A válasz határozottan igen, elvégre a The Witcher 3: Wild Huntról van szó, amibe a Remastered-változat nélkül is bármikor belefeledkezhet a rajongó, elvégre a lengyel fejlesztő valami elképesztő játékot tett le az asztalra 2015-ben, ami meglepően jól öregedett. Főleg az időközben élesedett nextgen-frissítésnek hála, de a budapesti Yigsoft csapatával közösen most mélyebben is belenyúltak a játékba, hiszen voltak sekélyesebb részei, melyek az elmúlt évtized távlatából már zavaróak lehettek. Ami a legjobb, a Remastered frissítést ingyen megkapják az alapjáték tulajdonosai, ahogy a Hearts of Stone és a Blood and Wine DLC-ket is, amikbe már nem külön kell beruháznunk. A CD Projekt RED nem a Nintendo, nem várják el, hogy egy generációváltásnál újra fizetni kelljen ugyanazért a játékért.
Emlékszem, 2015-ben a műfaj új királyát avattuk a The Witcher 3: Wild Hunttal, és én már akkoriban nagy witcher-rajongónak vallottam magamat, nem csupán az összes videójáték a polcomon sorakozott, hanem Andrzej Sapkowski regényei és mindenféle relikviák is. Az évek során mindig terítékre került nálam a játék, ami már kikezdhetetlen hivatkozási pont lett a játékiparban. Nehéz elszakadni a szláv mitológiára épülő világtól, az újbóli végigjátszás pedig amúgy is érett már, a Remastered verzió érkezése pedig kiváló alkalom lett erre, amit PC-n és az alap PS5-ön egyaránt leteszteltünk.
Természetesen az alaposan megújult látványvilág az, ami leginkább szembeötlik, az új globális megvilágítási rendszer, a ray tracing és a path tracing miatt sokkal élőbbé válnak a szörnyekkel és intrikákkal teli földek. Főleg, amikor a nap nyugszik és a sugarak megtörnek a fák lombkoronáiban és az árnyékok megnyúlnak – Toussaint mesés szőlődűlőire ez határozottan igaz. A karakterek páncéljáról visszaverődnek a tábortüzek fényei, ahogy az épületbelső fényesre csiszolt padlóiról a fáklyák lángja - a körülötted lévő világnak hatalmas lökést ad mindez. A környezet vegetációja is sűrűbb, oda kerültek bokrok, ahol korábban nem voltak, de szinte minden területre jutottak részletesebb modellek és textúrák. Már a hírhedt galambok vicces low-poly modelljeit is lecserélték egy teljesen újra.
Persze a sugárkövetés, de főleg a path tracing bekapcsolása érezhető visszaesést produkál a framerate-en, és az Nvidia-féle Hairworks tíz év után is simán megeszi a GPU-kat, de az engine remekül skálázható, még a szerényebb konfigok tulajdonosai is megtalálják azokat a beállításokat, amivel a grafika lehengerlő marad, de tisztességes teljesítményt érnek el. Egyedül a Bloom-effektet vitték túlzásba a fejlesztők, ami miatt nem annyira kontrasztos a kép, mint szeretnénk. Az objektumokat körülölelő ragyogás néha zavaró tud lenni, szerencsére PC-n kikapcsolható ez az opció, de konzolokon csak a gammával lehet trükközni egy kicsit. Az átvezetők során nyilvánvalóvá válik, hogy a bőr, a páncélok és a ruhák felületei is sokkal részletesebbek, még az izzadság is látszik rajtuk. Durva, amit a lengyel és a magyar felebarátok kihoztak a REDEngine-ből.
Szerencsére nem kell teljesen új mentést indítani a Remasteredhez, így az új páncélkészlethez is viszonylag gyorsan hozzájutottam. A harcok során mutatkozott meg leginkább, hogy milyen sokat változott a játék. Geralt sokkal fürgébb, mint korábban, gyorsabban szökdel egyik ellenféltől a másikig, az animációk simábbak, ezáltal sokkal jobban tudjuk uralni a csatákat, kevesebb rés keletkezik a védelmünkön. Hősünk kardjának lendítése és szúrásai is villámgyorsak, jobban idomulnak a szörnyvadász mesterségéhez, sokkal könnyebben válthatunk a hárítás és a kitérés között, kevesebbszer veszítjük el a fókusz. Geralt végre azt csinálja, amit szeretnénk, az új kivégzési animációk pedig megkoronázzák erőfeszítéseinket, szakadnak a végtagok, repkednek az üstökök végső csapásaink után.
