Kirby and the Forgotten Land teszt

Idén ünnepli harmincadik születésnapját a Nintendo falánk rózsaszín gömböce, és noha azt sejtettük, hogy a kerek évfordulóhoz egy igazán csilli-villi játék dukál, viszont ennyire minőségi alkotásra talán mi sem számítottunk.

Az 1992-ben Game Boy-ra kiadótt Kirby’s Dream Land óta nagy utat járt be Kirby, és a HAL Laboratory fejlesztőinek hála a legújabb kaland sem fog csalódást okozni sem a régi, sem pedig az újonnan érkező rajongóknak. A Kirby and the Forgotten Land során ugyanis első alkalommal kísérhetjük el Kirbyt egy igazi 3D-s kalandra, amely közben olyan ötletes fejtörőkkel és gyönyörűen festő helyszínekkel találkozhatunk, ami bármelyik AAA-s felfedezős kalandjátéknak a dicsőségére válna. Na persze aki azt hinné, hogy Kirby a The Legend of Zelda: Breath of the Wild vagy a Super Mario Odyssey babérjaira törne, az feltehetőleg csalódni fog; a fókuszban ezúttal a legfiatalabb játékosok állnak. Ha viszont nem akadunk túlságosan fenn a komolyabb kihívások hiányán, akkor veterán játékosként is rendkívül kellemes órákat tölthetünk el az alkotással.

A Kirby and the Forgotten Landben lényegében minden megvan, amit a műfajtól elvárhatna az ember. Kirbyt egyszercsak egy multidimenzionális hasadékszerű képződmény elragadja, és egy olyan világba repíti át, ami gyanúsan hasonlít a mi világunk posztapokaliptikus mására, vagyis az emberek helyett már a természet fogja a gyeplőt. Ellátogathatunk elhagyatott gyárparkba, kihalt városrészekre, lakatlan trópusi szigetekre és a dzsungel által benőtt városi plázákba is.

A körítés tekintetében is megkapjuk a szokásos leosztást; gyűjthetünk csillagokat, kiszabadíthatunk ártatlan Waddle Dee-ket, néhány arcade-pályán szerezhetünk speciális csillagokat, a csillagokból fejleszthetjük főhadiszállásunkat és saját képességeinket. Ahogyan a Nintendo-féle platformereknél és kalandjátékoknál lenni szokott, ezúttal is találkozhatunk kreatív módon elrejtett extra jutalmakkal, titkos mellékküldetésekkel és az idegeinket olykor alaposan megcibáló bónusz kihívásokkal.

Ahelyett, hogy tovább folytatnánk tesztünk főszereplőjének részletes leírását, inkább két olyan dologra szeretném felhívni a figyelmet, ami igazán nyomot hagyhat a játékosban, mint váratlan, ámde annál kellemesebb meglepetés. Ezek közül az első az, hogy milyen brutális odafigyeléssel készült a játék. Konkrétan nem akad olyan apró részlet, amin ne éreznénk a fejlesztők gondos törődését, akik annak ellenére, hogy nem a toplisták letarolását célozták meg az alkotásukkal, mégis ugyanúgy megadták neki a lehetőséget a tündöklésre, mintha csak a világ legjobban várt játékáról lenne szó.

Minden egyes pálya zenei főtémája tökéletes atmoszférát teremt a cuki kis teremtményektől hemzsegő színpompás világhoz, melyben Kirby egyetlen másodperc alatt képes kirántani a játékost a valóságból, és a valós élet problémái helyett két kézzel folyt bele mindenkit az önfeledt szórakozás tengerébe. Persze vannak célok és kötött feladatok, ám valahogy mégis végig azt érezhetjük, hogy tényleg azt csináljuk, amihez csak kedvünk van. Ennek legfőbb oka, hogy Kirby az a hős, akinek szuperképességei talán a világ összes kitalált karaktere közül a lehető legjobban passzolnak a videójátékok világába.

