Egészen elképesztő belegondolni, hogy idén novemberben lesz már 20 éve, hogy elkezdtek a háború fogaskerekei forogni. Gears of War, a név, ami úgy összeforrt az Xbox 360-nal, mint a Halo az eredeti Xbox konzollal. A kellőképen idős kollégák még biztos emlékeznek a TV-ben leadott Mad World trailerre, vagy az elektronikai boltokban kihelyezett Xbox 360-standokra, ahol először pillanthattunk bele az igazi HD-játékélménybe. A Delta csapat kalandja pillanatok alatt eladta a Microsoft hetedik generációs konzolját, és Master Chief mellett az egyik legfontosabb IP-ja lett. A szebb időket megélt redmondi cégnek (és magának a szériának is) most pontosan egy ilyen löketre lenne szüksége a frissen debütált Gears of War: E-Daynél is. Vajon sikerült nekik?
Tudtátok, hogy anno az első Gears of War miatt lett több memória az Xbox 360-okba pakolva? Vagy hogy az első E3-as trailer után maga Bill Gates személyesen gratulált Cliff Bleszinskiéknek? És habár a Microsoft megjegyezte, hogy szerintük a láncfűrészes kivégzés kicsit túlzás és ki kellene venni a végső produktumból, az Epic Games erre csak annyit válaszolt, hogy: hát pont ez a lényeg! A kiadó és a készítők közti kollaborációból is látszik, hogy bár a Gears of War általában egy buta játék (-nak van titulálva), amit kifejezetten okos emberek készítettek. Sajnos ez a trilógia végeztével - akárcsak a Halo esetében - gyökeresen megváltozott, és nem igazán találta meg magát azóta sem a széria a negyedik és ötödik részével, még ha a más műfajon bepróbálkozott Gears Tactics tisztességesen is szerepelt. Az E-Day viszont már az első videóval tisztán közölte: hallunk titeket, Marcus és Dom visszatérnek.
Sera lakóinak nem idegen a háború. A COG (Coalition of Ordered Governments) és a UIR (Union of Independent Republics) frakció közel 80 véres éven keresztül harcoltak az Immulsionért (gyakorlatilag a helyi olaj megfelelője), aminek a lezárásáért többek között Marcus Fenix és Dominic Santiago is nagy árat fizetett. Éppen erre emlékeznek meg egy sör mellett, amikor megnyílik a lábuk alatt a föld és Kalona városát szisztematikusan lepik el a mélységből érkező szörnyek. A lények sáska módjára pusztítják el a várost és lakosságát, amiért gyorsan rájuk ragad a név: Locust, azaz Sáskák. Kalona a Gears of War-univerzum Reach bolygója; bármilyen heroikusan és kitartóan is fogunk küzdeni, (spoiler) el fogunk bukni. A tragikus nap az alcímet is adó Emergence Day néven égett be a történelembe, amit most minden eddiginél közelebbről és látványosabban élhetünk át.
A Gears of War: E-Day története ugyanis három nap leforgását mutatja be, ahol nem lesznek nagy csavarok, komplex karakterfejlődések, hanem egy szélmalomharcot láthatunk, ahol a káosz és a pusztulás elodázása a cél, hogy minél több életet megmenthessünk. Az E-Day az előzmények átkát viszi magával; hiszen jól tudjuk, hogy Dom és Marcus nem halhat meg egyelőre - hacsak nem valami fura alternatív Gears-világban lennénk -, és néhány (főleg könyvekben említett) esemény is felül lett írva. Az utóbbi cselekedet és a két új karakter behozatala instant ki is égette a Gears of War-közösséget, amihez valamilyen szinten én is csatlakozni tudok. Se a zöldfülű Lucas Reyes, se Mags Carter nem lett túl emlékezetes karakter, az utóbbi hősünk pedig rengeteg extra figyelmet kapott, olykor Marcust és Domot is a háttérbe szorítva. Amit csak azért emelek ki, mert így a fent említett launch trailer üzenete fura, és csak marketing részről értem, hogy mi történt itt. Illetve azért kell megemlíteni, hogy felkészülhessetek, hogy sajnos nem fogunk annyi Dom/Marcus-interakciót kapni, mint amennyit bőven elbírt volna egy előzménysztori.
Szintén furcsán kezeli az E-Day a katonai hierarchiát, amire az alaptrilógia kifejezetten büszke volt, sőt, az Államokban több veterán, vagy aktív szolgálatot töltő katona is mondta, hogy sok más mellett ezért az egyik kedvenc frencsájza a Gears of War. Nagyon furcsa, hogy a Bravo csapatban bárki visszajelez és/vagy parancsokat osztogat akár a központnak, akár Marcusnak, aki az osztagon belül a legmagasabb rangú tiszt. De sokkal nagyobb probléma, hogy a Delta osztag emlékezetes kémiájától fényévekre van a régi-új csapatfelállás.
