Ahogy azt már megírtuk, a hétvégén több PS2-es klasszikus is a PS4-re költözött, ezek már a Sony új emulátorával futnak a konzolon. Az emulált játékok egyik első képviselője a GTA: San Andreas volt, így adta magát a Digital Foundry számára, hogy összehasonlítsák a játék PS4-es változatát az eredeti PS2-essel és a nemrég újrakiadott, felturbózott PS3-assal.
Az összehasonlítás remekül rávilágít arra, hogy miben más egy emulált és egy remasterelt játék: habár a PS4 PS2-emulátorával is magasabb felbontáson tolhatjuk a játékot, a látvány hagy némi kívánnivalót maga után. Ennek az oka nyilvánvaló, a remasterelt kiadást "kézzel" alakították át, egy csomó mindent újrarajzoltak benne, az emulátor pedig valószínűleg éppen azért született meg, hogy a klasszikusokból gyorsan, "fájdalommentesen" készülhessen PS4-es változat.
Amit a Sony jó eséllyel kihasznál majd. Az emulált játékokat újra meg kell venni (az eredeti PS2-es lemezek nem használhatók), és már be is jelentette a cég, hogy további klasszikusokat költöztetne át az új konzolra - úgy néz ki, hogy az eredeti Max Payne is jön PS4-re. Ahogy a remastereknek, az emulált anyagoknak is nagy piacuk lehet, ráadásul kisebb erőfeszítést jelent majd fejlesztői oldalról az elkészítésük.
Azt is érdemes megjegyezni, hogy az európai PSN-en árult emulált anyagok gyengébben muzsikálnak a teljesítményteszteken, mint az amerikai kiadások, amire az a magyarázat, hogy előbbiek az eredeti, PAL-szabványhoz igazított kódot használják, amik 25 fps-sel futottak. Ezt utólag húzták fel 30 fps-re az úgynevezett frame-blendinggel (ilyenkor két képkocka átlagolásával rajzolják ki a hiányzókat), ez pedig azzal jár, hogy az európai változat nem fut annyira folyamatosan, mint az amerikai.