A kis rózsaszín gömböc ugyanis majdnem mindent képes befalni. Ha az utunkba kerül egy autó? Hamm, bekapjuk, és a következő pályán már kocsival száguldhatunk az ugratók közt. Túl sok az ellenség, és nincs a közelben semmi fegyver, csak egy italautomata? Hamm, bekapjuk, és egy elpusztíthatatlan tankként vágtatunk keresztül az ellenségek sorfalán, miközben géppuska módjára mindenkit 3dl-es üdítőkkel sorozunk meg.

Ó, és ha éppen semmi nagy tárgy nem akad, amit bekaphatnánk, csak maguk a rosszfiúk? Igen, pontosan. Hamm, bekapjuk őket, és ezzel egyben megszerezzük az ellenlábasaink speciális képességeit is. Vagyis aszerint, hogy éppen milyen ellenfelet szippantottunk be, dobálhatunk ágyúgolyókat, bumerángokat, lőhetünk muskétával, fröcskölhetünk lávával, de akár mindent le is fagyaszthatunk. A lehetőségek tárháza sosem merül ki, és az így megszerzett képességeket művészi érzékkel kapcsolták össze a kisebb elrejtett puzzleökkel, illetve az extra jutalmakért teljesíthető plusz kihívásokkal.

Mindehhez pedig technológiai oldalról is egy több mint pazar megvalósítást kaptunk. Az még csak a jéghegy csúcsa, hogy a játék a Switchre fejlesztett exkluzív címek közül az egyik legszebb, de a bugmentes és fluid játékmenet, a rém egyszerű, ám mégis kellő mélységet kölcsönző irányítás, illetve az elképesztően részletgazdag animáció együttesen tényleg a tökéletesség közelébe repítik az egész játékot. Kirby megszámlálhatatlanul sokféle formát képes felvenni, és ezek megjelenítése mindig olyan aprólékos, hogy egyszerűen öröm elveszni a részletekben.

A másik roppant pozitív tulajdonság pedig az, hogy a játékban nincs üresjárat. Nem találkozunk mesterséges időhúzó folyamatokkal, vagy repetitív részekkel, sem pedig futószalagon gyártott puzzleökkel. A készítők nem akarták a játékot többnek vagy hosszabbnak beállítani, mint ami valójában. De komolyan, már jó ideje ez az első játék, ahol ha találtam egy titkos folyosót, akkor nem kapott el a pánik, hogy jaj ne, ha a titkos irányba megyek, akkor esetleg kihagyok valamit az eredeti útvonalról. A játék pályatervezése hibátlan, a rejtett nyomok és jutalmak után úgy nyomozhatunk, hogy közben nem kell tartanunk attól, hogy egy-egy kitérő miatt komplett pályarészeken kell újból végig loholnunk.

Szóval összegezve elmondhatjuk, hogy Kirby életében még sosem volt ennyire szórakoztató a felfedezés. A HAL Laboratory csapata egy igazán mókás, szórakoztató, és mindenekelőtt rémisztően kreatív 3D-s platformert tett le az asztalra, mely minden játékos számára sok-sok órányi élményt nyújthat. Az egyetlen számottevő negatívum a keményebb kihívások hiánya. Persze, akadnak húzósabb plusz célok, mint ahogyan néhány arcade pálya is csak sokszori nekifutásra teljesíthető, és az Elden Ringhez hasonló gyakorisággal váratlanul berobbanó bossfightok is okozhatnak egy-egy visszatöltést, ám összességében talán túlságosan is egyértelmű, hogy a fókuszban a legfiatalabb gamerek és a családi szórakozás állt. Vagy esetleg még ide sorolhatóak a konzollal még csak ismerkedő játékosokat is. Harcedzettebb játékosként túl kell tenni magunkat a kihívások hiányán, ám ha ez sikerül, akkor garantált, hogy akárcsak 30 évvel korábban, úgy idén is jól fogunk szórakozni Kirby társaságában.

A Kirby and the Forgotten Land kizárólag Nintendo Switchen érhető el.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...