Amennyiben túltesszük magunkat a fentebb említett tüskéken a történetírásban, akkor teljes fókusszal élvezhetjük (az amerikai katonák által másik preferált részét a GoW-játékoknak) a fedezékalapú tűzpárbajokat, amik talán minden eddiginél jobban sikerültek. A forradalmi rendszert valószínűleg ma már senkinek sem kell bemutatni, viszont azt érdemes megemlíteni, hogy bakáink ezúttal jóval mozgékonyabbak lettek. Na, nem kell itt egy Nathan Drake-re gondolni, de a becsúszás, minimális ugrások és félmagas falak megmászását pont úgy sikerült megvalósítani, hogy azok dinamikussá teszik a harcokat, de közben nem veszítenek a súlyosságukból és robusztusságukból.
És ha már szóba került a "súly", örömmel jelentem, hogy a Gears of War 4 és 5 után végre ismét mindennek van tömege. Sokat segít ennek az átadásában a tökéletesen megvalósított animációk és a hangzás, amire remélhetőleg az év végén külön díjat is bezsebel majd az E-Day. A lancernél lehet érezni, ahogy nehezen vágja át a Sáska testét, a fegyverek úgy szólnak, hogy az öröm hallgatni és természetesen literszámra ömlik a vér. Egyedül csak a kamerarázkódás hiányába tudok belekötni, ahol értem, hogy irányíthatóbb lett így a sprintelés és a lövöldözés, viszont az immerzió is sérült vele együtt egy keveset.
A brutalitás és horror hangulat is visszatért, ahol - csak hogy tovább keressem a kákán a csomót - a kivégzések limitált számával és a kúszó testek után gyorsan eltűnő vércsíkkal nem voltam kibékülve - pedig ezeket már a második részben is sikerült megugrani. Szintén kimaradt a body shieldként használható ellenségek, a gránátok "feltapasztása" és a láncfűrész-párbajok, amik ugyanúgy a széria védjegyeinek számítanak már 2008 óta. Nyafogásaimhoz még ide illeszteném, hogy a kampányra is ráfért volna némi változatosság: valamilyen járművezetős, vagy hasonló rész, ami egyrészt megtöri a monotonitást, másrészt szintén majdnem mindig szerepelt a korábbi részekben. Apropó kúszás: hatalmas piros pont viszont a készítőknek, hogy most már nem lehet kiakasztani a játékot azzal, hogy végtelenszer tudunk a földre kerülni nehéz fokozaton, aminek köszönhetően sokkal kiegyensúlyozottabbnak hatnak a különböző nehézségi szintek.
Most, hogy kisiránkoztam magam minden jelentéktelen kis apróságon, nézzük azt is meg, hogy milyen jól sikerült korrigálni például az ötödik rész üres open world részét a The Coalitionnek! Az E-Dayben ugyanis Kalona többször kinyílik előttünk, és habár nem megy át a játék egy teljes értékű nyílt világba, a bejárható terület így is hatalmas. Ez az izgalmasabb tűzharcok mellett néhány extra mellékfeladatot is biztosít a számunkra, na meg persze rengeteg környezet által mesélt sztorit és gyűjtögethető apróságot, amik között akár fegyverfejlesztéseket is találhatunk. Nem kell itt semmi vad dologra gondolni, de egy-két aprósággal személy(esebb)re szabhatjuk a flintáinkat.
A fegyverfejlesztésekre pedig szükségünk lesz, mert a Locust ezúttal is rafinált ellenfél; oldalba támad, rád rohan, savval próbál kimozgatni a fedezékből, egyszóval élvezet ellene minden egyes összecsapás solo módban és természetesen még hangulatosabb (az offline két, online akár négy fős) coopban is. Az új mordályoktól, illetve Sáska-variációktól nem fogunk hátast dobni, de kellemesen egészítik ki a lassan két évtizede működő alapreceptet. A legfontosabb továbbra is a fedezékek, a lőszer és persze a jól időzített aktív újratöltések - aminél nekem továbbra is érthetetlen, hogy ezt a zseniális rendszert még más címek miért nem nyúlták le.
