2014 nagyon érdekes év volt a videójátékok szempontjából, talán az azt megelőző évekhez képest nem volt annyira erős, azonban még így is olyan már-már kultikus játékokkal lettünk gazdagabbak, mint az Alien: Isolation, a Mario Kart 8, vagy épp a mai egyik tesztalanyunk, a Middle-earth: Shadow of Mordor. A játék sikerét mi sem támasztja jobban alá, mint hogy 3 évre rá megjelent a folytatása, a Shadow of War is. Ennek a megjelenését azonban csúnyán beárnyékolta a hozzá kapcsolódó loot box-botrány, melyet utólag a készítők ki is vettek a játékból, annak megítélésén viszont ez sem segített, így azóta sem kaptunk folytatást hozzá.

A történet során Talion, egy gondori harcos bőrébe bújva indulunk el bosszúhadjáratunkra, az utunkon pedig elkísér egy szellemvilágban ragadt elf hadúr, akinek földöntúli képességeit használva jutunk közelebb a célunkhoz. A Shadow of War sztorija pedig közvetlenül a Shadow of Mordor történései után veszi fel a fonalat, így aki most csöppen bele a világába, annak egy kiváló, hosszú és tartalmas kalandban lesz része. A játék története meglehetősen sötét tónusú és ugyan talán a legjobb Gyűrűk Ura világa által inspirált sztori videójáték formájában tálalva, mégsem ez az, ami igazán magával ragadja az embert, hanem fantasztikus harcrendszer, valamint a hozzá kapcsolódó Nemesis-rendszer.

Le sem tagadhatnák a fejlesztők, hogy a harcrendszer megalkotása során erősen inspirálódtak a Batman Arkham, valamint az Assassin’s Creed-játékokból. Habár mai szemmel kissé egyszerűnek hat az egész, mégis mind a mai napig fantasztikus élményt nyújt a freeflow harcrendszer, megspékelve a folyékony kivégzési animációkkal, valamint a változatos különleges képességekkel. Ráadásul kellő szabadságot is kapunk ahhoz, hogy kedvünkre választhassunk a csendes lopakodás, vagy épp a hangos kaszabolás között.

Mindehhez párosul a remek Nemesis-rendszer, melynek lényege, hogy a kaland során különböző ork hadvezérekkel találjuk majd szembe magunkat. Ők azonban nem szimplán egyszerű npc-k, hiszen mindegyiküknek van neve, személyisége, gyengesége és erőssége is. Ezen felül, ha nem először találkozunk velük, akkor emlékeznek ránk, és reflektálnak is a múltban történtekre, így egyfajta személyesebb kapcsolat alakul ki a főszereplő és köztük. Ha legyőzünk egyet, akkor egy másik ork fogja betölteni a megüresedett helyét a ranglétrán, ha ő győz le minket, akkor promócióban részesül, és magasabb rangba lép, ezáltal még erősebbé válik. Lehetőségünk van kihallgatni őket, mielőtt véget vetünk az életüknek, melynek hála más hadvezérekről szerezhetünk kulcsfontosságú információkat. Remek élmény elsőre találkozni ezzel a mechanikával, és nagyon hosszú ideig leköti a játékost és szórakoztató marad, a Shadow of Warban pedig még tovább mélyítették ezt a rendszert. 

Hiába telt el több konzolgeneráció is a Shadow of Mordor megjelenése óta, sajnos mind a mai napig kizárólag PC-n élvezhetjük a játékot 60fps mellett. Ez a Switch 2 port megjelenésével sem változott, a fejlesztők a lehető legkevesebb erőfeszítést igénylő módhoz nyúltak, és lényegében a PS4 változatot portolták a hibrid konzolra. Bizonyára nyomós okuk van arra, hogy miért nem érhető el egyik konzolon sem 60fps mód egyik játékhoz sem, azonban ez nem mentség a részükről. Nem elég, hogy a textúrák minősége nem az igazi, de még komoly frame pacing-problémákkal is küzd a játék Switch 2-n, melynek következtében darabos és kvázi élvezhetetlen élmény játszani vele.

És ez végtelenül elszomorító, ugyanis az Elden Ring, vagy épp a Resident Evil: Requiem portja ékes példája annak, hogy kicsi odafigyeléssel és beletett munkával mennyire fantasztikus dolgokat ki lehet hozni a kis konzolból. Ehhez képest a Middle-earth-játékok portjai inkább a minimális energiát befektetett, gyenge minőségű portok sorát erősítik, akárcsak az év elején megjelent Tomb Raider. És persze érthető, hogy a 10+ éves játékoknak meglehetősen kicsi a felvevőpiaca ezen a konzolon, azonban ilyen minőségben szerintem senki sem szeretne játszani ezekkel még akkor sem, ha alapvetően jó játékokról beszélünk.

És ha mindez nem lenne elég, a két játékért összesen 70 eurót kérnek el, ami előtt abszolút értetlenkedve állok. Egyszerűen semmi nem indokolja azt, hogy ennyire vastagon fogott a ceruza az árcédula írása közben, és még úgy sem tekinthető jó ajánlatnak, hogy mindkét játék teljes verzióját kapjuk meg minden letölthető tartalommal és extrával. Mindenesetre akiknek esetleg kimaradtak volna ezek a címek, azok egy nagyobb akció keretében csapjanak le rájuk, ugyanis kiváló akciójátékok, melyek olyan élményt nyújtanak, mely után még a legvadabb Tolkien-rajongók is elégedetten csettintenek majd.

A Middle-earth: Shadow of Mordor és a Middle-earth: Shadow of War szeptember 30-án jelent meg Nintendo Switch 2-re.