Lehetett volna egyszerűbben is csinálni: habár a Super Mario Maker egyáltalán nem szerepelt rosszul a hányatott sorsú Wii U rajongótáborához mérten, a játék lazán elbírt volna egy leporolást és újrakiadást a konzol más játékaihoz hasonlóan - elvégre az alapok adottak, a tartalmat pedig úgyis a rajongók szállítják. A Nintendo azonban szerencsére továbbment ennél, sőt a legendák szerint a Switch tervezgetésével párhuzamosan kezdtek el agyalni a Super Mario Maker második részén. A játék minden várakozásomat felülmúlta: a folytatásba olyan mennyiségű kisebb-nagyobb újítás került, hogy maximálisan megérdemelten figyel a logó mellett az a bizonyos kettes szám.
A játék lelke természetesen még mindig a pályaszerkesztő. Ugyan a Switchnek már nincs stylusa, így valamivel körülményesebb az építgetés, ráadásul a tutorialt is sikerült a lehető legszárazabb módon letudnia a Nintendónak, szerencsére a felület elég intuitív ahhoz, hogy minimális kísérletezéssel betájoljuk, mit merre találunk és mire tudunk használni. A lehetőségek (és persze a kész munkák) láttán könnyű elhinni, hogy a Nintendo dizájnerei is valami hasonlóval szoktak zsonglőrködni, a bővítéseknek hála pedig még a legvadabb elképzeléseinket is megvalósíthatjuk.
A tervezés nemcsak a pályaelemek, az ellenfelek és az érmék gyors egymásra dobálásából áll, az időzítővel, az állítható vízszinttel, az autoscrolling (akár manuális) belövésével és a pályák teljesítéséhez kitűzhető kritériumokkal lényegében minden olyan eszközt megkapunk, ami egy Mario-pályát azzá tesz, ami. A folytatásban végre használhatunk lejtőket, on-off kapcsolókat, az általunk meghatározott úton tekeredő snake blockokat és libikókaszerűen billegő seesaw elemeket, amelyek számtalan lehetőséget adnak a kreatív játékosok kezébe, és ellenfelekből is kaptunk vagy egy tucatnyi új arcot, akik változatos módon keserítik majd meg az életünket.
A szerkesztő leglátványosabb újdonságát persze az új téma jelenti: a Super Mario Bros., a Super Mario Bros. 3, a Super Mario World és a New Super Mario Bros. U körítése mellé a folytatásban megkaptuk a Wii U-ra megjelent a Super Mario 3D World dizájnját is. Talán kevésnek tűnhet, hogy mindössze egy új világgal bővült a felhozatal, de higgyétek el, bőven elégedettek lesztek vele: egyrészt ez a leglátványosabb mind közül, másfelől pedig a többihez hasonlóan ez is saját játékelemeket és mechanikákat vonultat fel, így nem csak egy új skinről beszélünk. Valószínűleg sokak szívét megdobogtatja majd, hogy a Super Mario 3D World fő attrakciója, Cat Mario is visszatér.
Ha nem vonz a pályaszerkesztés, akkor sincs miért aggódnod, a Super Mario Maker 2 ugyanis anélkül is tökéletes élményt nyújt, hogy egy árva Goombát arrébb raktál volna. A kész pályák letesztelése után a játékosok feltölthetik és megoszthatják a munkáikat a közösséggel, amelyek aztán különböző szempontok alapján kereshetőek. Listázhatunk az újdonságok vagy a népszerűség alapján, szűrhetünk a pályáknak otthont adó témák szerint, kereshetünk magunknak puzzle-orientáltabb szinteket, és így tovább. Az biztos, hogy a rajongókon nem fog múlni a szórakozásunk: a Nintendo számai szerint a megjelenés utáni két hétben kétmillió pályát töltöttek fel a játékosok, ami alapján nyugodtan kijelenthetjük, hogy a Super Mario Maker 2 lényegében végtelen mennyiségű tartalmat ígér.
Ha belecsipegetünk a kínálatba, hamar rájövünk, hogy miben különböznek a Super Mario Maker 2 pályái egy random oldalnézetes Marióétól: míg a klasszikus játékok szintjei érthető módon dizájn szempontjából jóval koherensebbek, és a kihívásnak oroszlánrészét az jelenti, hogy alaposan feltúrunk mindent a rejtett jutalmakért, addig itt sokszor őrültebbnél őrültebb, és egymástól tökéletesen különböző labirintusok várnak minket, ahol már az is izzasztó feladat, hogy eljussunk A-ból B-be. Ha ez megvan, kitartó gyakorlással persze tovább faraghatjuk a szintidőnket, amíg csak tudjuk - találó az a megállapítás, hogy egy kicsit mindenki Mario-speedrunnerré válik, amikor elindítja a Mario Maker 2-t.
