A Bully: Scholarship Edition-höz hasonlóan most ismét egy platformkésett játékot veszünk górcső alá. A Universe at War: Earth Assault PC-re már megjelent néhány hónapja, ám akkor a nagy hajszában nem volt időnk letesztelni. Az Xbox 360-as verzió mostani piacra kerülésével azonban ismét aktuálissá vált az anyag, így következzen a volt Westwood-os srácok új játékának, a Universe at War-nak a tesztje!
Konzolra nem sok stratégia jelenik meg, a Command & Conquer és a The Lord of the Rings kivételével pedig nem is tudunk hirtelen olyat mondani, ami sikeres lett volna ezen a platformon. A Star Wars: Empire at War-t jegyző, volt Westwood-os fejlesztőkből álló Petroglyph is elsőként próbálta ki magát Xbox 360-on, ám anélkül, hogy lelőném a poént, azért elárulom, hogy nagyon is jól tették, a játék remek portolást kapott!
Az Earth Assault a többrészesre tervezett Universe at War sorozat bemutatkozó darabja, egy egyszerre négy fajt csatába eresztő sci-fi stratégia. A játék leginkább az H.G. Wells által megálmodott, és Spielberg által vászonra vitt Világok Harcára hasonlít, egy személyben testesíti meg a 60-as évek rettegett UFÓ invázióit, ennek későbbi, 90-es évekbeli újjászületését, és mindezek paródiáját. A játékban vannak utalások a War Game-re, az Utolsó Csillagharcosra, az I Robot-ra, sőt még a Támad a Mars című rettenet is újjászületik előttünk, látván az idegenek szuperstukkere által csontvázzá sorvadó embereket. Jópofa egyveleg tehát, az alapötlet igencsak hangulatosra sikeredett!
A történet szerint 2012-ben egy Hierarchy nevű idegen faj támad bolygónkra. Hatalmas vörös hadigépezetekkel jönnek, sorra égetik fel a városokat, az ember bárhova néz, mindenhol ott vannak a vadul tüzelő lépegetőikkel. Az emberiség már majdnem elbukik, mikor újabb idegen nemzet látogat hozzánk. A Novus faj egy robottársadalom, a Hierarchy-k ősi ellensége, róluk annyit érdemes tudni, hogy egy emberszerű ősi nép alkotta őket, csúcsmodern, I Robot stílusú kinézetük van, egyetlen nem plasztik hősük pedig az ősök DNS-éből életre keltett Mirabel kisasszony. A nagy háború negyedik résztvevője egy újabb idegen nemzet, az óceán legmélyén évezredek óta szunnyadó Masarik a két gladiátor harcát látva csatlakoznak a csatába. Ettől a ponttól elszabadul a pokol, mindenki gyilkol mindenkit, egyesek szövetkeznek, mások pedig mindent felrúgva csak a világuralom megszerzésére koncentrálnak.
Az egyjátékos kampány alatt mind a három földönkívüli fajt van lehetőségünk irányítani, belekóstolhatunk az egyes fajok jellegzetességeibe, megvédhetjük, leigázhatjuk, illetve megmenthetjük a Földet, ez alatt pedig folyamatosan tárul fel előttünk az idegenek múltja, jelene, és jövőbeli célja. Megtudhatjuk, hogyan és miért jöttek hozzánk, és egyáltalán miért éppen a kék planéta a célpont, miért nem tudnak valahol máshol háborúsdit játszani. Vicces, hogy az egész a Földön játszódik, még sincs az embereknek saját küldetéssorozata, sőt szerephez is alig jutnak.
