Luigi's Mansion 3 teszt

Luigi első kísértetjárta kalandja még 2001-ben jelent a GameCube-ra, azóta pedig csak egyetlen, Nintendo 3DS-re készült folytatást élt meg a sorozat. A japán vállalat úgy döntött, Switchen éleszti újjá a szériát, lássuk is, hogyan sikerült!

Bizony, 2019-ben sincsenek elhanyagolva a Switch-tulajok, ugyanis a bátor előző- és jelengenerációs portok mellett a Nintendo-exkluzív címekből sincs hiány a konzolon. Volt itt idén már Yoshi’s Crafted World, Super Mario Maker 2, Link’s Awakening, de nem szabad megfeledkezni az olyan újdonságokról sem, mint az Astral Chain. Ehhez a szép listához csatlakozik most a Luigi’s Manson 3, melyben Mario tesójának bőrébe bújva játszhatunk szellemirtósat.

A Luigi’s Manson-széria darabjai jó pár év szünettel követték egymást, az első résszel még GameCube-on játszhattunk, míg a folytatás már Nintendo 3DS-en látott napvilágot 2013-ban. A harmadik epizód eredetileg Wii U-ra jelent volna meg, de végül csak idén készült el. A hármas szám ennek ellenére ne riasszon el senkit, a japán vállalat többi játékához hasonlóan itt is könnyen fel lehet venni a fonalat az előző epizódok ismerete nélkül is.

A sztori nintendósan aranyos: Luigit és barátait egy rejtélyes idegen egy hatalmas hotelba invitálja, hogy ott pihenjék ki fáradalmaikat. A játékos számára már a belépéskor egyértelmű lesz, hogy itt valami nagyon nincs rendben, naiv szereplőink azonban örömmel foglalják el a lakosztályaikat. Az első éjszaka folyamán azonban lehull a lepel, hőseinket csapdába ejti az előző részekből – vagy akár a Mario Kart- és Super Smash Bros.-játékokból – ismerős King Boo. Egyedül Luiginak sikerül megmenekülnie, így rá hárul a feladat, hogy a helyet bejárva megmentse barátait.

A játék tehát az előző résszel ellentétben ezúttal egyetlen hatalmas épületben játszódik, viszont a játékmenet sokkal nagyobb szabadságot kínál, mint eddig bármikor. A többemeletes szállodát szinte teljesen szabadon bejárhatjuk az alagsortól és a parkolótól kezdve egészen a tetőig. Az egyetlen korlátozás, hogy a játék szintjeiként is funkcionáló emeletek a történetben előrehaladva, szép sorban nyílnak meg, de utána szabadon liftezhetünk közöttük.

Mivel a Luigi’s Mansion gyakorlatilag egy oldalnézetes akció-kalandjáték, mindenképpen jót tesz neki, hogy kapunk némi szabadságot benne. A hotel felfedezése jó móka, minden emelet valamilyen téma köré van felépítve, azaz nem egy kaptafára készült szobákban fogunk mászkálni. Lesz bevásárlóközpont, hangversenyterem, stúdió vagy akár egy egész egyiptomi ihletésű emelet – azaz a készítők tényleg mindent beleadtak, hogy változatossá tegyék helyszínt, és elrugaszkodjanak a témától.

A játék kiváló fizikai motorjának hála a szobákat szó szerint feldúlhatjuk, ugyanis a komolyabb tereptárgyakon kívül szinte mindent megpiszkálhatunk főhősünk szellemirtásra felpimpelt porszívójával. A szívó és fújó funkcióknak hála minden kis polcot, sarkot átfésülhetünk, hogy jó kapitalista módjára minél többet szedhessünk össze a játékban gyűjthető valutaként funkcionáló érmékből és papírpénzekből. Sajnos a játék egyik nagy hibája, hogy a felszedett pénzt alig-alig lehet értelmes dologra elkölteni. A legtöbb megvehető cucc csak könnyítést nyújt a már amúgy sem túl nagy kihívást kínáló kalandjainkon. Ez csalódást keltő, mivel azon kevés játékok közé tartozik a Luigi’s Mansion, ahol az összegyűjthető cuccokat tényleg szórakoztató felkutatni, így nagy kár, hogy semmit sem érnek.

A felfedezés mellett néha fejtörőket is meg kell majd oldanunk, melyekhez általában Gooigi nyújt majd segítséget. A ragacsos anyagból létrehozott Luigi-klón mindenre képes, amire főhősünk, egyedül a vizes felületeket kell vele kerülni, cserébe azonban szűkebb helyeken is átfér, valamint a csatornarendszert is használhatja. Egyedül játszva Luigi és Gooigi között gombnyomással válthatunk, a játékba azonban bármikor beszállhat egy barátunk is – ilyenkor értelemszerűen ő veszi át felette az irányítást. A fejtörők szerintem 10 éves kor felett nem jelentenek majd komolyabb akadályt; ha valamiért elakadtam, az általában annak volt betudható, hogy megfeledkeztem valamilyen régen használt játékelemről.