Az ellenfelek már korántsem olyan ostobák, mint régen, határozottan fejlődött az MI-jük, jobban koordinálják a támadásaikat, próbálnak csoportosan támadni, nem olyan egyszerű megtalálni a védtelenebb alakokat. Ehhez hozzájönnek még a witcher-jelek és a bombák bevetése is, és villámgyorsan válthatunk nyílpuskára, minden sokkal reszponzívabb, élvezetesebb, filmszerűbb és teljesebb. Ebben nagy szerepe van a dinamikus kamerának is, ami flottul működik élesben, dinamikusan ki- vagy bezoomol attól függően, hogy hány ellenfél ugrik a torkunknak. Az eredmény: kevesebb kitakart részlet, mindig az események gócpontjában leszünk. Volt néhány fizikai baki a csaták során, Geralt táncszerű stílusa ellenére is, egy idő után kicsit feltűnnek az ismétlődő mozdulatok, tehát a készítők csak egy jó közepes szintre tornászták fel a rendszert, minden extra nélkül.
A megújított képességfák ismerősek lehetnek, ha játszottunk a Cyberpunk 2077-tel, a rendszer lényege, hogy kevesebbet hibázzunk a skillpontok elosztásakor, magyarán ne legyenek elbaltázott buildek. Ezt nyilván az RPG-kben kevésbé jártas felhasználók miatt lépte meg a fejlesztő, de annyi baj legyen! Bár néhány régi képességet elsőre nem találunk a helyén, rögtön szembetűnk, hogy az új elrendezés nagyon is logikus, így olyan új kunsztokat sajátíthatunk el, melyek tényleg működnek is, főleg a játék elején, ahol nagyon könnyen félremehetnek a dolgok, ha nem figyelünk. Ezentúl szabadon cserélgethetjük a képességeket, újakat és használhatóbbakat próbálhatunk ki, többféle játékstílusnak kedvezve. Ez a mai trend, felesleges ellenállni, már a Diablo IV is ebbe az irányba ment el a legutóbbi kiegészítővel.
Habár belefuthatunk olyan grafikus opciókba, amikkel durván visszaesik a futási teljesítmény, a srácok mégis profi munkát végeztek az optimalizációval. Egy RTX 3070-nel konstans 60-70 fpst értem el High és Ultra beállításokon 1440p-ben, bekapcsolt (Balanced) DLSS-sel, a ray tracinget lowra állítva. Utóbbit kikapcsolva már 90 és 100 képkocka/másodperc között ugrált a számláló, én mégis az első beállítást preferáltam, mert ennyi kompromisszumot simán megért a sugárkövetés. Sajnos a tesztidőszak alatt rendszeresek voltak az összeomlások, főleg, amikor a GOG Galaxy layerére váltottam. Az alap PS5-ön sincs semmi gond, Performance módban simán hozta a 60 fpst a játék, bár érezhetően szerényebb képminőség mellett, mint PC-n. Ray tracing módban szerintem nem ér annyit a sárgás képi világ, hogy amiatt 30 fps-sel kelljen beérnünk.
A The Witcher 3: Wild Hunt Remastered ezen kívül számos egyéb nyalánkságot kínál, beleértve a Transmogot, amivel megváltoztathatjuk gearünk kinézetét anélkül, hogy a statok is változnának, illetve a lovaglás is sokkal kifinomultabb lett az új animációknak köszönhetően. Keszeg sokkal ügyesebben lépdel rázós terepen is, de a számos új adalékkal kitömött fotómóddal is egyszerűbb rögzíteni a lélegzetelállító pillanatokat. Még a játékmenetbe is belenyúlhatunk az automatikus lootolással és gyógyítással, ha szeretnénk, Geralt soha nem fulladhat meg a víz alatt, és vitorlása sem pusztítható el. Noha a nehézség egyedi manipulálása sokak szerint csalásnak számít, kihívás így is akad bőven. A modtámogatás is kibővült, sőt a fejlesztésbe is moddereket is bevontak, így jó néhány eddig még nem látott küldetés is bekerült a játékba.
Összességében kijelenthetjük, hogy a The Witcher 3 továbbra is az RPG-k élmezőnyébe tartozik, a modernizált elemeknek hála még frissnek is hat, és őszintén irigykedem azokra, akik csak most vágnak bele a kalandba. De mindenki másnak is simán megéri újra nekivágni Ciri felkutatásának, hisz’ ez már a definitív élmény, amivel a készítők remekül kitaposták az utat Geralt jövőre érkező hattyúdaláig, a Songs of the Pastig.
A The Witcher 3: Wild Hunt Remastered 2026. szeptember 29-én jelent meg PC-re, Xbox Series X/S-re, PlayStation 5-re, Nintendo Switch 2-re. Mi számítógépen és az alap PS5-ön veselkedtünk neki.