A kampány jól felépített, olykor igazi háborús eposzhoz hűen véres és búskomor, máskor pedig bohókás és szórakoztató. A játékmenet teljesen rendjén van, a Universe at War a hagyományos, Command & Conquer stílusú klasszikus stratégiai irányzatot követi, olykor kapunk egy csapatot, és csak menni kell előre, olykor pedig nekünk kell bázist építeni, nyersanyagról gondoskodni, fejleszteni és gyártani is. Ez utóbbi alól kivétel a Hierarchy kampány, ők ugyanis nem építkeznek, a seregük lelkét az óriási lépegetők alkotják, erre támaszkodik minden. Jópofa részlet még, hogy bekerült egy Battlecam nevű kis megoldás a játékba, melyet aktiválva különböző kameranézetekből amolyan mozi stílusban nézhetjük az aktuális csatát. Sok extra igazából nincs, de ennek én például örülök is, nem szeretem, ha erőltetetten akarnak megreformálni egy jól működő, közkedvelt és sikeres irányvonalat.
Komoly gondok a motornál kezdődnek, a játék a 2006-ban megjelent Star Wars: Empire at War-ban használt Alamo Engine-re épül. Ez már akkor se volt nagy szám, most pedig végképp nem az, főleg, hogy még újgenerációs konzolra is átírták. Az Alamo a játék rákos daganata, minden gyengeség innen ered, kezdve a béna, szögletes emberektől az összedolgozni képtelen, szétesett egységeken át egészen a grafika bénaságáig. A látvány minden, csak nem nextgen, a kamerával legtávolabb zoomolva mondja azt az ember, hogy „úgy ahogy elmegy", amit lát, hiszen hiába a sok csili-vili fényeffekt, ha életlen baltával faragták a játékteret.
Kicsit gagyi érzése van tehát az embernek, már ami a látványt illeti, de ugyanez jellemző a csaták teljes lezajlására is. Kiküldjük az egységeket, azok megállnak szemben az ellenféllel, a két csapat pedig addig lövi egymást, míg valamelyik el nem fogy. Érdekes, hogy a nehézségi szintet is hiába vesszük fel, a gép attól nem taktikázik jobban, csak erősebben támad.
Ami az irányítást illeti, arról végre tényleg csak jót tudunk mondani. Az Xbox 360 kontrollert jól kihasználták a készítők, a játékos könnyen és gyorsan meg tudja tanulni a teljes kiosztást, ami bizony még a Command & Conquer-énél is egyszerűbb lett. Ahhoz hasonlóan a kurzor itt is a képernyő közepére lett rögzítve, mozgatása közben a kamera is követi őt. Az (A) gomb lett a kijelölés, a csatába küldés és a nyugtázás, az (Y) megnyomására a legfontosabb eseményhez ugrik a kamera, a (back) csoportba rendez, az (X) mindenkit kijelöl, míg a (B) helyettesíti az ESC, vagyis a mégsem gombot. A bal dömper a fejlesztés / customization hot keynek felel meg, a bal ravasszal hozható elő és aktiválható az egység képessége (például így lehet építkezni is), a jobb dömperrel rendezhetjük az egységeket, míg a jobb ravasszal a térképen tudunk ugrálni. Nem nagy ördöngösség, saját beállítás mellett se lehetne jobbat összehozni.
A multiplayer a hagyományos rendszer szerint készült, egyetlen igazi kiugrója, hogy támogatja a cross platform technológiát, tehát az Xbox-osok bármikor kiállhatnak egy PC-s barát ellen - ha ezt használjuk, akkor még Achievement-et is kapunk egy egértologató leveréséért cserébe. LIVE-on háromféle játék közül választhatunk, van a Conquer the World, itt értelemszerűen a cél a világ meghódítása, míg a Ranked Match és a Player Match a hagyományos, gyors összecsapások otthona.
Végezetül azért valljuk be, nem rossz dolog konzolon stratégiát játszani, szinte már-már az egeret se hiányoljuk annyira. Aki PC-ről szokott át Xbox-ra, annak igazi felüdülés egy igazi, klasszikus RTS-sel nyomulni ismét, és bár a Universe at War nem a legjobb stratégia, azért nagyszerű pótló anyagnak bizonyult a World in Conflict, a Kane's Wrath, a Red Alert 3 és a Supremer Commander konzolos átirataira várva.
