Azt hiszem, ezen a ponton már nem kell hangsúlyozni különösebben, hogy a Warner mennyire nem végez jó munkát a DC Comics képregényes karaktereinek filmre vitelével. És habár ezért alapvetően lehetne szidni a rendezőket és a forgatókönyvírókat (főleg Zack Snyder kapott sok savat), egyre inkább úgy tűnik, hogy a problémákért maga a stúdió felelős. Egyre több belsős forrás nyilatkozik ugyanis arról, hogy a Warner talán túlságosan is megirigyelte a Disney/Marvel sikerét, és a felzárkózás érdekében sokat akar markolni, de keveset fog.
Éppen ezért a stúdió lépten-nyomon beleszól a rendező kreatív döntéseibe, így többnyire ennek tudható be a Batman v Superman néven megjelent katasztrófa, és valószínűleg ezért lett borzalmas a Suicide Squad is. Különböző források szerint az egész film elkapkodott döntések sorozataként jött létre a legnagyobb Warner-pánik közepén. David Ayer rendező-forgatókönyvíró mindössze hat hét alatt rakta össze a szkriptet, a forgatás végére pedig kiderült, hogy a Suicide Squad nem azt a vidám-de-keménykedős hangulatot hozza, amit az első trailer ígért.
Úgy tudni, a Warner ezt követően több millió dolláros értékben szervezett pótforgatásokat még áprilisban (!) is, hogy fel tudjanak venni még néhány humorosabb, könnyedebb jelenetet, majd teljesen újravágatta Ayer filmjét azzal a céggel, aki az eredeti trailert is összehozta. Mondani sem kell, amikor ennyi probléma merül fel egy filmmel kapcsolatban, és ennyi különböző érdek próbálja több irányba széthúzni, az a végeredményen is meg fog látszani. A Suicide Squad nem rendelkezik értelmes történettel, jól megírt karakterekkel, vagy bármiféle egységességgel.
A történet szerint Superman eltűnt, ami némileg problémát jelent, ugyanis két dolog van: egyrészt ki fogja megállítani a metahumán gazfickókat, ha nem ő, másrészt pedig mi fog történni akkor, amikor majd jön még egy superman, csak éppen az már terrorista lesz, ahelyett, hogy a dicső Amerikát szolgálná. A helyzet megoldására Amanda Waller (Viola Davis) jelentkezik. A hölgy alaposan be van ágyazva az Egyesült Államok védelmi döntéshozásába, mindenkit lehengerel egy perc alatt, és egyébként pedig egy hatalmas rohadék: az országa védelmében bármit hajlandó megtenni. Még azt a viszonylag logikátlannak tűnő dolgot is, hogy összerakjon egy csapatot egy rakás természetfeletti képességekkel rendelkező bűnözőből.
A film a lehető legrosszabb módon kezdődik, és onnantól még képes erős lejtmenetbe kapcsolni. Waller néhány öltönyös figurának magyarázza el vacsora mellett, hogy miért is jó ötlet közveszélyes őrülteket és krokodilembereket bevetésekre küldeni, így innentől vagy fél órán keresztül mást sem kapunk, csak flashback-jeleneteket a karakterek bemutatásával, a történet egy fikarcnyit sem halad előre. Rosszabb forgatókönyvírói ballépést el sem tudok képzelni (pedig én csak egy forgatókönyvírói tankönyvet olvastam el életemben), ráadásul külön szomorú, hogy mindezt az a David Ayer követte el, akinek a Furyt és az End of Watch-ot köszönhetjük.
Szóval jönnek szépen sorban a karakterek, akik a közepesen érdekestől a teljesen érdektelenig terjednek. A főszerepet Deadshot kapta, valószínűleg azért, mert Will Smith nem hajlandó úgy aláírni egy filmre, hogy ne ő kapja a legtöbb időt a vásznon (ezért mondta le a Django Unchainedet is). Ahogy az lenni szokott, Will Smith ezúttal is Will Smith-t alakítja, szóval ebből már nagyjából pontosan tudjátok, mit lehet várni tőle. Ennél egy fokkal érdekesebb lehetett volna Harley Quinn, akinek a háttértörténetéhez nyilván elő kellett szedni Jokert is.
