Minden idők két legismertebb Fighting Fantasy kötetét vehettük kézbe újra a Chameleon Comix jóvoltából. A Tolvajok városa az online szavazások szerint is az egyik legkedveltebb története Ian Livingstone-nak, ami nálunk is gyorsan kultikussá vált 1991-ben, a Rakéta Könyvkiadónak hála. Az új kiadás olyan kelendő volt 2023-ban, hogy idén tavasszal újra kellett nyomni, és ha már Livingstone éppen a Budapest Comic Conon tartózkodott, alá is írattuk vele a saját példányunkat (interjúnkat itt olvashatjátok vele). Bizony, a Feketehomok kikötője legendás helyszín a Titán világán, zsebmetszők, orvgyilkosok, banditák és mindenféle szerzetek járják a törvényen kívüli város utcáit, ahol ne lepődj meg azon, ha egy sötét sikátorban kirabolnak és barátilag még hátba is szúrnak.
Tolvajok városa, amire egy életen át emlékezni fogunk
Mint sokakban, bennem is mély nyomot hagyott a Tolvajok városa, mikor iskolásként a kezembe került. Már maga Iain McCaig borítófestménye szinte hipnotikus hatású a kaszát lóbáló csontos főgenyával, kinek torz vigyora sokáig az emlékeinkben kísértett. Azt hiszem, a grafikus munkája és a belső illusztrációi a sorozat kikezdhetetlen csúcsát képviselik, kiváltképp a gyerekjátékon civakodó, kislánynak öltözött öregasszonyok képe, valamint Azzur nagyúr hintója az, amit percekig lehet bámulni. De ezek a rajzok szinte élettel töltik meg a történetet, miközben képzeletünk a bűn városában kalandozik.
A háttértörténet szerint az olvasó egy kardforgató, sokat tapasztalt kalandor, aki minden kisebb-nagyobb megbízást elvállal csillogó aranytallérok fejében Allansia északnyugati részén. Utunk egy kis kereskedővárosba, Silvertonba vezet, ám a lakosok rettegnek, éjszakánként bezárkóznak. A helyi polgármester zaklatottan tájékoztat bennünket a fogadóban, hogy az Éj Hercege, Csontos Zanbar szemet vetett a lányára, ám a frigynek a város elöljárója nem örül, hiszen a leendő kérő egy démoni csontváz. Csak te lehetsz az, aki szembeszáll a veszedelemmel, és ellátogat Csontos Zanbar baljós tornyába. Felkészületlenül nem mehetünk rá, meg kell találnunk egy öreg, bölcs varázslót a Feketehomok kikötőjében, aki a segítségünkre lesz.
A város persze Titán legveszélyesebb városa, ahol a bűn az úr. Kalózok és mindenféle söpredék búvóhelye ez, a Nikodémusz nevű varázsló eléggé fura helyet választott lakhelyéül – bizonyára jó olcsók a bérleti díjak. Már az érkezésünk sem megy simán, hát még, amikor egyre mélyebbre hatolunk a labirintusszerű utcákon, ahol szó szerint minden sarkon vár ránk valami veszély vagy látványosság. A kocsmai verekedés csak a legenyhébb galiba, amibe belekeveredünk. Livingstone fantáziája szinte brillíroz, ahogy a Tolvajok városát életre kelti, egyértelműen az író egyik legjobb munkája ez. Valódi útvesztő ez, amit a Macskahal Folyó két partjára építettek, a város alatt pedig kazamaták húzódnak, vérszomjas szörnyetegekkel teli.
Zanbar még az egykori kalózkirályt, Azzur nagyúrt is megbabonázta, aki végül is biztos kézzel irányítja a várost, fekete hintójával gyakorta találkozunk. Olyan túl nagy szabadságunk nem lesz a felfedezés során, hiszen a történet fix, a gonosz legyőzésének kritériumai is adottak (ha egyiket is kihagyjuk, instant halál), de azért én még bejártam volna a város más negyedeit is, de amit kapunk, az mindvégig emlékezetes. Ahogyan a karakterek is, akikről soha nem tudjuk, mik a hátsó szándékaik, segítenek nekünk, vagy az erszényünktől akarnak-e megszabadítani. Amint megszerezzük Zanbar legyőzéséhez szükséges dolgokat, máris felkereshetjük a kastélyát a városon kívül.
Ha nem vigyázunk és habozunk, itt is csúfos véget érhetünk, a végső összecsapás pedig fifikás, és a szerencsén is múlik, hisz’ mint utóbb kiderül, nem minden megszerzett tárgyra van szükségünk hozzá, de a kombinációjuk fontos. A Tolvajok városában még nem szállt el a nehézség, Livingstone biztos kézzel vezet végig Titán leghíresebb városán, ahonnét igen nehezen szakadunk el. A kezdőknek talán ez a leginkább ajánlható játékkönyv - ha ez nem, akkor semmi sem fogja megkedveltetni az ifjúságot a műfajjal. De a nyakamat tenném rá, hogy meg fogja!