Sokat emlegettem már a játék színterét, Kalonát, hogy mekkora szerepet kapott és a fentebb részletezett felfedezést az összeszedhető holmik mellett azért is érdemes előtérbe helyezni, mert a Gears of War: E-Day egyszerűen minden egyes pillanatában gyönyörű. A képek és videók magukért beszélnek, de ráérősen, saját monitorunkon megcsodálni az egész környezetet és minden apró részletet, az egyszerűen leírhatatlan érzés. A GoW-játékok mindig is az adott Xbox-generáció csúcstechnológiai bemutatói voltak, amivel eredményesen viszi tovább a stafétát a The Coalition. Nyilván az Unreal Engine 5 összes rákfenéje itt is megtalálható, de művészi kép az art deco építészettel, enyhe Warhammer 40K-hangulattal és egy leheletnyi 70-es évekre utaló áthallással feledteti velünk a zajos ray tracelt árnyékokat, vagy a hosszúra nyúló shader compiling folyamatokat. Abszolút szőrszálhasogatás, de egyedül kicsit a fizikára húztam a számat, ugyanis egyes helyeken pazarul néz ki a rombolás, máshol pedig még csak egy aprócska porfelhőt vagy szikrákat se okoznak a becsapódó lövedékeink, amit a F.E.A.R. óta hiányolok minden shooterből.
Technikai oldalon szerencsére bugokkal, kifagyásokkal nem találkoztam, és viszonylag sok lehetőségünk van játszani a grafikai opciókkal, habár nyilván a felskálázás és képkocka-generálás lesz a legnagyobb mentsvárunk PC-n. Az xboxos verzióról sajnos nem tudok nyilatkozni, de videók alapján ott is szépen fut az E-Day. Egyedül a zenével nem voltam kibékülve; amilyen szuper lett a játék hangzásvilága, az aláfestő muzsika ugyanannyira lélektelen. Ami szomorú, hiszen Kevin Riepl és Steve Jablonsky munkái a mai napig ikonikus részei a szériának, de még a gaming világnak is. Ezzel szemben Adam Lastiwka dallamai maximális jóindulattal is csak a kötelezőt hozzák egy ekkora költségvetésű TPS-nél.
Miután végeztünk a terjedelmes (néhol egy picit túlságosan is elhúzott) kampánnyal, természetesen átnyergelhetünk a Versus és Horde multis játékmódokba, amik szintén a rajongók kedvencei már évek óta. Az előbbinek továbbra is megvan az egyedi hangulata, ahogy próbálod a helyezkedéseddel kijátszani az ellenfelet, hogy a shotival végül közelről darált húst készíts belőle. Én soha nem voltam a Gears of War-játékok nagy e-sportolója, de amit el tudok mondani a PvP-ről, hogy továbbra is roppant élvezetesek és feszültek a meccsek, még akkor is, ha jön egy-egy vadállat, aki ismeri az egész rendszert és felmossa veletek a padlót. A megváltozott sprintelés és wall bouncing megnyirbálása itt lesz a legjelentősebb, aminek hála sokkal dinamikusabbak a harcok, ugyanakkor el tudom képzelni, hogy rengeteg hardcore fanatikus pont ezért fogja skippelni az E-Day többjátékos módját.
A Horde (illetve Horde Siege jelen esetben) módban ezúttal 3x4 fős csapatokkal garázdálkodhatunk egy hatalmas pályán, ahol különböző kisebb-nagyobb feladatok megoldása után kell kimenekíteni magunkat. A régi motorosok már itt is nemtetszésüket jelezték, hogy ez nem a klasszikus köralapú véd a várat játékmód, habár javarészt az összes apró feladat erre a mechanikára épül, csak a pálya különböző pontjai között mászkálva. Nekem kifejezetten tetszett, amikor az osztagokat összehozta egy Brumak vagy Corpser esemény a pályán és tizenketten daráltuk a rémségeket, és a négy választható class szinergiáját kihasználtuk. Egyelőre a pályafelhozatal nem túl változatos, de meglátjuk majd mind a Horde, mind a Versus módban mit hoz majd a live service a jövőben az E-Daynek.
A Gears of War: E-Day egyértelműen egy hatalmas nosztalgiacsali a rajongóknak, ami többségében eleget tesz a feladatának, és egy jó irányt mutat a kissé kisiklott negyedik, ötödik rész után - az már más kérdés, hogy így mi lesz az ott cliffhangerrel félbehagyott karakterek sorsával? Apró nyafogásaimat abszolút kezeljétek egy csipet sóval, hiszen nagy egészében egy páratlanul látványos és élvezetes lövöldét kaptunk az E-Day személyében, ami ha nem is akkora megváltás mint az első három epizód az Xboxnak, egyértelműen az a dózis, amire szüksége van a redmondiaknak. Kíváncsian várjuk hova tovább, elméletileg arra már nem is kell majd újabb 7 évet várnunk.
A Gears of War: E-Day 2026. október 6-án jelent meg PC-re és Xbox Series X/S-re. Mi a PC-s verziót teszteltük.