Ezek után nyilvánvalóan teljesen alap, hogy valaki újraalkotta az eredeti Super Mario Bros. legelső pályáját, csak éppen brutálisan megnehezítve, és talán az sem meglepő, hogy néhány elvetemült olyan “kaizo” szinteket épített, aminek még a végigjátszását is fizikai fájdalom megnézni. Ennél valószínűleg már csak azok a pályák betegebbek, amiket a játékbeli glitchek kihasználásával lehet teljesíteni, de hogy megnyugtassalak titeket, természetesen akadnak könnyebb példányok, illetve olyanok is, ahol az alkotók más oldalról közelítik meg a kreativitást, és inkább a történetmesélésre gyúrnak rá. Például kétrészes pályasorozatot húztak fel arra, hogy Mario háborús veterán: az első felvonásban hősünk csatatéri akcióinak lehetünk szemtanúi, a folytatásban pedig azt láthatjuk, hogyan küzd meg a poszttraumás stressz szindrómával.
Ha viszont abszolút valami lágy bevezetőre vágysz, a vadonatúj sztorimóddal érdemes kezdened a játékot. Persze a történet nagyjából a szokásos Mario-mélységet hozza: a feladatunk az lesz, hogy Peach hercegnő kastélyát újraépítsük, az odáig vezető út azonban hosszú és költséges, az építkezéshez szükséges érméket pedig száz, a Nintendo által készített, változatos nehézségű pálya teljesítésével tudjuk összegereblyézni. Több ez egyszerű farmolásnál, ezek a szintek ugyanis tényleg nagyon jók, látszik, hogy hozzáértők dolgoztak rajtuk, és ihletforrásnak is kiválóak: a Super Mario Maker 2 szinte minden eleméből kiadós ízelítőt kapunk itt, azt is megkockáztatom, hogy valaki csak ennek a módnak a hatására vág bele a kísérletezésbe a szerkesztővel. (Apró érdekesség: ha elakadunk, itt is segítségül hívhatjuk Luigit, aki ezúttal néhány plusz segítőelem lerakásával kedveskedik nekünk.)
Hasonlóan jó móka még az Endless Challenge játékmód is, itt különböző nehézségi szinteken, véletlenszerűen kapjuk egymás után a rajongók által készített pályákat. Afféle túlélőmód ez: a pályákon fellelt plusz életeket (de legfeljebb hármat) továbbvihetünk a következő szintre, és egészen addig játszhatunk, amíg az összes el nem fogy. Ez a játékmód kiváló lehetőség arra, hogy egy csomó pályát megismerjünk, ugyanakkor biztosan segít azoknak, akiknek jobb híján céltalanul böngésznék a pályalistákat játszanivaló után.
Végül ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a Super Mario Maker 2-t alaposan megtömték multiplayer lehetőségekkel is. Már a pályaszerkesztőt is játszhatjuk kooperatív módban, ilyenkor a játékosok a Joy-Conokat szétdobva dolgozhatnak együtt álmaik pályáján. Izgalmasabb lehetőség viszont, hogy a már kész munkákat is tolhatjuk közösen, a Super Mario Maker 2 szintjeit négyfős kooperatív és kompetitív mókában is lenyomhatjuk. A legnagyobb probléma, hogy úgy tűnik, inkább a helyi multival érdemes kísérletezni: az online multi nálam rendszeresen komolyan laggolt, lényegében minden második menet élvezhetetlen, sőt játszhatatlan volt, ami kapitális hiba a Nintendo részéről.
Idegesítő dolog ez, hiszen azt hinné az ember, hogy 2019-ben egy AAA-kategóriás játéknál az ilyesmit megpróbálják kiküszöbölni (és a tapasztalatok szerint általában sikerül is), másrészt a Super Mario Maker 2-be ezen kívül tényleg nehéz belekötni, jobbára csak apróságok írhatók fel neki negatívumként. Igen, a sztorimód lehetne kevésbé grindolósabb, és esetleg direktebben is rávezethetne minket a pályaszerkesztésre, és igen, biztosan lesznek játékosok, akiknek kevés lesz, hogy egyszerre legfeljebb 32 pályát tölthetnek fel. Ezeken viszont túl tudja tenni az átlag játékos, ahogy az Amiibo-támogatás kihagyása is fáj valamennyire, de emiatt kár lenne leírni a játékot.
A Super Mario Maker 2 ugyanis minden Mario-, sőt platformjáték-rajongónak kihagyhatatlan darab, akár szeret pályát építeni, akár nem. A folytatás jelentőset lépett előre a lehetőségek tárháza terén, ennek és persze a közösségnek hála nyugodt szívvel ki merem jelenteni, hogy bármennyi időt el lehet vele tölteni. Akár egy hosszabb utazás alatt játszanál vele, akár egy rövid kávészünetet szánsz rá, biztosan nem lősz majd vele mellé.
A Super Mario Maker 2 kizárólag Nintendo Switchre jelent meg. Ha van olyan pályád, amire büszke vagy, nyugodtan oszd meg velünk az elérési kódját kommentben!
Kapcsolódó cikk
A pályaszerkesztő intuitív és nagyon jó az online rész. Az ultimate Mario játék, ahogy a cikk is írja.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.