A harcrendszer bár nagyon szórakoztató és sokrétű, komolyabb kihívással itt sem fogunk igazán szembesülni. Átlátszó ellenfeleinket először el kell vakítani a porszívó vakujának (?) segítségével, majd miután megragadtuk őket a szívó funkcióval, ki kell fárasztani a bestiákat valahogy úgy, ahogy a klasszikus Szellemirtók-jelenetekben láttuk. Egyes ellenfelek páncélt, azaz esetünkben napszemüveget viselnek, így először azt kell eltávolítani róluk a kilőhető WC-pumpa segítségével. A legnagyobb izgalmakat a bossfightok adják, ahol egészen ötletes csatákba bonyolódhatunk. A konyhában lófráló szakács szellemét például először hatalmas sonkákkal kell megdobálni, hogy megbénítsuk és sebezni tudjuk, de a vízipisztollyal operáló biztonsági őr is mókás volt.

A címbe került egy külön indítható online játékmód is, a ScareScraper, amelyben akár nyolcan (négy Switchcsel online, gépenként két-két emberrel) együtt kezdhetünk neki a szellemirtásnak. Ez a Luigi’s Mansion hordamódja, hiszen emeletről emeletre egyre nehezebb feladatokat teljesítve kell helytállnunk társainkkal. A játékmód az egyszerűsége ellenére szórakoztató és meglepően addiktív, csak ajánlani tudom, ha belefáradtunk a magányos kísértetűzésbe. Szintén a többjátékos funkciókat erősíti a ScreamPark, mely remek partikellékké varázsolja a játékot, ugyanis ebben a módban egy gép köré gyűlve tehetjük próbára magunkat különféle minijátékokban.

Az egyik legnagyobb erőssége a játéknak, hogy nagyon jó hangulata van, ami köszönhető annak, hogy a fejlesztők remekül teremtették meg a „félelmetes” atmoszférát az ötletes helyszíneknek, valamint a kiváló grafikának köszönhetően. Meglepő módon a Luigi’s Mansion 3 a Switch egyik leglátványosabb és technikailag legjobban összerakott játéka. Ott van először is a már említett fizikai motor, melynek köszönhetően öröm rendetlenkedni a tereptárgyakkal teletömött helyszíneken - e nélkül semmiképpen sem lenne olyan szórakoztató az érmék gyűjtögetése. Ehhez hozzájön, hogy olyan látványos tükröződéseket és árnyékokat is bevetettek a fejlesztők, hogy elérjék a kísérteties hangulatot, amiket eddig csak az erősebb konzolokon láttunk ilyen minőségben. Ráadásul sok más látványos Switch-címmel ellentétben Luigi kalandja tévé elé huppanva sem okoz látáskárosodást, a felbontás a nagy képernyőn is rendben van.

Bár tagadhatatlan, hogy rengeteg játékelemet és ötletes helyszínt zsúfoltak a fejlesztők a címbe, a kihívás hiánya miatt azért néha megcsaphatja a játékost a monotonitás szele. Nagyobb dózisokban picit belefásulhat az ember a szellemek és tereptárgyak porszívózásába, elkélt volna még pár ellenféltípus vagy valamilyen, az alapmechanikáktól elütő szegmens. Az apró botlások ellenére azonban a Switch-tulajoknak mindenképpen érdemes felírni a beszerzendő játékok listájára a Luigi’s Mansion 3-at. A könnyed, ötletes és látványos egyjátékos szegmens mellé egy meglepően szórakoztató online módot is sikerült összerakni, így kis adagokban kiváló társunk lehet az esős őszi estéken.

A Luigi's Mansion 3 kizárólag Nintendo Switchre jelent meg.

Kapcsolódó cikk

4.
MűszálasLőrinc
#3: Nekem jó ürügy volt a kölyök.
:D
Szal. lesz a fa alatt egy...
3.
RangerFox
Ezzel a címmel már 7-re duzzadt azon exkluzív játékok listája, amit végigjátszanék Switchen. Egyre csábítóbb, hogy beruházzak egyre...
2.
Animejetix
Nekem ez az egyik kötelező címem ha lesz Switchem.... Black Fridayt megnézzük :)
1.
Darksiders84
Playit shown ezt az egyet próbáltam ki a gyerekkel de itt is kellett várni és szólni az előttem még idősebbnek hogy hosszú a sor és a gyerköcök is kipróbálnák már. Hatásos voltam egyből megkaptuk és a játék is hatásosan jópofa egyszerűnek tűnő színtekkel de mégis szórakoztató mondjuk sokat nem láttam belőle de biztos beszerzem ha újra lesz Switchem.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...