És akkor ezen a ponton érkeztünk el ahhoz, amire mindenki kíváncsi: milyen a Jared Leto-féle Joker? Röviden: unalmas, kiszámítható és totál gyökér - utóbbit nem a jó értelemben vett jokeres módon. Hatalmas bandavezérként próbálja előadni őt a film, de valójában csak egy idióta, akinek semmilyen fenyegető fellépése vagy karaktere nincs a vásznon. Azonban mivel a Warner fejesei valószínűleg arra számítottak, hogy ő fogja igazán érdekelni a nézőket, beleerőltették a történetbe, pedig semmi keresnivalója nincs benne. Így aztán a film közben néha feltűnik, aztán el is tűnik, teljesen nonszensz, értelmetlen módon. Nyugodtan ki lehetett volna vágni, lépjünk tovább.
Harley Quinn karaktere egyébként többnyire működik, még ha az írás nem is hagyott sok teret ahhoz, hogy Margot Robbie kibontakozzon a szerepben. De legalább a popsiját sokszor meg lehet nézni közeli felvételen. Innentől kezdve a csapat többi tagja már igazából csak helykitöltésnek van: még talán El Diablo karaktere lehetne érdekes, ha nem lenne ennyire banálisan előadva, Killer Crocra pedig azért fogunk emlékezni, mert hát mégiscsak egy krokodilember, aki szúrósan tud nézni a kamerába, és néha furcsa hangokat ad ki magából.
De a többiek? Mostanáig nem értem, hogy a Jai Courtney által alakított Boomerang tulajdonképpen ki volt és mit csinált, azon kívül, hogy néha eldobott egy sörösdobozt és olyan retardált beszólásokat eresztett el, ami még egy tízévestől is ciki lenne. Aztán ott van még egy japán csaj a kardjával, akire még flashback jelenetet sem szántak, hanem csak úgy megjelent, meg egy másik csóka, akit rögtön fel is robbantanak, hogy ne kelljen annyi szereplővel foglalkozni.
A csapatot elvileg Rick Flagnek kellene összefognia. Az elit katonát Joel Kinnaman alakítja, akit az utóbbi években nagyon megszerettem (a House of Cards utolsó évadában is kiváló volt), de itt az égvilágon semmit nem csinál az egész filmben, csak morcosan néz, és a magyar szinkronban olyan hangon beszél, mint egy gyúrós kocsmatöltelék két sör-unicum kombináció után.
A film első fele simán csak rossz. Rosszul elgondolt, rosszul megírt, rosszul felépített, amin még a sok véletlenszerűen berakott népszerű zene sem segít (a House of the Rising Suntól az AC/DC-ig). De amikor végre sikerül összeszenvedni a csapatot, és elindulni a bevetésre, onnantól kezdve minden borzalmassá válik. Eleve nem is kellett volna semmilyen bevetésre indulni, ha a csapat nem jön létre, szóval az egész teljesen értelmetlen, de ha ezen túltesszük magunkat, akkor a következő gondolatok juthatnának az eszünkbe: itt van egy rakás állítólag keményarc, többnyire pszichopata rosszfiú, akik most majd megmutatják, mit tudnak. Talán most már végre megkapjuk az akciót, a keménykedést és a humort, amire vártunk.
Elvégre ennek a filmnek elméletileg hasonlónak kellene lennie, mint a James Gunn által készített Guardians of the Galaxynak. Mellékágas képregényszereplők laza szórakozásának. De a Suicide Squadot bűn még csak egy bekezdésben is említeni a Marvel-féle konkurenciájával. A film második fele ugyanis mindenféle fantáziát és izgalmat nélkülöz. Látunk sok sétálgatást az utcán, és néhány motiváció nélküli, véletlenszerűen előjövő, tulajdonképpen zombi ellenfelet. És ennyi.
