„Vincent, örülünk?”
… mely az esetek 90%-ban olyan béna lesz, hogy még arra sem alkalmas, hogy bemutassuk. Hajh, hol van már a jó öreg Riddick bácsi, kinek kalandja és mély orgánuma alatt rengett az íróasztal! Na de ne keseregjünk, lévén itt van nekünk a szépfiú Caspian herceg, kinek kalandját tűkön ülve várták a mozirajongók. S itt van természetesen a játék is, mely ugyan nem jó, de már koránt sem annyira rossz, mint azt én vártam, s higgyétek el, ez biz már nagy előrelépés.
A történetre igazából kár szót vesztegetni, de azért annyit elmondanék, hogy az első kötet (film…) szereplői visszatérnek Narniába, hogy az ott eltelt „kis” idő alatt (ami valójában 1300 év) elrontott dolgokat rendre pofozzák. A fiatal Caspian herceget kell visszajuttatni jogos trónjára, melyet jelenleg a gonosz és korrupt Mariz király birtokol. Ennyi és nem több, de ugye egy akciójátékhoz nem is igen van többre szükség. A baj tehát nem is itt kezdődik.
Sokkal inkább ott, hogy a játék nagyon arra épül, hogy Te láttad a filmet, vagy olvastad a könyvet, s ezért még arra sem veszi a fáradtságot, hogy elmagyarázza az eseményeket. Ugyan vannak a filmből kivágott jelenetek, meg egy-két mesekönyvszerű történetmondás is, de mindez annyira kusza és értelmetlen, hogy annak, aki csak a játékot játssza, fogalma sem lesz, hogy épp mi a fene folyik a képernyőn.
Maga a játékmenet egyszerű, mint egy pofon. Feladataink kimerülnek ellenséges lovagok végtelenül újratermelődő mészárlásában, egyszerű puzzle és logikai feladatok (nyomd meg ezt a gombot, keresd meg ezt a tárgyat…) megoldásában. Kicsit megfűszerezi a dolgot, hogy válthatunk a karakterek között, s így egyes képességeiket összehangoltan is használhatjuk (pl. íj, falmászó kötél, stb.), de mivel erre komolyabb szükség nem igen lesz a játék során, csupán amolyan easter eggnek tudtam felfogni. Maga a koncepció tehát nem rossz, csak épp szörnyen repetitív. Láttuk már milliószor, mi több, a hack ’n slash részeket a Gyűrűk Ura játékban fényévekkel jobbra sikerült hangolni.
Mindezek ellenére azonban van valami, ami elviszi a játékot a hátán, s ez talán a hangulata lehet. Bár a végigjátszás nem vesz igénybe többet 6-7 óránál, s így is sok esetben még unni fogjuk, hogy ugyanazokat a feladatokat oldatja meg velünk a program újra és újra, mégsem érezzük azt, hogy abba kéne hagyni, se ez leginkább a jól belőtt nehézségi szintnek, és szolid grafikának, hanghatásoknak köszönhető. A helyszínek meglehetősen szépek és kidolgozottak (egytől egyig a filmből vették őket át), s az animációk is vannak olyan folyamatosak, hogy szívesen nézegesse az ember. A színészek ugyan nem kölcsönözték hangjukat a szinkronhoz, ez nem igen tűnik fel, köszönhetően a sok filmkivágásnak. Vért nem fogunk látni a programban, hisz alapvetően gyerekeknek készült, engem viszont ez bosszant, mert egy több tucat harcossal vívott ádáz harcban azért el-el röppenne egy-egy végtag. Itt azonban nem ez volt a cél. Lényeg a kikapcsolódás, melyet a Caspian herceg még meg is adhat a film után… ha 12 évesek vagyunk.
Ami igazi negatívum azonban, az a kameranézet, s ebből fakadóan az irányítás. Lehet, hogy csak én voltam a béna, de a nagyobb gyakásokkor igencsak megszenvedtem a hülyén forgó, össze-vissza beakadó kameranézet miatt. Nem egyszer rossz helyre kattintottam, s ez egy ilyen „katt-katt-katt” játékban egyenlő lehet a halállal. Arról már nem is szólva, hogy megforgatni igazi művészet, s ha nem lenne a 2D-s térkép a sarokban, bizony fogalmam sem lett volna sokszor, hová a frászba is kéne mennem. Érdekesség, hogy ugyanez a hiba a fejlesztők másik játékában, a Lego Star Wars-ban is elő-elő került annak idején. Talán elkélne végezni egy operátor-szakot a főiskolán?
„Narniáért! Vagy csak a pénzért…”
Nagy bajban vagyok a játékkal, mert ennél többet elmondani róla egyszerűen képtelenség. Nem azért, mert rossz, hanem azért, mert olyan üres, mint a söröskorsó, ha találkozott velem. Nincs semmi újdonság, semmi fűszer. Egyszerűen csak „van” az egész, s biz a legszomorúbb az, hogy akármennyire is zavar ez engem, nem húzhatom le a dolgot. Valahogy így kell filmhez játékot csinálni. A fejlesztés elég olcsó, a szülők a gyermekbarát téma és film miatt meglepi vele csemetéiket, azok meg agymosottan végigülik Caspian herceg nulla értelemmel fűszerezett kalandját a TV vagy a számítógép előtt ülve. Így tehát komoly értéket nehéz felfedezni benne, mert nem is játék, hanem csupán termék. Semmi több.
