az egy cím alapján a Switch 2 és az UE5 harmóniájáról, ugyanis a 60fps-t az igencsak alacsonyan tartott felbontás árán sikerült kisajtolni a konzolból, amit ezúttal a gyönyörű, kézzel rajzolt-festett mesekönyv illusztrációkra emlékeztető art style tökéletesen elfed, utóbbi nélkül viszont nyilván nem lenne túl csalogató az 540p. A legnagyobb dicséretet egyértelműen a vizuális stílus kapja, a megannyi kis lény mindegyike egyedi, ötletes és szerethető kinézetet kapott, de mellette természetesen minden téren hozza a játék azt, amit egy Nintendo-exkluzívtól megszokhattunk az utóbbi években.
A verdikt tehát eléggé egyértelmű; ha kisebb 6-12 éves gyereknek szánjuk a játékot, akkor egyszerűen egy hibátlan telitalálat az alkotás, 10/10-es, a Princess Peach Showtime!, a Kirby and the Forgotten Land és a Super Mario Party Jamboree mellett a Switch 2 eddigi legjobbja, amit a legfiatalabb játékosoknak is bátran odaadhatunk. Amennyiben viszont idősebben szeretnénk belevágni a játékba, akkor mindenképpen el kell fogadnunk, hogy a négyórás kiruccanás elsődleges célcsoportja nem mi vagyunk. Ám, ha a platformer kihívások helyett beérjük a látvány-hangulat-kreativitás hármasával, akkor garantált, hogy Yoshi minket sem fog cserben hagyni!
A Yoshi and the Mysterious Book kizárólag Nintendo Switch 2-re jelent meg, a játékért köszönet a Conquest csapatának!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.