Az Earth Assault a többrészesre tervezett Universe at War sorozat bemutatkozó darabja, egy egyszerre négy fajt csatába eresztő sci-fi stratégia. A játék leginkább az H.G. Wells által megálmodott, és Spielberg által vászonra vitt Világok Harcára hasonlít, egy személyben testesíti meg a 60-as évek rettegett UFÓ invázióit, ennek későbbi, 90-es évekbeli újjászületését, és mindezek paródiáját. A játékban vannak utalások a War Game-re, az Utolsó Csillagharcosra, az I Robot-ra, sőt még a Támad a Mars című rettenet is újjászületik előttünk, látván az idegenek szuperstukkere által csontvázzá sorvadó embereket. Jópofa egyveleg tehát, az alapötlet igencsak hangulatosra sikeredett!
A történet szerint 2012-ben egy Hierarchy nevű idegen faj támad bolygónkra. Hatalmas vörös hadigépezetekkel jönnek, sorra égetik fel a városokat, az ember bárhova néz, mindenhol ott vannak a vadul tüzelő lépegetőikkel. Az emberiség már majdnem elbukik, mikor újabb idegen nemzet látogat hozzánk. A Novus faj egy robottársadalom, a Hierarchy-k ősi ellensége, róluk annyit érdemes tudni, hogy egy emberszerű ősi nép alkotta őket, csúcsmodern, I Robot stílusú kinézetük van, egyetlen nem plasztik hősük pedig az ősök DNS-éből életre keltett Mirabel kisasszony. A nagy háború negyedik résztvevője egy újabb idegen nemzet, az óceán legmélyén évezredek óta szunnyadó Masarik a két gladiátor harcát látva csatlakoznak a csatába. Ettől a ponttól elszabadul a pokol, mindenki gyilkol mindenkit, egyesek szövetkeznek, mások pedig mindent felrúgva csak a világuralom megszerzésére koncentrálnak.
Az egyjátékos kampány alatt mind a három földönkívüli fajt van lehetőségünk irányítani, belekóstolhatunk az egyes fajok jellegzetességeibe, megvédhetjük, leigázhatjuk, illetve megmenthetjük a Földet, ez alatt pedig folyamatosan tárul fel előttünk az idegenek múltja, jelene, és jövőbeli célja. Megtudhatjuk, hogyan és miért jöttek hozzánk, és egyáltalán miért éppen a kék planéta a célpont, miért nem tudnak valahol máshol háborúsdit játszani. Vicces, hogy az egész a Földön játszódik, még sincs az embereknek saját küldetéssorozata, sőt szerephez is alig jutnak.
A kampány jól felépített, olykor igazi háborús eposzhoz hűen véres és búskomor, máskor pedig bohókás és szórakoztató. A játékmenet teljesen rendjén van, a Universe at War a hagyományos, Command & Conquer stílusú klasszikus stratégiai irányzatot követi, olykor kapunk egy csapatot, és csak menni kell előre, olykor pedig nekünk kell bázist építeni, nyersanyagról gondoskodni, fejleszteni és gyártani is. Ez utóbbi alól kivétel a Hierarchy kampány, ők ugyanis nem építkeznek, a seregük lelkét az óriási lépegetők alkotják, erre támaszkodik minden. Jópofa részlet még, hogy bekerült egy Battlecam nevű kis megoldás a játékba, melyet aktiválva különböző kameranézetekből amolyan mozi stílusban nézhetjük az aktuális csatát. Sok extra igazából nincs, de ennek én például örülök is, nem szeretem, ha erőltetetten akarnak megreformálni egy jól működő, közkedvelt és sikeres irányvonalat.
Komoly gondok a motornál kezdődnek, a játék a 2006-ban megjelent Star Wars: Empire at War-ban használt Alamo Engine-re épül. Ez már akkor se volt nagy szám, most pedig végképp nem az, főleg, hogy még újgenerációs konzolra is átírták. Az Alamo a játék rákos daganata, minden gyengeség innen ered, kezdve a béna, szögletes emberektől az összedolgozni képtelen, szétesett egységeken át egészen a grafika bénaságáig. A látvány minden, csak nem nextgen, a kamerával legtávolabb zoomolva mondja azt az ember, hogy „úgy ahogy elmegy", amit lát, hiszen hiába a sok csili-vili fényeffekt, ha életlen baltával faragták a játékteret.