… mely az esetek 90%-ban olyan béna lesz, hogy még arra sem alkalmas, hogy bemutassuk. Hajh, hol van már a jó öreg Riddick bácsi, kinek kalandja és mély orgánuma alatt rengett az íróasztal! Na de ne keseregjünk, lévén itt van nekünk a szépfiú Caspian herceg, kinek kalandját tűkön ülve várták a mozirajongók. S itt van természetesen a játék is, mely ugyan nem jó, de már koránt sem annyira rossz, mint azt én vártam, s higgyétek el, ez biz már nagy előrelépés.
A történetre igazából kár szót vesztegetni, de azért annyit elmondanék, hogy az első kötet (film…) szereplői visszatérnek Narniába, hogy az ott eltelt „kis” idő alatt (ami valójában 1300 év) elrontott dolgokat rendre pofozzák. A fiatal Caspian herceget kell visszajuttatni jogos trónjára, melyet jelenleg a gonosz és korrupt Mariz király birtokol. Ennyi és nem több, de ugye egy akciójátékhoz nem is igen van többre szükség. A baj tehát nem is itt kezdődik.
Sokkal inkább ott, hogy a játék nagyon arra épül, hogy Te láttad a filmet, vagy olvastad a könyvet, s ezért még arra sem veszi a fáradtságot, hogy elmagyarázza az eseményeket. Ugyan vannak a filmből kivágott jelenetek, meg egy-két mesekönyvszerű történetmondás is, de mindez annyira kusza és értelmetlen, hogy annak, aki csak a játékot játssza, fogalma sem lesz, hogy épp mi a fene folyik a képernyőn.
Maga a játékmenet egyszerű, mint egy pofon. Feladataink kimerülnek ellenséges lovagok végtelenül újratermelődő mészárlásában, egyszerű puzzle és logikai feladatok (nyomd meg ezt a gombot, keresd meg ezt a tárgyat…) megoldásában. Kicsit megfűszerezi a dolgot, hogy válthatunk a karakterek között, s így egyes képességeiket összehangoltan is használhatjuk (pl. íj, falmászó kötél, stb.), de mivel erre komolyabb szükség nem igen lesz a játék során, csupán amolyan easter eggnek tudtam felfogni. Maga a koncepció tehát nem rossz, csak épp szörnyen repetitív. Láttuk már milliószor, mi több, a hack ’n slash részeket a Gyűrűk Ura játékban fényévekkel jobbra sikerült hangolni.
Mindezek ellenére azonban van valami, ami elviszi a játékot a hátán, s ez talán a hangulata lehet. Bár a végigjátszás nem vesz igénybe többet 6-7 óránál, s így is sok esetben még unni fogjuk, hogy ugyanazokat a feladatokat oldatja meg velünk a program újra és újra, mégsem érezzük azt, hogy abba kéne hagyni, se ez leginkább a jól belőtt nehézségi szintnek, és szolid grafikának, hanghatásoknak köszönhető. A helyszínek meglehetősen szépek és kidolgozottak (egytől egyig a filmből vették őket át), s az animációk is vannak olyan folyamatosak, hogy szívesen nézegesse az ember. A színészek ugyan nem kölcsönözték hangjukat a szinkronhoz, ez nem igen tűnik fel, köszönhetően a sok filmkivágásnak. Vért nem fogunk látni a programban, hisz alapvetően gyerekeknek készült, engem viszont ez bosszant, mert egy több tucat harcossal vívott ádáz harcban azért el-el röppenne egy-egy végtag. Itt azonban nem ez volt a cél. Lényeg a kikapcsolódás, melyet a Caspian herceg még meg is adhat a film után… ha 12 évesek vagyunk.
Ami igazi negatívum azonban, az a kameranézet, s ebből fakadóan az irányítás. Lehet, hogy csak én voltam a béna, de a nagyobb gyakásokkor igencsak megszenvedtem a hülyén forgó, össze-vissza beakadó kameranézet miatt. Nem egyszer rossz helyre kattintottam, s ez egy ilyen „katt-katt-katt” játékban egyenlő lehet a halállal. Arról már nem is szólva, hogy megforgatni igazi művészet, s ha nem lenne a 2D-s térkép a sarokban, bizony fogalmam sem lett volna sokszor, hová a frászba is kéne mennem. Érdekesség, hogy ugyanez a hiba a fejlesztők másik játékában, a Lego Star Wars-ban is elő-elő került annak idején. Talán elkélne végezni egy operátor-szakot a főiskolán?
„Narniáért! Vagy csak a pénzért…”
Nagy bajban vagyok a játékkal, mert ennél többet elmondani róla egyszerűen képtelenség. Nem azért, mert rossz, hanem azért, mert olyan üres, mint a söröskorsó, ha találkozott velem. Nincs semmi újdonság, semmi fűszer. Egyszerűen csak „van” az egész, s biz a legszomorúbb az, hogy akármennyire is zavar ez engem, nem húzhatom le a dolgot. Valahogy így kell filmhez játékot csinálni. A fejlesztés elég olcsó, a szülők a gyermekbarát téma és film miatt meglepi vele csemetéiket, azok meg agymosottan végigülik Caspian herceg nulla értelemmel fűszerezett kalandját a TV vagy a számítógép előtt ülve. Így tehát komoly értéket nehéz felfedezni benne, mert nem is játék, hanem csupán termék. Semmi több.