Ráadásul kellemetlenebbnél kellemetlenebb jelenetek követik egymást. Nem is kellene mondani, hogy itt utóforgatással próbálták valahogy felrázni a filmet, mert látszik rajta. Egy rakás jelenet ugyanis teljesen kilóg a filmből, így az egész véletlenszerű dolgok sorozatának tűnik. A párbeszédek annyira kellemetlenek, hogy a sajtóvetítésen konkrétan kínjukban röhögtek és fogták a fejüket az emberek, és szinte minden egyes poén annyira mellé megy, hogy a néző rosszul érzi magát a vászon előtt. Mert tudjuk, hogy mit szerettek volna elérni, csak éppen annyira borzalmas és kényelmetlen az egész, mint amikor az anyuci pincéjéből kiszabadult, tornából felmentett hülyegyerek próbál életében először hozzászólni egy lányhoz.
Megmondom őszintén, amikor Katana elkezdett a saját kardjához beszélve sírni, ki akartam menni a teremből. Ha nem kellett volna cikket írnom a filmről, valószínűleg ki is mentem volna, körülöttem pedig mindenki próbálta visszafojtani a röhögését - nem mindenkinek sikerült. De a film legrosszabb pontja mégis az Enchantress elleni utolsó harc, ami annyira unalmas és értelmetlen, hogy főellenségi elleni harc szerintem a filmtörténelemben nem volt még ilyen.
A Suicide Squad azonban nem csak azért borzalmas, mert nincs értelmes története, rossz a humora és véletlenszerű jelenetek követik egymást. Hanem azért is, mert éppen azt rontja el, amire építkeznie kéne, és aminek el kéne vinnie a show-t: a karaktereket. A film elején még totál őrültként és közveszélyesként bemutatott metahumán antihősök a történet háromnegyedére oda jutnak, hogy egy kocsmában békésen iszogatva beszélik ki a családi problémáikat.
De olyan az egész, mintha a rendező-forgatókönyvíró David Ayer direkt trollkodott volna, és cselekmény helyett két sort copy-paste-elt volna be az utolsó 40 oldalra: valakit ki kell szabadítani, de elrabolják, úgyhogy megint ki kell szabadítani. Lezuhan egy helikopter, amiből mindenki sértetlenül száll ki, úgyhogy utána a maradék időre leosztva lezuhan még két helikopter, amiből szintén mindenki sértetlenül száll ki. Komolyan, ez a film olyan, mintha egy Bethesda-játékban mellékküldetéseket csinálnál: hozz két virágot. Oké. Most meg két marhalábszárat. NEM, NEM AKAROK, INKÁBB LŐJENEK LE!
Mindegy, ezen a ponton befejezem. A lényeg úgyis az, hogy a Suicide Squad teljesen mellément. Azt hittük, hogy a Warner itt végre egy kicsit szabadjára engedi a DC-univerzumot, és kapunk egy fura antihősökkel teli, szórakoztató, kreatív és akciódús filmet, ami egy kicsit el tud szakadni a Batman-filmek sötétségétől és komolyságától. Végül azonban ez se nem hús se nem hal. Ez egy 12 éves korosztályos, káromkodás, vér és tökösség nélküli borzalmas fércmű, ami tökéletesen példázza a hollywoodi fejesek és pénzemberek gondolkodásmódját a világ egyik legnagyobb kulturális iparágáról.
Gamekapocs értékelés: 3.0
Suicide Squad - Öngyilkos osztag
Eredeti cím: Suicide Squad
Rendezte: David Ayer
Írta: David Ayer
Szereplők: Will Smith, Jared Leto, Margot Robbie, Jai Courtney, Viola Davis, Joel Kinnaman
Játékidő: 123 perc
Magyarországi premier: 2016. augusztus 4.