A Rémület Temploma, amit nem egészen így ismertünk
Bizony ám, a régi rajongók A Rémület Útvesztője néven ismerték a történetet, ami szintén 1991-ben jelent meg a Rakétánál, ám az új kiadásra már az eredeti Temple of Terrornak megfelelő fordítást hozták el. Ettől eltekintve a változatlan sztorit kapjuk Varsányi Mária eredeti fordításával, amibe csak itt-ott nyúltak bele némi hibajavítás gyanánt. A borító Chris Achiléos kultikus festménye - rajta egy rémisztő kígyólénnyel, aki a homokkal betemetett ősi város őre. Sokunk betéve ismeri a megörökített jelenetet, ahogyan Bill Houston belső illusztrációit is a halálkutyával, a baziliszkusszal és az éjszakai fantommal. Kimondottan jó érzés volt fellapozni, máris a ’90-es évek panellakásában éreztem magamat a fotelban olvasva, miközben a nagyalakú feladatgyűjteménnyel takartam el szüleim előtt a friss szerzeményemet.
A történet Kőhídfalván indul, a törpök városában, a hírhedt Fekete-erdő északi határán, ahol éppen pihenőnket töltjük a Végzet erdejében lezajlott események után. Hamarosan újra a tettek mezejére lépünk, hiszen Yaztromo, a barátságos mágus a szerencsének köszönhetően megneszeli Malbordus tervét, akinek hatalma csak egyre nő. Ha a gonosz megtalálja a legendás elveszett várost a Koponyák Sivatatában és megszerzi az öt Sárkányszobrot, egész Allansia elpusztul. A feladatunk az, hogy Malbordust megelőzve jussunk el a sivatagba, ahol meg kell semmisítenünk az ereklyéket, hogy a kurafi ne tudja felhasználni sötét céljaira.
De miért lett ilyen megátalkodott Malbordus? Míg más lapozgatós könyvekben a főgonoszok roppant egysíkúak voltak, Livingstone ezúttal elég korrekt hátteret rittyentett nemezisünknek, akit sötét elfek neveltek fel, tiltott tudással tömték tele a fejét, ördögi varázslatokat hajtottak végre az ifjún, aki csakhamar felcseperedett, és megkapta utolsó próbáját, mielőtt a Káosz seregeivel leigázhatná a vidéket. Ha a Sárkányszobrokat megszerzi, életre keltheti a mitikus szárnyas lényeket és azokat irányítva nem lesz, aki le tudná győzni a sötét elfeket. Mintha csak a Trónok harcában lévő Targaryenek bújtak volna elő, de ehhez nekünk is lesz némi szavunk.
Ahogy az sejthető, egy vérbeli sivatagos kalandról van szó, ahol a terep viszontagságaival is szembe kell néznünk, ahol a víz nagy úr. A sztori elején ellátogatunk Feketehomok kikötőjébe, ahol hajóra szállva érjük el a Koponyák sivatagát – vagyis erősen ajánlott vitorlással menni, nem pedig gyalog (én szóltam). Nem megyünk felkészületlenül, hiszen tíz varázslatból négyet már a sztori elején elsajátíthatunk. Nyilván ezekből lesz olyan, amit többször bevethetünk a helyzetnek megfelelően, ám azt vegyük figyelembe, hogy a varázserőnket a saját életerőnkből merítjük, ami nagyon kompromisszumos megoldás, főleg, ha a fegyveres harcokba gyengén megyünk bele, mert előtte elsütöttünk pár igét.
Vatos rejtélyes romvárosában ezernyi titok lappang és vérszomjas lények lesnek ránk, és nem mindig egyértelmű a helyes irány. Néhány halállal végződő zsákutcába vezet, ami nem túl fair megoldás. És persze ott vannak a győzelemhez szükséges kötelező tárgyak is, amiken nem lehet spórolni, de simán elkerülhetjük, ha nem vigyázunk. Még az óriási homokféreggel is összefutunk, ami szinte ugyanúgy néz ki, mint a Dűne-filmekben.
Még a halál szolgáival is meggyűlik a bajunk a sivatagban, ha véletlenül összeszedjük a Halál szó mind az öt betűjét, instant elpatkolunk, ami rendkívül aláássa a kutatást a Sárkányszobrok után, ha már a halálos csapdák nem lennének elegek. A kaland így kicsit nyomasztóvá is válik, mivel az idő folyton sürget, hogy Malbordusnál előbb érjük el a célunkat, de ez nem azt jelenti, hogy nem fogunk összecsapni a hadúrral, miután a sivatagban lakó összes teremtményt kardélre hánytuk. Ám a küzdelem hagy némi kívánnivalót maga után, a sötét elf mágiával felkokszolt főgonoszt viszonylag egyszerű legyűrni, a csata sem lesz epikus. Ettől eltekintve a cselekmény Livingstone jobb munkáihoz tartozik, ami joggal vált anno a hazai olvasók egyik nagy kedvencévé, még úgy is, hogy a nehezen teljesíthető könyvek közé tartozik.
Ian Livingstone 2026 augusztusában új játékkönyvvel jelentkezett Tomb of the Golden Skull címmel. Ha szerencsénk van, és belefér a Chameleon Comix idei ütemtervébe, akkor még karácsony előtt lecsaphatunk magyarul a legfrissebb Fighting Fantasy-történetre. De egyelőre ne vegyünk rá mérget!