Kicsit gagyi érzése van tehát az embernek, már ami a látványt illeti, de ugyanez jellemző a csaták teljes lezajlására is. Kiküldjük az egységeket, azok megállnak szemben az ellenféllel, a két csapat pedig addig lövi egymást, míg valamelyik el nem fogy. Érdekes, hogy a nehézségi szintet is hiába vesszük fel, a gép attól nem taktikázik jobban, csak erősebben támad.
Ami az irányítást illeti, arról végre tényleg csak jót tudunk mondani. Az Xbox 360 kontrollert jól kihasználták a készítők, a játékos könnyen és gyorsan meg tudja tanulni a teljes kiosztást, ami bizony még a Command & Conquer-énél is egyszerűbb lett. Ahhoz hasonlóan a kurzor itt is a képernyő közepére lett rögzítve, mozgatása közben a kamera is követi őt. Az (A) gomb lett a kijelölés, a csatába küldés és a nyugtázás, az (Y) megnyomására a legfontosabb eseményhez ugrik a kamera, a (back) csoportba rendez, az (X) mindenkit kijelöl, míg a (B) helyettesíti az ESC, vagyis a mégsem gombot. A bal dömper a fejlesztés / customization hot keynek felel meg, a bal ravasszal hozható elő és aktiválható az egység képessége (például így lehet építkezni is), a jobb dömperrel rendezhetjük az egységeket, míg a jobb ravasszal a térképen tudunk ugrálni. Nem nagy ördöngösség, saját beállítás mellett se lehetne jobbat összehozni.
A multiplayer a hagyományos rendszer szerint készült, egyetlen igazi kiugrója, hogy támogatja a cross platform technológiát, tehát az Xbox-osok bármikor kiállhatnak egy PC-s barát ellen - ha ezt használjuk, akkor még Achievement-et is kapunk egy egértologató leveréséért cserébe. LIVE-on háromféle játék közül választhatunk, van a Conquer the World, itt értelemszerűen a cél a világ meghódítása, míg a Ranked Match és a Player Match a hagyományos, gyors összecsapások otthona.
Végezetül azért valljuk be, nem rossz dolog konzolon stratégiát játszani, szinte már-már az egeret se hiányoljuk annyira. Aki PC-ről szokott át Xbox-ra, annak igazi felüdülés egy igazi, klasszikus RTS-sel nyomulni ismét, és bár a Universe at War nem a legjobb stratégia, azért nagyszerű pótló anyagnak bizonyult a World in Conflict, a Kane's Wrath, a Red Alert 3 és a Supremer Commander konzolos átirataira várva.
Kapcsolódó cikk
Liveon jatszhato igen, igaz nincs itthon hivatalosan, de beregelsz egy angol cimmel, es kesz is.
az iranyitast irtam a cikkben is hogy nagyon jo lett, pergos es konnyu a kontrollerrel nyomulni. azt tanacsolom vedd meg, jo kis jatek, megerdemli!
Lenne pár kérdésem. Először is a játék, a PC-s változat ugye angol nyelvű? Valamint a multy rész érdekel még. Csak Live!-on játszahtó, ami itthon nincs, vagy vvan sima parlagi multys rész is? Mert ezzel jókat lehetne játszani.
Egyébként az irányítást nem tudom elképzelni. A gamepad-del szösölni, az ellenség többször legyak mire beálítunk valamit. :)
A grafika nem rossz, azaz tényleg nem túl next-gen így az én gépemen is simám megy. Ami tetszik még, hogy az egységek közelről melee-combat-a kezdenek és nem lövik egymást fél méterről is. Na meg a szinkrohagnok is nagyon jók lettek, ó és persze a zene. Meg is van a 3 CD-s OST.
Mostmár csak gyűjtenem kell a játékra, vagy várni akcióra/árcsökkenésre.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.